„Bokszzsákként kiválóan helytállok” – interjú Kovács András Péterrel

Kovács András Péter (KAP) Karinthy-gyűrűs humoristával, íróval, a hazai stand-up comedy egyik képviselőjével beszélgettünk Körkérdés című rovatunkban, amelyben ugyanazt a 15 kérdést tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak.

Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?

Sok volt, és legtöbbjük akkor, gyerekfejjel egyáltalán nem tűnt butaságnak, utólag visszagondolva is csak a felnőttek mércéjével tűnik annak. Sőt, olyanok is voltak, amelyekért az élet utólag engem igazolt. De például nem volt jó ötlet elvágni ollóval egy áram alatt lévő három erű kábelt: ha az ollónak nincs szigetelt nyele, akkor most nem stand-upos lennék, hanem ugyanolyan fekete korom, mint ami a kábel végéből maradt.

Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?

Édesapám sosem mondott nekem életbölcsességeket. A szavaival egyáltalán nem oktatott az életre, legfeljebb a tetteivel, és azokat is túlnyomó részt elrettentő példaként fogtam fel. De amit unásig hallgattam tőle, gyerekkoromban nagyon utáltam, és bár nem gondoltam, de végül mégis a mottómmá vált, és már én is mondom a nagyfiamnak: „Hülyéskedj csak, szegény apád volt ilyen!”

Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni gyermekeinek?

„Hülyéskedj csak, szegény apád volt ilyen!”. A viccet félretéve, a gyerekeim most éppen abban az életszakaszban vannak, hogy azt a jungiánus gondolatot próbálom beléjük plántálni, miszerint az életben van egy olyan mértékű szükségszerű szenvedés, amit nem lehet megúszni, viszont a segítségével további szenvedésektől óvhatjuk meg magunkat. Ez jelenlegi állapotbeli kötelességeiket tekintve annyi, ha azt akarjuk, hogy ne lyukadjon ki a fogunk, nem lehet ellógni a fogmosást, illetve meg kell tanulni a szorzótáblát, mert sok minden épül majd rá. Később azt jelenti majd nekik, hogy vannak személyre szabott keresztjeink, amelyeket csendben cipelni kell.

Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?

Én nagyon szeretem a világ női felét. Rengeteget adnak a világnak. Felnézek rájuk, kedves vagyok velük, tudom milyen a fiuknak, apjuknak, barátjuknak, szerelmüknek lenni, és ezt annak köszönhetem, hogy születésemtől kezdve anyáim, barátaim, szerelmeim, lányaim. Ha tőlük távol nevelkedtem volna, szegényebb lennék; és a gyerekeim is szegényebbek lennének, ha nem egészítené ki őket a másik nem jelenléte.

El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?

Jogászként nemhogy el tudok képzelni, de tételesen fel is tudom sorolni. Emberként viszont ahányszor erőszakhoz kellett folyamodnom, még ha csupán reakció is volt mások agressziójára, mindig rosszul éreztem magam. Bokszzsákként viszont kiválóan helytállok, főleg a lelki jobbegyenesekkel szemben. Az egyik legmakacsabb passzív-agresszív vagyok, akit ismerek.

Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?

Azzal nem értek egyet, hogy egy férfinak sosem szabad sírnia, én magam mindenen el tudok érzékenyülni, ma például azon sikerült, hogyan ér körbe az élet: Jimi Hendrixről magyaráztam a fiamnak. De ha beavatkozás igényeltetik, józanság és hidegvér, akkor észnél vagyok. Aztán majd sírok utána.

Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?

Olyat, amit az adott kapcsolat igényel. Amelyben a munkamegosztást lista és szabályok határozzák meg, ott előbb-utóbb vita lesz. Amelyben egy házastárs teendőit az határozza meg, hogy könnyíteni akar a felesége életén, boldognak és derűsnek akarja látni, ott jó lakni. Az én teendőimet ma az határozta meg, hogy láttam, felgyűlt két mosásra való, a gyerekeimnek szünet van, és nincs ebéd. A feleségemét az fogja meghatározni, hogy délután eljöttem otthonról, a mosógép lejárt, és jött három sárga csekk.

Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?

Szoktam, és általában azt, ami épp arra vár, hogy valaki elvégezze. Például a mosogatást. Nálunk reggeli után mindig az nyalja le a nutellás kanalat, aki elmosogatja, és ez én vagyok. De megígértem a gyerekeimnek, amikor nagyok lesznek, ők is mosogathatnak majd.

Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?

Szerencsére nem dolgozom túl sokat, pontosabban, abban a határtalanul szerencsés helyzetben vagyok, hogy annyit dolgozok, amennyit akarok. Inkább az a nehéz, amikor épp fizikailag nem dolgozok, akkor fejben is jelen legyek.

Ön szerint mi a házasság értelme, célja?

A másik. Legalábbis nekünk, férfiaknak. Amennyire én látom, mi, férfiak úgy házasodunk, hogy a nő az egész értelme, középpontja, és csak az számít, ő jól van-e, ő boldog-e, ő haragszik-e, ő büszke-e ránk. A nők egy csomaghoz mennek hozzá, amiben van család, gyerekek, kutya, otthon, különórák, kirándulások, nyaralás – ja, és persze a férj. Én mindig a feleségemmel zárok össze, vele vagyok egy fronton, hiszen ő marad a házban akkor, amikor a gyerekek már kirepülnek.

Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?

Nagyjából igen. Talán annyit változtatnék, hogy már húsz évvel korábban meggyőzetném magam, hogy igenis szeretetre méltó és értékes vagyok.

Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?

Mindenkinek szüksége van hősökre, de mindenkinek a saját életkorának és érettségének megfelelően. A nagyobbik fiamnak Superman, a kisebb ikreimnek Fekete Macska és Katica, nekem pedig érett, bölcs, többnyire halott emberek, akiket lehet olvasni.

Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?

Igen. Olyan vastagon vághatom a téliszalámit, és úgy megtejfölözhetem a rakott krumplit, ahogy akarom. Sikerült az élet.

Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?

Apám, aki 2001-ben hunyt el. Szeretném látni most, 18 évvel idősebben, szeretném, ha látná az unokáit, és szeretném neki elmondani, sajnálom, hogy kamaszos elragadtatásomban egyoldalúan ítéltem meg. Amíg élt, minden akartam lenni, ami ő nem, és semmi sem, ami ő igen. Miután már nem volt többé körülöttem, magamban kellett őt újra megtalálnom, és rájönnöm: ha akarom, ha nem, belőle vagyok. Felfedeztem őt a hangomban. A gesztusaimban. A humoromban. Abban, ahogy azt mondom a gyerekemnek: „Hülyéskedj csak, szegény apád volt ilyen!”

Múltkor vele álmodtam. Otthon voltam a szülőházamban, ami most üresen áll. Egyszer csak megjelent a kertben. Nagyon megörültem neki. Összeborultunk, aztán rögtön elő is kaptam a telefonomat, hogy csináljunk egy szelfit. Ő ezt az egészet nem értette: ő 2001-ben úgy hagyott itt mindent, hogy sem okostelefon nem volt, sem szelfi. Nem értette, hogy lehet valami ilyen kicsi, ilyen képernyővel, hogy tud lefotózni minket, hogy jelenik meg rögtön a kép... csináltam egy fotót az én könnyes arcommal és az ő döbbent fejével. Tudtam, hogy ez nem lehet igaz, hogy ezt biztos álmodom, de nem baj, ott lesz a telefonomon a kép. Reggel, ahogy felébredtem, az első dolgom az volt, hogy az éjjeli szekrényen heverő telefonom után kaptam, és beléptem a fényképekbe. Kellett egy fél perc, hogy teljesen felébredjek, és abbahagyjam a hiábavaló böngészést.

Mi önnek a „szent”?

Ami nem evilági, ami felülemelkedik ennek a világnak a törvényein, épp ezért kikezdhetetlen. De önmagában az, nem pedig azért, mert én annak gondolom. Az igazán szent dolgokat nem lehet bántani, épp ezért védelmezni sem kell: ha védelmezésen kapom magam, akkor rájövök, hogy csak magamat, a saját érzéseimet védem. Az igazán szent dolgokat nem mi tesszük szentté, és nem is mi védjük meg őket. Ha valakik szent dolgot bántanak, persze mi is bántva érezzük magunkat, de csak annyit tehetünk, hogy bömbölő jeruzsálemi asszonyokként nézzük, ahogy végigkorbácsolják a golgotáig, aztán egyszercsak kiderül, hogy feltámadt, nincs itt, szent, kikezdhetetlen. Ez nekem a szent. Egyszerűbben fogalmazva: mint Neo a Mátrixban, vagy a kengyelfutó gyalogkakukk a prérin.

NÉVJEGY

  • Karinthy-gyűrűs humorista, író, a hazai stand-up comedy egyik képviselője.
  • Budapesten született, 1978. március 19-én.
  • Kamaszkorában egy ideig pap akart lenni. Középiskolai tanulmányait a József Attila Gimnáziumban, illetve a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban végezte, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán diplomázott, majd elvégezte a doktori programot is. Jogtörténetet és médiajogot tanított a Károli Gáspár Református Egyetemen, jogi informatikai ismereteket az ELTE Informatikai Karán, de humoristakarrierje beindulása után megvált a katedrától.
  • Előadóként 2003-ban próbálta ki magát először a Komédium Színházban. Litkai Gergely invitálására 2004-ben csatlakozott az induló Godot Dumaszínház tagjaihoz, ebben az évben kezdte írni a Hócipő humormellékletét, a Gúnygejzírt, aminek öt éven át volt szerzője. 2006-ban megnyerte a Magyar Rádió VIII. Humorfesztiválját, azóta a Rádiókabaré állandó szereplője szerzőként és fellépőként, a Kabaréklubot pedig szóvivőként is segítette. Rendszeres fellépője a Showder Klub műsornak, sokáig ő volt a humorkoordinátora is.
  • 2008-ban jelent meg Hadházi Lászlóval, Litkai Gergellyel és Pataki Balázzsal közösen írt könyve, A Föld 99 legkevésbé ismert csodája címmel. 2010-ben jelent meg első regénye, a Multigáz, majd 2011-ben a regény folytatása, a Médialom.
  • A Dumaszínházhoz tartozó humoristák közül elsőként, tematikus önálló esttel jelentkezett 2010-ben. Két évvel később mutatta be második önálló estjét Pereputty címmel, amelyet 2015-ben Ősök és utódok címen rögzítettek. 2014-ben addigi legjobb anyagaiból KAPtár címen 47 részes Youtube-sorozatot tett közzé.
  • 2008-ban Karinthy-gyűrűt kapott, de elmondása szerint azóta sem jelölést, sem díjat nem fogad el.
  • Nős, három gyermeke van.

Az interjút készítette: Antal-Ferencz Ildikó

*

Írjátok meg, kire lennétek kíváncsiak Körkérdés rovatunkban!

Körkérdés rovatunkban ugyanazt a 15 kérdést tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak. Nem csak egyfajta véleményre vagyunk kíváncsiak, hanem éppen hogy nagyon sokfélére, ezért igyekszünk a társadalmi, politikai, kulturális élet széles spektrumáról megszólítani válaszadókat. Mivel a legkülönfélébb válaszokra számítunk, ezért a rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül fogják tükrözni a Férfiak Klubja álláspontját, de tulajdonosukról nagyon sokat elárulnak majd.

Írjátok meg itt hozzászólásban vagy az info@ferfiakklubja.hu e-mail címre, kire lennétek kíváncsiak új, Körkérdés című rovatunkban!

Fotók: Kovács András Péter - KAP Facebook-oldala

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk