Mindig mondom a gyerekeknek, legyenek nagyon büszkék arra, hogy magyarok – interjú Szekeres Pállal

Szekeres Pál olimpiai bronzérmessel, háromszoros paralimpiai bajnok magyar tőr- és kardvívóval, sportvezetővel beszélgettünk Körkérdés című rovatunkban, melyben ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak.

Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?

Felmásztam egy fára, de egy korhadt ágat választottam, és nagyon nagyot estem, alig kaptam levegőt. Az is nagy butaság volt, amikor négyen fiúk elindultunk biciklizni, de nagyon messzire mentünk, és végül vörös fejű apukák és kisírt szemű anyukák kerestek minket mindenfele. Szóval nemegyszer előfordult, hogy megmondták, ne csináljam, mert nem jó, mégis megcsináltam. És sokszor megtapasztaltam azt is, hogyan teszik nevetségessé a falusiak józan paraszti ésszel a városiakat: például beküldtek a labda után a csalánosba, amitől bokától térdig iszonyatos állapotba kerültem.

Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?

Az apámmal nagyon jó a viszonyom. Ő nemcsak az apám, hanem a barátom és gyermekkoromban a játszótársam is volt. Megtanultam tőle, hogy a legtöbb, amit az apa adhat a gyermekének az a szeretet és az idő. Az összes többi ebből jön: ha van idő, lehet tanítani, terelgetni. Sokat mesélt a családunk történetéről, a magyar történelemről, a magyar sportolókról. Mire válogatott sportoló lettem, már nagyon büszke voltam arra, hogy felvehetem a címeres melegítőt.

Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a gyerekeinek?

Minket még arra neveltek, hogy kicsi és bűnös ország vagyunk, a háborúban rossz oldalra álltunk, ezért húzzuk meg magunkat. Éppen ezért nagyon fontos volt a nemzeti büszkeség, ahogy ma is az. Ezért mindig mondom a gyerekeknek: legyenek nagyon büszkék arra, hogy magyarok vagyunk, és hogy milyen családjuk és felmenőik vannak. Hogy a legnagyobb érték a család, innen kapják a legnagyobb támogatást, és hogy szeressék egymást, mert eljön az idő, amikor mi, szülők nem leszünk, de ők akkor is számíthatnak egymásra. Én feltétel nélkül szeretem őket, viszont őszinteséget várok el, mindig számíthatnak rám, de elvárom, hogy elmondják, mi a baj. A közös családi élmények mindig nagyon jók, de még jobb, amikor az ember el tud menni külön-külön egy-egy gyerekével, ez különösen az ikreknél fontos. A lányommal vívómeccsekre, a fiammal korábban kosármeccsekre jártunk, most pedig focira, most is épp készülök vele Olaszországba. A sport összeköt minket.

Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?

Szerintem megközelítés kérdése. Én olyan iskolába jártam, ahol korábban még külön tanultak a fiúk és a lányok, de voltak közös helyiségek, például az ebédlő. Nem gondolom, hogy a lány- és fiúiskoláknak ne lenne létjogosultsága, ha ez nem megy olyan fokú szegregációba, amely a természetes folyamatokat gátolná. Tehát lehet külön lány- és fiúiskola, ha vannak olyan események, amelyeken tudnak találkozni, elvegyülni. Őrült túlkapások nemcsak a szegregált iskolákban, az integrált iskolákban is lehetnek.

El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?

Beszéljünk konkrét szituációkról. Megy az utcán egy ember, kést ránt elő, és egy járókelő torkának szegezi, valaki más pedig leüti a támadót. Lehet, hogy megmentett egy életet. Jogos volt vagy nem? Ráadásul vannak olyan szervezetek, amelyekben ez ellenőrzött és szabályozott keretek között működik, például a rendőrség, katonaság. Ettől van rend egy országban és a határokon. Vagy egy másik példa: minek minősül az, ha bejön ide valaki és megtámad, én pedig előveszem a kardomat és elhelyezek néhány vágást a fenekén? Ez jogos önvédelem. Szerencsére változott a törvény is ezen a téren.

Ajánló: „A napi kis hőstettek azok, amiért érdemes élni mindenkinek” – interjú Kovács Kokó Istvánnal

Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?

Ha van egy nehéz helyzet, akkor nem bőgni kell, hanem hideg fejjel dönteni és cselekedni. Ha hagyom, hogy az érzelmeim elsodorjanak, akkor nem biztos, hogy jó döntést tudok hozni. Mondok egy példát racionális döntésre. Sokszor elmondtam a gyerekeimnek, ha lezuhanna a repülőgépünk, akkor meneküljenek, és velem ne foglalkozzanak – nem kockáztathatom mások életét a fogyatékosságom miatt. Szálljon ki mindenki, majd a személyzet és én megoldjuk. Ha velük nem tudom megoldani, akkor pánikba esett amatőrökkel sem fogom tudni. És mondok egy példát nem racionális döntésre: régen járványok esetén nem izolálták a beteget, és így nemcsak ő, hanem családok, fél Európa kihalt. Ettől még persze sírhatok, akár szomorú, akár vidám vagyok, csak nem mindegy, mikor és mitől. Amikor először hallottam a Nélküledet, kicsordul a könnyem. Amikor Nagy Tímea vagy Szilágyi Áron nyert, megkönnyeztem. Nem a gyengeség jele; nem azért sírok, mert félek.

Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?

A pár tagjai hozzák az otthon látott működési kultúrát, mintha a szülők árnyai ott lennének mögöttük. Ha meg tudják beszélni, akkor első körben mindenki azt a házimunkát végezze, amit szeret, a többit pedig osszák meg, ha ez működik. Van ahol a férj főzni, mosogatni, vasalni szeret, miért ne tehetné. 

Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?

Mi ezen a téren klasszikus család vagyunk: az én feladatom az anyagi biztonság megteremtése, a feleségem feladata a hátország biztosítása, így ő sokkal több házimunkát végez, naponta takarít, bevásárol és főz, én inkább alkalmanként segítek neki. Ha megkér, hogy menjek vele vásárolni, a fehérneműs üzletbe nem, de máshová szívesen elkísérem, még a pipereboltban is van türelmem kivárni, amíg nézeget. A kerekesszékes létem nyilván korlátozza a házimunka végzését is, de én is pelenkáztam a gyerekeket, vittem-hoztam őket, éjszaka engem hívtak, én keltem fel hozzájuk. Rendet rakok, be- és kipakolom a mosogatógépet. Régebben az én feladatom volt a karácsonyi ajándékok csomagolása, négy napig tartott. Most már nem csomagoljuk őket, hanem szatyorba tesszük, és minden évben újra felhasználjuk, így védjük a környezetet.

Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?

Ha az ember fáradtan megy haza, a gyerekeit nem érdekli, hogy mitől fáradt az apjuk, játszani kell velük, amitől aztán még fáradtabb lesz az ember, ezt csak hétvégén tudja kipihenni. Szerintem a legjobb dolog a világon a délutáni alvás. De sajnos volt olyan időszak, amikor hétvégén is dolgoztam. Nálunk sok vita volt abból, hogy mindketten túlterheltek voltunk, három kicsi gyermek mellett néha különösen nehéz volt, mert épp akkor voltam keveset otthon, rengeteget dolgoztam. Amikor reggel elmentem, és amikor este hazaértem, még és már aludtak a gyerekek, ezért kitaláltuk, hogy az állatkertben találkozunk, nekik volt egy egyéves bérletük, együtt ebédeltünk és sétáltunk egyet. Volt olyan évem, amikor száznál több hétvégi eseményen vettem részt. Amikor nagyobbak lettek, a hétvégi programokra elvittem magammal egy-két gyereket. És amikor otthon voltam, rengeteget legóztunk, fociztunk, fürödtünk. Már nagyok, de most is nagyon sokat játszunk együtt, kártyázunk, társasozunk, dobáljuk egymásnak a labdát.

Ön szerint mi a házasság értelme, célja?

A házasság értelme maga a házasság. Sokan mondják, hogy nem jó, de jobbat még senki nem talált ki. Ha a feleségem itt ülne mellettem, akkor azt is hozzátenném: a három gyermek és majd az unokák. De ők inkább a házasság gyümölcsei. A feleségem pedig a másik felem, ez tehát egy közösség.  1991 óta vagyunk együtt, idén lesz az ezüstlakodalmunk. Sokat vitatkozunk, legtöbbször a gyerekeken vagy másokon, de összecsiszolódtunk, igyekszünk közös időket együtt tölteni: esténként, hétvégéken.

Ajánló: „A család, a házasságom az alapjai mindennek” – interjú Szilágyi Áronnal
Kattints ide: Körkérdés rovat! Nézd meg, kikkel készítettünk interjút, ajánljuk, hogy olvasd el, és ha tetszett, kérjük, oszd meg másokkal is!

Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?

Nem, de azt gondolom, hogy az élet arról szól, hogy vannak olyan pontok, amelyekben döntéseket kell hoznunk, és az életünk aszerint megy tovább. Lehet ezen utólag vívódni és morfondírozni, de nem érdemes. Én nem gondolkodom azon, mi lett volna, ha akkor nem ülök be abba az autóba. Én minden sikeremmel és kudarcommal együtt viszem a magam csomagját, és azt nézem, hogy ezekkel a tapasztalatokkal tudok-e jó döntéseket hozni legközelebb. Ha tudok, akkor megtettem, amit lehet.

Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?

Kérdés, hogy ki a hős? Az is hős, aki lehozza a kiscicát a háztetőről. Természetesen rájuk is szükség van, de még nagyobb szükség van a példaképekre, hogy ebben az őrületes kakofóniában legyenek kiigazodási pontok. De nem szappanoperák és valóságshow-k hőseire, hanem hús-vér hősökre, valós teljesítményekre és értékekre van szükség. A sport jó példa, ott valós teljesítmények vannak. Ez nem jelenti azt, hogy egy művész ne lehetne példakép, hiszen ő is tud valós értékeket alkotni vagy átadni.

Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?

Sok. Szerettem volna nagy bajnok lenni, akit ismernek és szeretnek. Minden sportoló álma a dobogó. Egyke gyerekként az is vágyam volt, hogy nagycsaládom legyen. És az is gyerekkori álmom volt, hogy lássak élőben nagy zenekarokat, és Paloznakon hallottam a Kool & the Gang-et; alig akartam elhinni. Nem kacsalábon forgó házról és nagy autóról álmodtam. Ha nem a családomat választom, akkor lehetne az is, de nagyon örülök, hogy nem így van. Sőt, ha most valaki azt ajánlaná, hogy épkézláb ember lehetek, de nem lehetne sem családom, sem párom, akkor nem fogadnám el. Amikor hazamegyek és átölel a gyerekem, vagy meghív ebédelni, pedig a haverjával is tölthetné ezt az időt, nagyon jó érzés.

Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?

Édesanyámmal, aki 11 évvel ezelőtt halt meg. Nagyon közel voltunk egymáshoz, szeretném neki elmondani, mi történt azóta és megmutatni neki az unokáit, hogy megnőttek, akikkel ő még mint kicsi gyerekekkel játszott. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fog hiányozni, karácsonykor különösen.

Ajánló: „Gyerekkorom egy részét feláldoztam a sportért, ezt szeretném most bepótolni” – interjú dr. Kiss Gergellyel 
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útjaAz FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetekKörkérdés (interjúk), Férfiegészség.

Mit jelent önnek az, hogy „szent”?

Ha valaki szent, akkor biztosan olyan dolgot tett, amiért azt a rangot megérdemli. De a mai világ nem szereti a szenteket, mindenkinek a gyarló voltát akarják kidomborítani. Az ember persze hibázik, még a legszentebbnek mondott Szent István is csinált olyan dolgot az életében, ami nem szent. Vannak szent ügyek, de sajnos azok is ki vannak kezdve. Az egyik ilyen a sport: válogatott sportolóként vagy sportvezetőként a hazánkat és az ezeréves magyar sporthagyományokat képviseljük, ennek megfelelően kell viselkednünk, hogy az utánunk jövők is büszkék lehessenek arra, amit mi teszünk. A válogatott mezemet például nem veszem fel az utcára, az számomra szentségtörés. Ahogy az is, ha a himnusz közben valaki ül, beszélget vagy mobilozik. Vagy ha a himnusz nem ott hangzik el, ahova való: az István a király végén az a pár taktus rendben van, de Dopeman zenéjében nincs helye.

NÉVJEGY

  • Olimpiai bronzérmes, háromszoros paralimpiai bajnok magyar tőr- és kardvívó, sportvezető.
  • Budapesten született 1964. szeptember 22-én.
  • 1976-ban kezdett el vívni. 1983-ban érettségizett a rákospalotai Dózsa György Gimnáziumban. 1986-92 között végezte tanulmányait a Testnevelési Főiskolán. A Külkereskedelmi Főiskolán 1997-ben, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 2014-ben szerzett diplomát.
  • 1991-ben súlyos autóbalesetet szenvedett, kerekesszékbe kényszerült, de sportpályafutását nem fejezte be, mozgáskorlátozott sportolóként folytatta a vívást. Az egyetlen sportoló, aki mind olimpián, mind paralimpián érmet szerzett.
  • 1992-ben a Magyar Mozgáskorlátozottak Sportszövetségének alelnökévé nevezték ki, 1996-tól a Nemzetközi Kerekesszékes Vívószövetség (IWAS) elnökségi tagja, 2013-tól alelnöke, 2016-tól elnöke. 2001-től az Európai Paralimpiai Bizottság végrehajtó bizottsági tagja.
  • 1999-ben az Ifjúsági és Sportminisztérium fogyatékosok sportjáért felelős helyettes államtitkára, majd 2004-ben átkerült a Nemzeti Sporthivatalba. 2005-ben a Magyar Mozgáskorlátozottak Sportszövetségének elnökévé választották. 2008 őszén kinevezték az ép tőrözők szövetségi kapitányának. 2010-től a Nemzeti Erőforrás Minisztérium, majd az Emberi Erőforrások Minisztériuma sportért felelős helyettes államtitkára volt 2014 júliusáig. Azóta a fogyatékos emberek társadalmi integrációjával kapcsolatos feladatokat felügyeli miniszteri biztosként.
  • Szerzett érmek: többszörös világ- és Európa bajnok, olimpiai bronz (1988, Szöul, tőr csapat), paralimpiai arany (1992 Barcelona tőr, 1996 Atlanta – tőr és kard), paralimpiai bronz (2000 Sydney tőr, 2004 Athén kard, 2008 Peking tőr).
  • Díjak: Prima díj (2013), Nemzetközi Fair Play Díj (2013), Zugló díszpolgára (2018), Gránit Oroszlán Példakép Díj - Közéleti kategória (2019).
  • Nős, három gyermeke van.

Az interjút készítette: Antal-Ferencz Ildikó

*

Írják meg, kire lennének kíváncsiak Körkérdés rovatunkban!

Körkérdés rovatunkban ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak. Nem csak egyfajta véleményre vagyunk kíváncsiak, hanem éppen hogy nagyon sokfélére, ezért igyekszünk a társadalmi, politikai, kulturális élet széles spektrumáról megszólítani válaszadókat. Mivel a legkülönfélébb válaszokra számítunk, ezért a rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül fogják tükrözni a Férfiak Klubja álláspontját, de tulajdonosukról nagyon sokat elárulnak majd.

Írják meg itt hozzászólásban vagy az info@ferfiakklubja.hu e-mail címre, kire lennének kíváncsiak új, Körkérdés című rovatunkban!

Fotók: Tóth Arnold, frisss.hu

www.utevivas.hu

MTI/Beliczay László

Magyar Paralimpiai Bizottság, MTI

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk