„Gyerekkorom egy részét feláldoztam a sportért, ezt szeretném most bepótolni” – interjú dr. Kiss Gergellyel

Dr. Kiss Gergely háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázóval, jogásszal beszélgettünk Körkérdés című rovatunkban, amelyben ugyanazt a 15 kérdést tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak.

Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?

Sok butaságot csináltunk, de ami legelőször eszembe jut: trolibuszt dobáltunk hógolyóval.

Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?

Dolgozzak keményen és becsületesen a céljaimért. Édesapám egyébként egy nagyon csendes ember volt, sokszor egy győztes meccsen nyújtott játékom után csak annyit mondott: „Nem volt rossz”. De az olimpiai meccseket, vagy amikor Montenegróban éljeneztek a klubomban a szurkolók, azért megkönnyezte. Tőle örökölhettem volna azt is, hogy kevesebbet beszéljek, de ez nem sikerült.

Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a gyerekeinek?

Azt, hogy a körülmények ellenére maradjanak hűek az elveikhez, és legyenek kitartóak a céljaik felé vezető úton, de közben tudják tartalmasan élvezni az élet szépségeit. A mai gyerekek élete sokkal összetettebb; sokkal több mindenre kell odafigyelniük. Aránytalanul sok hatás éri őket – reklám, internet, okostelefon, túl sok terhelés az iskolában és a különórákon –, ezért fontos, hogy ebben a felgyorsult életben okosan-ügyesen kiigazodjanak. Tudják követni az élet folyamatait, de ne legyenek semmiben se függők – játék, telefon stb. –, beleértve azt is, hogy bármilyen butaságot, féligazságot ne fogadjanak el, és mindig tudják helyükre tenni a dolgokat. Jó indulatúak legyenek, de ne naivok.

Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?

Szerintem jó a koedukáció. Nekem nagyon jó dolgom volt: az osztályomba 25 lány és 12 fiú járt. A szegregáció semmiképp nem jó, szétszabdalja a társadalmat. Lehetnek tagozatok, különleges iskolák, ahol külön tanulnak, de nem tartom jónak általánosságban. Szerintem fontos, hogy egy fiú is tudjon házimunkát végezni, és egy lány is meg tudjon fogni egy szerszámot. Mivel nemcsak a munkában, hanem a társas kapcsolatokban is vannak különbségek köztünk – még akkor is, ha az eredmény ugyanaz, az odavezető út lehet különböző – nem árt, ha ezt megtanulják a kamaszok is. A mai világ közvetlensége – ha erősen fogalmaznék: szexizmusa – miatt szerintem a koedukáció egyébként is alapvető.

El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?

Csak jogos önvédelemből.

Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?

A helyzettől nagyban függ, esetenként lehet igaz.

Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?

Ez kapcsolat- és élethelyzetfüggő; szerintem első helyen kell lennie egy ideális kapcsolatban a pár közötti szerelem fenntartása és a gyermeknevelés, ezekhez kell viszonyítani a szerepeket, feladatmegosztásokat, például a házimunkában is.

Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?

Nem átlagos a mi családi helyzetünk, ezért még fiatalkorunkban megkértem a feleségemet, hogy ne dolgozzon nyolcórás fix munkaidőben, hogy az én profi játékosi karrierem mellett legyen esélyünk a kapcsolatunkat is megtartani. Így bár neki voltak különböző munkái – nyelvoktatás, idegenvezetés, úszásoktatás, rendezvényszervezés –, de állandó munkája nem volt. Így viszont nincs bejárónőnk, takarítónőnk, bébiszitterünk; sok százezer forintot megspórolunk ezzel. A kerti munkák nagy részét is ő csinálja, nagyon ért a növényekhez, barkácsolni is tud. Én már sokszor kihívtam volna a szerelőt, de mire hazaértem, ő már megszerelte. Én viszont rendszeresen mosogatok, teregetek, porszívózok.

Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?

35 évig dolgoztam élsportolóként, imádtam a sok munkát és az abba vetett hitet, most pedig fontosnak gondolom az egyensúlyt megtartani. Az átlagember 35 év munka után általában már nyugdíjas, nekem viszont ez gyerekkoromban kezdődött, annak egy részét feláldoztam a sportért; ezt szeretném most bepótolni: kirándulni a gyermekeimmel, színházba menni, baráti találkozókra eljutni.

Ön szerint mi a házasság értelme, célja?

Röviden nem lehet erre válaszolni, általánosságban pedig azt tudom mondani: a szerelmesek közötti kémián túl a házasság a hivatalos formába öntése a párok érzelmi és érdekszövetségének.

Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?

A nagyobb döntésekben szinte mindenben igen, a kisebbekben biztosan sokat máshogy hoztam volna meg.

Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?

Igen, van. Hosszú távra szóló, komoly teljesítménnyel és tartalommal megtöltött pályafutásokat felmutató emberekre.

Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?

Mindegyik teljesült. Szerettem volna dr. Kiss Gergely olimpiai bajnok, jogász, családfő és egy szuper autó birtokosa lenni. Van két jogi – jogász és sportszakjogász –  és néhány egyéb, például sportújságíró diplomám, van egy csodás feleségem és három lányom, és van két Ford Mustangom a márkanagyköveti pozícióm miatt.

Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?

Nagyon hosszú a lista... Szinte mindenkivel találkoznék, akit különleges vagy értékes pályafutásúnak vagy sorsúnak tartok. Lehet történelmi személyiség – sok időszakba visszamennék, mind a magyar, mind a világtörténelemben, valamint a sportban és a popkultúrában is. Ha konkrét nevek kellenek: az összes kiemelkedő teljesítményű magyar királlyal szívesen találkoznék  Szent Istvántól kezdve, Szent Lászlón át Mátyás királyig, de érdekelne Rákóczi, Kossuth, Elvis Presley, a Red Hot Chili Peppers, Bruce Lee, Michael Jordan...

Mit jelent önnek a „szent”?

Ha személyhez kötődik, akkor, lényeges és szándékos hiba, vétség nélkül véghezvitt önfeláldozó és mások érdekében történő nagyszabású és hatalmas hatású személy, életút, tevékenység, stb.

NÉVJEGY

  • Budapesten született, 1977. szeptember 21-én
  • Tanulmányok: Szegedi Tudományegyetem jogi kar, Pázmány Péter Katolikus Egyetem sportszakjogász, Testnevelési Egyetem középfokú edzői, Budapesti Média Intézet sportújságírás, PR-asszisztens.
  • Legfontosabb díjak: háromszoros olimpiai bajnok (2000, 2004, 2008); világbajnoki aranyérem (2003) és háromszoros ezüstérem (1998, 2005, 2007); A világ legjobb vízilabdázója (2004), Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikereszt (2000), Középkereszt (2004), Középkereszt a csillaggal (2008), Budapest díszpolgára (2008).
  • Nős, három kislány édesapja.

Az interjút készítette: Antal-Ferencz Ildikó

*

Írjátok meg, kire lennétek kíváncsiak Körkérdés rovatunkban!

Körkérdés rovatunkban ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak. Nem csak egyfajta véleményre vagyunk kíváncsiak, hanem éppen hogy nagyon sokfélére, ezért igyekszünk a társadalmi, politikai, kulturális élet széles spektrumáról megszólítani válaszadókat. Mivel a legkülönfélébb válaszokra számítunk, ezért a rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül fogják tükrözni a Férfiak Klubja álláspontját, de tulajdonosukról nagyon sokat elárulnak majd.

Írjátok meg itt hozzászólásban vagy az info@ferfiakklubja.hu e-mail címre, kire lennétek kíváncsiak új, Körkérdés című rovatunkban!

Fotók: Lokal.hu

MTI/SZIGETVÁRY ZSOLT

m4sport.hu

Az utolsó fotó Erdélyi Gábor tulajdona.

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk