„Én vagyok az úr a háznál, de nem tudom, mikor szerettem meg a mosogatást...” – interjú Domokos Lászlóval

Domokos László színésszel beszélgettünk Körkérdés című rovatunkban, melyben ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak.

Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?

Amíg a törvényeket és a korlátokat megtanuljunk, mindnyájunkkal történnek kisebb-nagyobb butaságok. Nálam több ilyen történt, még jó, hogy életben maradtam. Az egyik legijesztőbb az volt, amikor tízéves koromban az osztályt elvitték a Keleti-Kárpátokba gyógynövényt szedni, és én ebédszünetben megláttam egy meredek sziklafalat, aminek egyedül és felelőtlenül – nem törődve sem a magassággal, sem a visszaúttal – nekiindultam. Olyan 40-50 méter magasságban pánikban estem, a tanítónők rohangáltak, ki akarták hívni a tűzoltókat, de végül megoldottam egyedül: nem le, hanem felfele mentem, vagyis megmásztam a tetőig körülbelül 150 méter magas sziklafalat. Elképzelhető, mit kaptam ezért a tanítóktól, de a nagy tanulságot életre szólóan megtanultam: csak úgy menj fel, hogy legyen utad visszafele.

Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?

A munka szeretetét és örömét. Én soha nem láttam édesapámat rosszkedvűen dolgozni, mindig jó kedvvel és az önmagától elvárt maximalizmussal dolgozott.

Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a fiának?

Az olvasás szeretete, a tudás öröme és hatalma, amit csak a könyvolvasással szerezhet magának. A mi gyerekkorunkban az általános kultúra, az olvasottság alapkövetelmény volt, manapság sajnos nem így van; a mai fiatalok ebben a digitalizált képi világban már alig olvasnak.

Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?

Nálunk gyakorlatórán a fiúk a lakatosműhelyben tanultak, a lányok kézimunkáztak. Akkor is voltak, és mai is vannak olyan foglalkozások, amelyek nem törékeny lányoknak valók. De a világ rendje megfordult, a koedukáció alapjog lett. Jó lehet így is, de a külön oktatásnak is megvolt az értelme.

El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?

Az erőszak manapság a szavak szintjén a mindennapokban is jelen van. Ezt igyekezni kell kiküszöbölni, viszont van olyan helyzet, amiben tudatosan vállalható: az önvédelem, a család és szeretteink, az igazságunk védelme. Hála Istennek én ritkán kerültem ilyen helyzetbe.

Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?

Meggyőződésem, hogy a sírás, a gyengédség egy férfinál nem a gyengeség, hanem inkább az érzékenység jele, ugyanakkor ez helyzetfüggő is: egy feszült, problémamegoldást kívánó helyzetben a pityergés visszataszító tud lenni, de ha egy József Attila vers végén elsírja magát az ember, akkor az akár szimpatikus is lehet.

Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?

Van egy meseórám, egy székely stand up előadásom, amibe a családom történeteit fűztem fel egységbe, és ebben elemzem a férfi-nő viszonyt is. Az erdélyi első látásra macsóközpontú, hímsoviniszta archaikus társadalom középpontjában a férfi áll, mellette-mögötte kullog a nő. De én már rájöttem, hogy minden kemény székely férfi mögött ott áll egy kemény székely nő. Ezt az előadásban így viszem bele: én vagyok az úr a háznál, évszázadok óta, de nem tudom, mikor szerettem meg a mosogatást, és hogy történt, hogy az elmúlt 20 évben naponta főzök ebédet.

Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?

A főzés nagy szenvedélyem, gyakorlatilag a második szakmám. Harminc év elteltével büszkén vállalom, hogy ez a feladat teljes mértékben – a bevásárlástól az elkészítésen át a konyha rendbetételig az enyém. Mivel itthon étkezik a fiam, minden második nap újat főzök az egész családnak. 

Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?

A pandémia időszakában örülünk, ha egyáltalán van munkánk. Nagyon megtépázta a szakmánkat a járvány: hét hónapig teljesen elfogyott a levegő körülöttünk, bezártak a színházak és a szinkronstúdiók sem működtek. És még mindig tart: hét előadás maradt el a csak a múlt héten – és ez nagyon szomorú.  Ha viszont van munkánk, akkor soha nem kiegyensúlyozott. A feleségem is színész, így ez még nehezebb, de hála Istennek nálunk ez valahogy mindig jól megoszlott: amikor ő volt jobban leterhelve, akkor én voltam szabadabb és fordítva. Közösen kell egy egészséges egyensúlyra törekedni, és ezt néha a „nem” kimondásának vállalásával jár.

Ön szerint mi a házasság értelme, célja?

Székelyföldről származom, ahol archaikusabb családmodellt láttam, ahol a házasság és a család összeforr és összefügg a szentséggel is. A társadalom egyik legfontosabb része a házasság és a család. Olyan, mint egy virágoskert: gondozni, ápolni, öntözni, vigyázni kell rá, és gyönyörködni benne. Ha van is vele gond, nemes és szép feladat. Mi 22 éve vagyunk házasok és ennek nincs titka, hanem érzelmi intelligencia kérdése: a lángoló szerelem elmúlásával tudatosan megtalálni, ápolni a szeretetet és tiszteletet.

Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?

Van az a mondás, hogy nyugtával dicsérd a napot. Visszatekintve sok minden könnyebb lenne, de a sorsfordító pillanatokban ugyanígy jönnék tovább. Az életem tudatosan vagy sorsszerűen, netán szerencsésen alakult, mindenesetre én úgy éltem az eddigi éveimet, hogy a cselekedeteimet és a döntéseket nem bántam meg.

Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?

Egyértelműen van. Ahogy a mese és filmek hősei beleivódnak az ember agyába, és minden fiú, aki népmeséken nőtt fel, azt gondolta, hogy ő a legkisebb királyfi, aki legyőz mindenkit és elnyeri a királykisasszony kezét, úgy nyújtanak példát a mindennapi hősök is, akik megoldanak problémákat, segítenek másokon, akik önkéntes munkában a társadalom javára cselekednek.

Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?

A család. Kisfiúként is mindig álmodtam egy királylányról, és azt hiszem, megtaláltam. A színház nem volt az álmaim között, sőt, sokáig nem is annak készültem. Beszédes gyerekecske voltam, kívülről fújtam a verseket, jártam színházba, de a mozit és a filmeket jobban szerettem. A színészet az életemben váratlan fordulatként érkezett: eredetileg bölcsészkarra felvételiztem, román tanár akartam lenni. Hogy miért? Mert ötévesen nulláról indulva tökéletesen megtanultam románul, és amikor rájöttem, hogy Csíkban senki nem beszél románunk, és ez óriási fogyatékossága a székelyeknek, akik büszkeségből vagy nemtörődömségből nem tudják az országuk nyelvét – ez egy nagy butaság. A csíkszentkirályi iskolában egy magyar tanárnő tanított románul és ő sem tudott jól, ezért szerettem volna román tanár lenni, de elsőre nem vettek fel. Közben jártam szavaló és prózamondó versenyekre, és ’90-ben, amikor készültem a második egyetemi felvételire, a Ki mit tud? tehetségkutató versenyt kiterjesztették Erdélyre, ekkor Bálint Ferenc tanár úr engem is elküldött. Megnyertem a helyi, majd a megyei és az erdélyi döntőt is, amelyen a marosvásárhelyi színművészeti egyetem tanárai zsűriztek. Aztán Budapesten kiderült, hogy a továbbjutott 380 szavaló közül csak hat kerül a televíziós elődöntőbe, én ebbe is bekerültem, sőt, tovább is jutottam, végül a középdöntőben estem ki. Mindezt egy Szilágyi Domokos-verssel és egy Nemes-Nagy Ágnes prózával értem el. Ennek hatására, amikor hazaértem Budapestről, hívtak a színművészeti egyetemre felvételizni. Így vett 180 fokos fordulatot az életem. Utána hét évig dolgoztam ott.

Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?

II. János Pál pápa – nagy tisztelője vagyok, és mivel ő nagy sportember is volt, ezért nagyon szívesen elmentem volna vele egy sízéssel egybekötött eszmecserére.

Mit jelent önnek az, hogy „szent”?

A családom, és ebben nemcsak a feleségemet és a gyerekemet, hanem az engem körülvevő szeretteimet, rokonságomat is beleértem. Nagyon fontos, hogy gyerekként milyen modell van előttünk, és én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a székely társadalomban, nagyszülőkkel és szülőkkel együtt nőttünk fel, ezért a vasárnapi ebédnél, karácsonykor és húsvétkor a mai napig húszan ülünk le, és az együtt töltött idő minősége nagyon fontos.

NÉVJEGY – színész.

  • Brassóban született 1974. január 26-án.
  • 1997-ben diplomázott a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Egyetemen, majd ugyanott a Nemzeti Színház Tompa Miklós társulatának színésze volt.
  • 2002-től a Honvéd Kamaraszínház tagja, felesége, a szintén színész Tóth Ildikó miatt költözött Magyarországra.
  • 2008-tól a Barátok közt című sorozat színésze.
  • Fontosabb szerepei:
    • Színházi előadások: Dosztojevszkij: Ördögök (Kirillov); Kleist: Homburg Hercege (Homburg hercege); Molière: Fösvény (Valér); Goldoni: Chioggiai csetepaté (Isidoro); Shakespeare: Szentivánéji álom (Theseus és Oberon); Molière: Hecc (Orvos); Wedekind: Tavasz ébredése (Merchior); Parti Nagy Lajos: Ibusár (Istensegítssy); Füst Milán: Margit kisasszony (Mérnök); Molnár Ferenc: Üvegcipő (Házmester); Goldoni: Virgonc hölgyek; Szörényi-Bródy: István, a király; Shakespeare-Rusznyák: Bozgorok; Csak úgy…(improvizációs játék, r.:Novák Eszter); Molière-Peer Krisztián: A Ragaszkodók (Aurél); Gárdonyi- Béres - Várkonyi: Egri csillagok (Gábor pap); Kárpáti Péter: Rumcájsz a rabló (Frici); Georges Feydeau: Bolha a fülbe (Etien); Michael Frayn: Legszebb férfikor (Dicki tiszteletes); Agatha Christie – Ken Ludwig: Gyilkosság az Orient expresszen
      (Constantin); Székely Stand Up (önálló est).
    • Filmek: Tompa Gábor: Kínai védelem; Szőnyi G. Sándor: Himnusz egy szamárról; Goda Krisztina: Csak szex és más semmi; Frank Wedekind: A tavasz ébredése; Shakespeare: Szentivánéji álom; Estére mindig leszáll a köd; Barátok közt: Berényi Attila.
  • Legfontosabb díjak: 2021 Csíkszentkirály díszpolgára.
  • Nős, egy gyermeke van.

Antal-Ferencz Ildikó

 

Antal-Ferencz Ildikó újságíró, három gyermek édesanyja. Írásainak fő témája a család, de sok más is érdekli: interjúk közismert emberekkel, beszámolók kulturális eseményekről és jótékonysági ügyekről, riportok közéleti témákról (élet- és gyermekvédelem, oktatás, hit, fogyatékossággal élők). Blogot ír Ígyírokén címmel, több interjúkötetbe írt szerzőként, rádióműsorokat szerkesztett és vezetett, valamint házigazdaként kerekasztal-beszélgetéseket és konferenciákat.

*

Írjátok meg, kire lennétek kíváncsiak Körkérdés rovatunkban!

Körkérdés rovatunkban ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak. Nem csak egyfajta véleményre vagyunk kíváncsiak, hanem éppen hogy nagyon sokfélére, ezért igyekszünk a társadalmi, politikai, kulturális élet széles spektrumáról megszólítani válaszadókat. Mivel a legkülönfélébb válaszokra számítunk, ezért a rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül fogják tükrözni a Férfiak Klubja álláspontját, de tulajdonosukról nagyon sokat elárulnak majd.

Írjátok meg itt hozzászólásban vagy az info@ferfiakklubja.hu e-mail címre, kire lennétek kíváncsiak új, Körkérdés című rovatunkban!

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk