„Ha picit jobban odafigyelünk egymásra, elképesztő szépségeket és emberi értékeket találhatunk” – interjú Lux Ádámmal

Lux Ádám Jászai Mari-díjas magyar színésszel beszélgettünk Körkérdés című rovatunkban, melyben ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak.

Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?

Talán az, amikor az óvodánkban felszöktem a barátaimmal az ottani padlásra, mert nagyon izgatott minket, mit találunk ott. Amikor lebontották az épületet, akkor derült ki, hogy a padláson fel nem robbant második világháborús robbanószerek voltak. Valaki biztosan vigyázott ránk.

Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?

Nem szorosan vett életbölcsesség – habár annak is tekinthető – az olvasás, a komolyzene iránti olthatatlan szerelem.  Apunak ötezres könyvtára volt, és amíg kamasz voltam, anyuval együtt terelgettek, irányítgattak az irodalom és a komolyzene csodás világában.

Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a gyermekeinek?

A nyitottság, a valódi érdeklődés, empátia mások iránt. Annyira egoista, énközpontú a világ, létfontosságú, hogy meghalljuk a másikat. Ne csak meghallgassuk, meg is halljuk, valóban kíváncsiak legyünk rá; akarjunk, ha kell, és ha tudunk segíteni neki. Járjunk nyitott szemmel és lélekkel a világban, mert a rengeteg mocsok mellett elképesztő szépségeket, emberi értékeket találhatunk, ha picit jobban odafigyelünk egymásra.

Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?

Nekem nagyon pozitívak voltak a tapasztalataim a koedukált iskolákról. Sok fiú- és jónéhány lánybarátom volt az általánosban és a középiskolában is. Az, hogy kamaszkorban egészen más lehet egy lány és egy fiú érdeklődési köre, inkább inspirálóan kell hasson, feltéve, ha a már említett nyitottság megvan bennük.

El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?

Hú, nem nagyon, habár rettegek, rettegnék attól, ha a családomat bántanák fizikálisan, elborulna az agyam, és biztosan nem állnék jót magamért.

Ajánló: „Nem csak az létezik, ami az érzékeinkkel felfogható” – interjú Dörner Györggyel
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útjaAz FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetekKörkérdés (interjúk), Férfiegészség.

Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?

Ezt a kérdést ketté kell bontani. Ha a nehéz helyzet tetteket követel, akkor jobb, ha a férfi higgadt marad, és arra koncentrál, hogyan oldja meg az adott problémát. Ha viszont a nehéz helyzet valamilyen érzelmi traumát jelent – valaki elvesztése, komolyabb betegség, stb. –, a sírásnak utat kell engedni. Az elfojtott érzelmek, saját tapasztalatom szerint nagyon károsak tudnak lenni. Én egy lelkileg megrázó filmen simán sírok. Persze jobban szeretek egyedül…

Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?

A dolgok nem fehérek és feketék. Van olyan hölgy, aki szenvedélyesen szeret főzni, és van, aki utál. Ugyanez elmondható egy férfi esetében is. A másikra figyelve, az ő érdeklődését szem előtt tartva kell szerintem lassan kialakítani a jó munkamegosztást. Ugyanez vonatkozik a családfenntartásra anyagi értelemben is. Nem vagyunk egyformák. Vannak nők, akik főfoglalkozású édesanyák, ezt a legmagasabb szinten művelik, és ki is elégíti őket ez a szerepkör. Más hölgyek fontosnak tartják, hogy a munkájuk ugyanolyan szerelmük, szenvedélyük lehessen, mint a családjuk. Óhatatlan, hogy ilyenkor bizonyos kompromisszumot kell kötnie egymással egy házaspárnak.

Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?

Én mindig annak a híve voltam, hogy amiben csak tudok, segítsek. Persze ez egyénre szabott. Bármikor szívesen elmosogattam, de mondjuk takarítani utáltam, miközben a rendet nagyon szeretem. A vásárlást például abszolút közösen végezzük.

Ajánló: „A művész egy fokkal érzelmesebb és érzékenyebb, mint az átlagember” – interjú Kautzky Armanddal

Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?

Nagyon rendszertelen a mi időbeosztásunk. Sok esetben, mint a megváltást várjuk a hét elejét, hiszen akkor láthatjuk végre többet a családunkat, pedig a hétvégi együttlét a legklasszabb a tágabb család szempontjából is. Egyetértek azokkal a véleményekkel, amelyek az együtt töltött „minőségi időre” hívják fel a figyelmet.

Ön szerint mi a házasság értelme, célja?

Az ember társas lény. Közhely, de így van. Én abban hiszek, hogy két ember akkor házas, ha egymást testi-lelki értelemben annak tekinti. Ezt erősíti a formai házasság, de nem okvetlenül szükséges. Ugyanígy hiszek abban, hogy a gyerekek ezt a kapcsolatot tovább erősítik. Én nagycsaládban nőttem fel, négyen vagyunk fiútestvérek, és rettentő boldog vagyok, meg nagyon büszke, hogy nekem is született két gyönyörű gyerekem.

Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?

Ami a családi életet illeti, igen. A szakmai életem pedig tele van elmaradt szerencsés véletlenekkel. Sokan mondták, hogy a szerencsének nagyon nagy százalékban van szerepe egy pálya alakulásában. Én ez ügyben nem állok jól. Sok esetet tudnék mesélni, de ez már egy külön interjú témája lehetne.  A magánéletemen nem változtatnék.

Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?

Igen! Egyre jobban, de nem hangos hősökre, akikkel tele van a világ, hanem olyanokra, akik csendben, de nagyon elszántan teszik a dolgukat egy klasszikus értékrend mentén, odafigyelve nem csak a saját, de mások érdekeire is. Ma a világ ezeket az úgynevezett hétköznapi hősöket egyáltalán nem értékeli. Minden felszínes, hangos, üres, agresszív. Sok barátommal beszéltem, akik hozzám hasonlóan úgy vélekednek, hogy legjobb lenne egy elefántcsonttoronyba visszahúzódni, de a beszélgetés végén mindig oda lyukadunk ki, hogy ezzel szemben ki-ki a maga területén, a maga által diktált értékrend mentén megy előre, küzd tovább. Én ezt az értékrendet próbálom tovább adni a gyerekeimnek is, de nagyon féltem őket attól, vajon ezzel a világban boldogulni fognak-e.

Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?

Végül is színész lettem. Rettentő nagy öröm az, ha az emberekre hatni tudok, ha kizökkentem őket a hétköznapi hajtásból. Ha fel tudom hívni a figyelmüket számos problémára, mint például a hamis értékrend, amiről az előbb beszéltem. Szerencsémre több ilyen előadásban is részt vehettem, vehetek.

Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?

Nagyon sok hazai és külföldi színészkolléga van, akivel szívesen beszélgetnék az előbb említett kérdésekről, vagy dolgoznék velük boldogan, mégis – ha már kívánságműsor van – Csehovot nevezném meg, aki már kamaszkorom óta óriási hatással van rám, és csavarja meg a szívemet, lelkemet, de nagyon.

Mit jelent önnek az, hogy „szent”?

Vannak valódi szentjeink, nekem szerencsém volt közülük egyet el is játszani. Loyolai Szent Ignácot a Megszállottak című filmben alakítottam, nagy örömünkre a film 19 nemzetközi díjat nyert. Ebből egyet Monte Carlóban személyesen vehettem át a rendezőnkkel, Pozsgai Zsolttal és a másik főszereplőnkkel, Szabó Mátéval együtt. Ennél a kérdésnél is ketté bontanám a választ, hiszen szakrális értelemben vett szentünk sok van, aki életútjával, hitével, elkötelezettségével, valódi, élő példát ad – szerintem – nem csak a hívő embereknek. Vannak ugyanakkor hétköznapi szentjeink, akiket sokszor nem látunk, de csodálatos tulajdonságokkal megáldott, fantasztikus emberek, önzetlenek, nyitottak, eltökéltek. Én, megmondom őszintén, vadászom őket, és ha mást nem is tudok tenni, de legalább felhívom rájuk a figyelmet a környezetemben. Egyik korábbi riportalanyuk, dr. Csókay András professzor úr például ilyen. Nekem ők erőt adnak.

Interjúajánló
Dr. Csókay András idegsebész, agykutató: A munkaalkoholizmus veszélyesebb betegség, mint a „rendes” alkoholizmus, mert a társadalom még meg is becsüli
Kattints ide: Körkérdés rovat! Nézd meg, kikkel készítettünk interjút, ajánljuk, hogy olvasd el, és ha tetszett, kérjük, oszd meg másokkal is!

Mennyire változott meg az élete a koronavírus-járvány hatására?

Természetesen nagyon. Pozitív és negatív értelemben egyaránt. Kezdjük gyorsan a negatívumokkal, tán az a rövidebb: az anyagi helyzetünk jelenleg katasztrofális, hisz fix jövedelmünk sem a feleségemnek, sem nekem nincs. Szerencsére, óvatos ember lévén, vannak tartalékaink, amelyek reményem szerint a vírusválság végéig kitartanak. Nagyon érdekes, hogy az alap emberi tulajdonságok mennyire felerősödnek egy ilyen lelkileg és szellemileg felfokozott helyzetben. Aki mindenben csak a negatívumot látja, az most hatványozottan negatív hozzászólásokat, kijelentéseket tesz. Aki viszont érzékeny, és hajlamos meglátni a történésekben a jót, és most hál' Istennek sokkal több ilyen embert látok, az fantasztikus, elképesztő, nagyszerű, konkrétan nagy dolgokat tesz. Erre most szükség is van. Talán olyan nagy, mint az én életemben még soha. Én keresem, és néha meg is lelem azokat a lehetőségeket, amelyekben adhatok valamit, valami pluszt a többieknek. Lelkileg felkavar, kimos, átértékel, helyretesz, figyelmeztet, és hiszem, hogy jobbá tesz mindannyiunkat ez a mostani helyzet. Addig is vigyázzunk egymásra!

NÉVJEGY

  • Budapesten született 1964. augusztus 26-án.
  • Tanulmányok: Toldy Ferenc Gimnázium (1982), Színház- és Fimművészeti Főiskola (1987).
  • Legfontosabb munkák: Dosztojevszkij: Feljegyzések az egérlyukból (Zuvoljov); Babits Mihály: Gólyakalifa (Tábory Elemér); A föld szeretője című film; Mindszenty – Szeretlek, Faust című film (Mindszenty); a Megszállottak című film (Loyolai Szt. Ignác).
  • Nős, két gyermek édesapja.

Az interjút készítette: Antal-Ferencz Ildikó

*

Írják meg, kire lennének kíváncsiak Körkérdés rovatunkban!

Körkérdés rovatunkban ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak. Nem csak egyfajta véleményre vagyunk kíváncsiak, hanem éppen hogy nagyon sokfélére, ezért igyekszünk a társadalmi, politikai, kulturális élet széles spektrumáról megszólítani válaszadókat. Mivel a legkülönfélébb válaszokra számítunk, ezért a rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül fogják tükrözni a Férfiak Klubja álláspontját, de tulajdonosukról nagyon sokat elárulnak majd.

Írják meg itt hozzászólásban vagy az info@ferfiakklubja.hu e-mail címre, kire lennének kíváncsiak új, Körkérdés című rovatunkban!

Fotók: Hot! magazin – Tóth Ildikó

Lux Ádám Facebook-oldala

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk