Az udvariasságot, a tiszteletet és az alázatot szeretném átadni, de nem tanokkal, hanem példamutatással – interjú Erdei Zsolttal

Erdei Zsolt (Madár) egykori félnehéz- és cirkálósúlyú profi ökölvívó világbajnokkal beszélgettünk Körkérdés című rovatunkban, melyben ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak.

Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?

Sokat lógtam, az óvoda tetején mászkáltam, kisiskolás koromban pedig minden nap verekedtem az iskolai szünetekben. A csibészség tehát bennem volt, de azért a józan ítélőképességem is megvolt, így igazán nagy butaságokat nem csináltam. Pár történet azért eszembe jut. A sportiskolában reggelente edzés volt, utána tanulás, aztán megint edzés. Nyolcadikos koromban valamelyik nap edzés után megfűztem a csapatot, hogy iskola helyett menjünk játszani a Ligetbe. Elmentünk, de nem vettük figyelembe, hogy az edzőnk folyamatosan kapcsolatot tart az iskolával, ahol furcsállták, hogy aznap minden ökölvívó hiányzott, ezt jelentették neki. Az edzőnk délután rákérdezett, mi pedig hazudtunk, amiért ő aztán jól leteremtett minket. Az iskolában pedig kiírták a faliújságra, hogy a „Liget” SE tagjai – így csúfoltak minket – ezt és ezt tették. Egyszer pedig elmentem virágot szedni anyukámnak, benyúlkáltam az újpesti házak kerítésein keresztül, vagyis loptam. Nem tudtam, hogy egyébként mozijegyünk van családostól, és mire beállítottam a hatalmas virágcsokorral, az anyám és a nevelőapám már nagyon idegesek voltak, sőt felhívták a rendőrséget is. Anyám meghatódott a virágtól, de a nevelőapámtól kaptam egy sallert. Aztán még egyszer meg akart pofozni, amikor a legkisebb húgom születésekor megkérte, hogy takarítsam ki a kocsit mielőtt bemegyünk a kórházba, és én véletlenül bezártam a kulcsot az autóba. Meg akart pofozni, de elhajoltam és ezen úgy meglepődött, hogy nem adott még egyet, hanem fogott egy kalapácsot, hogy a 1200-as Ladánk háromszögű ablakát betörje. Nem sikerült, helyette leesett az ajtózár, de végül meglett a kulcs és eljutottunk a kórházba édesanyámhoz. 

Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?

Az igazság az, hogy sem az édesapám, sem a nevelőapám nem volt példaértékű a számomra. Kilencéves voltam, amikor szüleim elváltak és a nevelőapámmal nem jöttem ki. Nagyapámat nagyon szerettem, de viszonylag korán meghalt. Egy udvarban, de külön házban laktunk, csupán 9 éves koromig. Filozofikus életbölcsességet nem tanultam tőle, de szorgalmat igen. Ezermester volt, mindig dolgozott, főleg fával; kerítéseket faragott, rengeteget segítettem neki. Egyszer elloptam a szerszámait és elástam a kertbe, hogy majd az enyémek legyenek. Nem tudta kideríteni, hova tűntek, az anyukámat kérte meg, hogy derítse ki, neki elárultam. Egyszer kaptam nagyapámtól 10 forintot, mert segítettem nagy gerendákat lehántani egy speciális szerszámmal. Sajnos a szavaira nem emlékszem, csak arra, mennyire szorgalmas ember volt. A gyerekkoromból amúgy nagyon kevés emlékem van, szinte semmire nem emlékszem. Komoly férfi példakép tehát nem nagyon volt az életemben, az életbölcsességeket saját tapasztalataim alapján gyűjtöttem be, ami egyébként szerintem a legjobb, mert a leghitelesebb.

Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a gyerekeinek?

Nagyon sok mindent tudnék felsorolni, de elsősorban az udvariasságot, a tiszteletet és az alázatot szeretném átadni – de nem tanokkal, hanem példamutatással. Szembeötlő, hogy a mai gyerekek nincsenek elég tisztelettel az idősek iránt, az alapvető udvariassági gesztusok kiveszőfélben vannak.

Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?

Nem vagyok szakember, de magánemberként az együtt iskoláztatást helyesnek tartom, hogy lássák egymást, hogyan viselkednek és tapasztalják meg a köztük lévő különbségeket.

El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?

El. Ha az én gyerekeimet, családomat valaki bántaná, ölni tudnék. Egyébként nem.

Ajánló: „A napi kis hőstettek azok, amiért érdemes élni mindenkinek” – interjú Kovács Kokó Istvánnal

Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?

Igen, egyetértek. Van olyan helyzet, amikor a férfi nem sírhat. A sírást egyébként szerintem nemcsak szó szerint kell érteni, számomra az állandó panaszkodás, a nyavajgás is ide tartozik. Én is szoktam sírni, de tudom, ha komoly a helyzet, akkor a sírással nem megyek semmire. Egy „rendes” sírás viszont meg tudja könnyíteni a lelket, ez tehát lehet célravezető is. De vannak olyan helyzetek, amikor magunkba kell fojtani a síráskényszert.

Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?

A hagyományos munkamegosztásban általában a férfi keresi a pénzt, a nő végzi a házimunkát és neveli a gyermekeket – de ez ugyanolyan munka, mint amikor munkahelyen, pénzért dolgozik.

Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?

Nálunk én dolgozom, most én vagyok az egyedüli családfenntartó, de otthon ugyanúgy kiveszem a magam részét, mint a párom: általában én főzök, rendben tartom a konyhát, ki- és bepakolom a mosogatógépet, felporszívózok, ha szükséges, kiviszem a szemetet, befizetem a csekkeket, stb. A párom főleg a gyerekekkel foglalkozik, de ugyanakkor az a „munka” is közös, én is fürdetek és mesélek nekik, ha otthon vagyok és nem pénzt keresek. Nem beszéljük meg előre a feladatokat, hanem csináljuk, ahogy felmerül. Elég szorgos ember vagyok, egyedül a mosást és teregetést szoktam az asszonyra hagyni, azokat ugyanis nem tudom elég jól csinálni.

Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?

Az a baj, hogy ez bizony nálam is elő szokott fordulni, és az a családom rovására megy, mert olyankor nem látom a páromat és a gyerekeimet. Óvatosan kell tehát lavírozni, hogy meglegyen a betevő, de az ember lássa a gyermekeit is felnőni, mert anélkül nem érdemes dolgozni sem.

Ön szerint mi a házasság értelme, célja?

Egyszer voltam házas, most nem vagyok az; nem tervezem, de nem is zárom ki. Szerintem egy nőnek sokkal fontosabb a házasság, mert akkor jobban megbecsülve érzi magát, de én már úgy megégettem magam, hogy elég volt, nem vágyom rá többé. A házasságnak nyilván van értelme, de szerintem úgy is össze tudjuk kötni az életünket, ha nincs erről egy hivatalos papírunk.

Ajánló: „A család, a házasságom az alapjai mindennek” – interjú Szilágyi Áronnal
Kattints ide: Körkérdés rovat! Nézd meg, kikkel készítettünk interjút, ajánljuk, hogy olvasd el, és ha tetszett, kérjük, oszd meg másokkal is!

Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?

Nem. A sportot mindenképpen, nagyon elszánt voltam és imádtam, szenvedéllyel csináltam. De voltak hibás döntéseim, amiket még egyszer nem szeretnék elkövetni. De erről több részletet nem szeretnék elmondani, mert nem szeretnék megbántani másokat. Röviden annyit tudnék mondani, hogy a sport utáni életemet alaposan újragondolnám, ha erre lenne lehetőségem.

Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?

Olyan hősökre van szükség, akik példaképként állhatnak a gyerekek előtt, példaértékű életük vagy teljesítményük miatt – ezzel tudjuk a felnövekvő ifjúságot motiválni.

Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?

Igen, profi világbajnok szerettem volna lenni és sok gyereket szerettem volna. A három már nem is annyira kevés...

Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?

Édesanyámmal még szívesen összefutnék, alaposan kikérdezném a múlttal kapcsolatban, és mesélnék neki a mostani életemről, tanácsát kérném.

Mit jelent önnek az, hogy „szent”?

Úgy szokták mondani: szent és sérthetetlen. Megkérdőjelezhetetlen, de tudom, ez sem megfogható...  Emberre is szokták mondani, és nekem erről is az anyukám jut eszembe, mert számomra egész életemben a legmeghatározóbb személy volt, fedhetetlen életű, semmilyen bűnt nem követett el– számomra tehát ő egy szent ember.

NÉVJEGY

  • Egykori félnehézsúlyú és cirkálósúlyú profi ökölvívó világbajnok. A Magyar Ökölvívó Szakszövetség volt sportszakmai társelnöke.
  • Budapesten született 1974. május 31-én.
  • Felnőtt pályafutását 1995-ben kezdte a 75 kg-os mezőnyben, amatőrként 20 vereség mellett 212 győzelmet könyvelhetett el. Legjobbnak tartott mérkőzését Budapesten, 1997. október 25-én Ariel Hernández ellen vívta. Profi pályafutását 2000. november 6-án kezdte, az Universum Box-Promotion versenyzőjeként. A hamburgi klub színeiben több, mint öt évig volt a WBO félnehézsúlyú világbajnoka. A német istálló menedzselésében 2009. november 21-én lépett utoljára a ringbe, amikor is – súlycsoportváltást követően – a WBC cirkálósúlyú világbajnoki övét is elhódította. 2010 év nyarán három plusz két mérkőzésre szóló megállapodást kötött a világ egyik leghíresebb promóterével, Lou DiBellával, akinek segítségével megpróbált az amerikai bokszpiacra betörni. Sorozatos sérülései miatt 2011 őszén úgy döntött, egy ideig felhagy az ökölvívással. 2013. március 30-án visszatért az aktív bokszolók világába és ringbe szállt az egykori kick-box-os Gyenyisz Gracsovval – a találkozót Zsolt elvesztette. március 8-án a grúz Salva Dzsomardasvili legyőzésével megszerezte a WBO Európa-bajnoki címét, majd bejelentette visszavonulását.
  • Profi karrierje elején a népszerű német Scooter együttes Don't let it be me, később pedig a magyar Republic együttes Szállj el kismadár című dala volt a bevonulózenéje.
  • 2017 áprilisában a Magyar Ökölvívó Szakszövetség társelnökének választották.
  • Profi eredményei: WBO félnehézsúlyú interkontinentális világbajnok (2002–2003); WBO félnehézsúlyú világbajnok (2004–2009); WBC cirkálósúlyú világbajnok (2009); WBO félnehézsúlyú Európa-bajnok (2014).
  • Díjai: A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2007); Prima díj (2010); Budapestért díj (2011); Csik Ferenc-díj (2014); Nemzeti Sport karrierdíj (2014).
  • Családos, három gyermeke van.

Az interjút készítette: Antal-Ferencz Ildikó

*

Írjátok meg, kire lennétek kíváncsiak Körkérdés rovatunkban!

Körkérdés rovatunkban ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak. Nem csak egyfajta véleményre vagyunk kíváncsiak, hanem éppen hogy nagyon sokfélére, ezért igyekszünk a társadalmi, politikai, kulturális élet széles spektrumáról megszólítani válaszadókat. Mivel a legkülönfélébb válaszokra számítunk, ezért a rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül fogják tükrözni a Férfiak Klubja álláspontját, de tulajdonosukról nagyon sokat elárulnak majd.

Írjátok meg itt hozzászólásban vagy az info@ferfiakklubja.hu e-mail címre, kire lennétek kíváncsiak új, Körkérdés című rovatunkban!

Fotók: https://www.delmagyar.hu

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk