Minden döntésem és fájdalmam hozzátett valamit ahhoz a férfihoz, aki ma vagyok! – Interjú dr. Mihalec Gáborral

Dr. Mihalec Gábor pár- és családterapeutával beszélgettünk Körkérdés című új rovatunkban, amelyben ugyanazt a 15 kérdést tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak.

Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?

Németországban laktunk, közel a vasúthoz. A sínek mellett egy magas fűvel benőtt domb volt. Egyik barátom kitalálta, hogy ha beleülünk egy kartondobozba, akkor a letaposott magas füvön éppen úgy lehet lecsúszni, mintha szánkóznánk. Kipróbáltuk és bejött. A lecsúszó dobozt végül mindig a sínek állították meg, ahol 15-20 percenként elment egy vonat. Akkor jó bulinak tűnt, de ma már látom, mekkora veszélynek tettük ki magunkat. A szüleimnek csak évekkel később mertem elmesélni, de anyukám akkor is kiejtette a poharat a kezéből, amikor meghallotta.

Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?

Talán nem is annyira életbölcsességet, mint inkább hozzáállást tanultam tőle. Több dologban is a példaképem. Például abban, hogy sosem nyugodott bele a félmunkába. Ha valamit jobban meg lehetett csinálni, akkor ő abból a legjobbat akarta kihozni. Azt is csodálom benne, hogy sosem volt túl fáradt, ha a családjáért kellett valamit tennie. Tinédzserként egyszer kilyukadt a biciklim gumija. Ő délutános műszakban dolgozott, este 11-kor ért haza, de kiment a műhelyébe beragasztani a gumimat azért, hogy másnap ne kelljen gyalog iskolába mennem. Ez mélyen belém ivódott.

Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a gyermekeinek?

A kapcsolatok megbecsülését szeretném átadni nekik, és azt a meggyőződést, hogy a kapcsolatok alakulása tőlük függ. Hatalmuk van a kapcsolataik sorsa felett, és szeretném, hogy éljenek ezzel a hatalommal. Szeretném, ha a lehető legjobban élnék meg életük két legfontosabb kapcsolatát, az életük párjával és életük Urával való kapcsolatukat. Ez utóbbi alatt Istent értem.

Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?

Ezen még sosem gondolkodtam. Nincs kialakult véleményem.

El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?

Még nem voltam ilyen helyzetben, de nem tudom, mit hozna ki belőlem, ha a saját életemet, vagy valamely családtagom életét félteném. Azt hiszem, egy ilyen helyzetben messzire mennék az élet védelmében.

Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?

Nem gondolom, hogy egy férfinak el kellene fojtania az érzelmeit, de hiszek abban, hogy egy igazi férfi képes szabályozni az érzelmeit. Amikor helyzet van, akkor nincs idő sírni. Akkor legyen fegyelmezett és összeszedett. De a feszültségnek később ki kell valahol jönnie, akár sírás formájában is.

Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?

Én az egyenlőségen alapuló munkamegosztás híve vagyok, mely során nem a nemi hovatartozás dönti el, ki mit csinál, hanem a kompetenciák és preferenciák mentén a pár elosztja egymás között igazságos módon a feladatokat.

Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?

Igen. Minden pénteken enyém a takarítás nagy része. A fürdőszobákkal kezdem – vécékagyló, kád, mosdó, szekrény, tükör –, azután felporszívózom az egész házat és felmosok. A kerti munka sem áll távol tőlem: füvet nyírok, metszek, ültetek, gyomlálok, stb.

Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?

Sokat dolgozom, de ezt csak néha érzem problémának. Nagyon szerencsés helyzetben vagyok. Egyrészt a munkám a szenvedélyem, másrészt a gyerekeink már nagyok – 17 és 21 évesek – és nem igénylik az apjuk folyamatos jelenlétét. De ha szükségük van rám, és ezt jelzik felém, akkor mindent kiejtek a kezemből és megyek hozzájuk. A feleségemmel sok átfedés van a munkánkban és vele sokat vagyunk együtt, illetve sokszor utazunk el kettesben néhány napra, ilyenkor töltjük fel a kapcsolatunkat.

Ön szerint, mi a házasság értelme, célja?

A házasság az a biztonságos bázis, amelyben feltöltekezhetek, amelyben értékesnek érezhetem magam, amelyben igent mondanak rám úgy, ahogy vagyok. Ez ellenállóvá tesz „odakint” a támadásokkal és kihívásokkal szemben. Emellett a házasság az az önismereti utazás, mely során folyamatosan új dolgokat tanulok meg magamról és állandó ösztönzést kapok a saját korlátjaim átlépésére. A házasság erőforrás, amely segít egyre többet és jobbat kihoznom magamból.

Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?

Határozottan igen. Ez nem azt jelenti, hogy minden jó volt, amit tettem, és amit mások tettek velem. De minden döntésem és minden fájdalmam hozzátett valamit ahhoz a férfihoz, aki ma vagyok. És én szeretem ezt a férfit!

Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?

Úgy gondolom igen, de máshogy, mint ahogyan az a mozivásznon megjelenik. Gyerekkoromban a hősökről pontosan lehetett tudni, hogy jók, vagy rosszak. Ma a jó és a rossz összekeveredik egyazon hősön belül. Követhető hősökre van szükség. Valódi emberekre, valódi kvalitásokkal. Egy 19. századi szerzőt idézve: „A világnak emberekre van a legnagyobb szüksége – olyanokra, akik el nem adhatók és meg nem vehetők; olyan emberekre, akik lelkük mélyéig igazak és becsületesek; olyan emberekre, akik merik a bűnt nevén nevezni; olyan emberekre, akik az iránytű pontosságával teljesítik a kötelességüket; olyan emberekre, akik kiállnak az igazság mellett, szakadjon bár az ég.” Az idézet Ellen G. White Előtted az élet című művéből származik. Ez az életmottóm, ilyen ember szeretnék én is lenni.

Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?

Igen, több is. Gyerekként gyakran álmodtam arról, hogy egy színpadon állok, és emberek ezreire hatok. Amikor egy előadáson, vagy egy párterápiás beszélgetésben azt érzem, hozzájárultam emberek sorsának generációkra kiható változásához, akkor libabőrös lesz az egész testem és elfog az a hihetetlenül jó érzés, hogy volt értelme az életemnek. Ha most véget érne, már akkor megérte. A többi ráadás. És még sok ráadásra számítok. Most meg kell állnom az írással. A szemem hirtelen megtelt könnyel és nem látom a billentyűket...

A másik álmom, hogy megtanuljak gitározni. Eddig mindig tologattam magam előtt, de most 45 évesen belevágtam. És nagyon élvezem!

Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?

Két személlyel nagyon szívesen beszélgetnék. Egy történelmi és egy ma élő. Érdekes módon mindkettő férfi.

Az egyik Mózes. Számomra döbbenetes az az életpálya, amelyet végigjárt. Hercegnek indult, számkivetett lett, majd minden idők egyik, ha nem a legnagyobb vezetőjévé formálódott. Sokszázezer embert vezetett 40 éven át olyan körülmények között, amelyekben én egy családot sem tudnék életben tartani néhány hétig. Mindeközben közelebb volt Istenhez, mint bárki más a történelemben – Jézust leszámítva –, és egész vezetői karrierje alatt egyszer sem kompromittálódott. Nyomás alatt is állta a sarat, a leglehetetlenebb helyzetekben is igaz ember tudott maradni. Nagyon felnézek rá!

A másik Mark Knopfler. Számomra megmagyarázhatatlan módon a zenéje, a dalszövegei és az egyedülálló gitárjátéka olyan mélységeket szólít meg a lelkemben, amelyeket semmi mással nem tudok összehasonlítani. Ezáltal olyan közelséget érzek hozzá, mintha személyesen ismernénk egymást, mintha hasonló életsorsot jártunk volna be.

Mit jelent ön számára az, hogy „szent”?

A „szent” az a tér, az a kapcsolat, az a találkozás, vagy az az entitás az emberi egzisztenciám legmélyén, amelyben minden álarc lehull, amelyben nem kell mentegetőznöm és magyarázkodnom, mert tudom, hogy aki a szemembe néz, az jobban ismer, mint ahogyan magamat valaha képes lennék megismerni, és ennek ellenére – vagy talán éppen ezért – jobban szeret, mint ahogyan a szüleim, a feleségem, vagy a gyerekeim valaha képesek lennének szeretni. A szent nem valami, hanem valaki. A végső válasz minden kérdésemre, még azokra is, amelyeket sosem mertem feltenni.

NÉVJEGY

  • Kölnben született, 1974. április 5-én.
  • Tanulmányok: Teológia (BTh és MTh), Családterápia, Pasztorálpszichológia (PhD).
  • Legfontosabb munkák, díjak: nyolc könyve jelent meg hét nyelven; párterápiás magánrendelést folytat, 2018-ban Kopp-Skrabski díjban részesült.
  • Nős, két gyermek édesapja.

Az interjút készítette: Antal-Ferencz Ildikó

*

Írjátok meg, kire lennétek kíváncsiak Körkérdés rovatunkban!

Körkérdés rovatunkban ugyanazt a 15 kérdést tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak. Nem csak egyfajta véleményre vagyunk kíváncsiak, hanem éppen hogy nagyon sokfélére, ezért igyekszünk a társadalmi, politikai, kulturális élet széles spektrumáról megszólítani válaszadókat. Mivel a legkülönfélébb válaszokra számítunk, ezért a rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül fogják tükrözni a Férfiak Klubja álláspontját, de tulajdonosukról nagyon sokat elárulnak majd.

Írjátok meg itt hozzászólásban vagy az info@ferfiakklubja.hu e-mail címre, kire lennétek kíváncsiak új, Körkérdés című rovatunkban!

Fotók: Dr. Mihalec Gábor Facebook-oldala

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk