„Nem tudok mással üzenni a két fiamnak, csak azzal, ahogy az életemet élem” – interjú Nemcsák Károllyal

Nemcsák Károly Jászai Mari-díjas színésszel, érdemes művésszel, a József Attila Színház igazgatójával beszélgettünk Körkérdés című rovatunkban, amelyben ugyanazt a 15 kérdést tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak.

Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?

Az a helyzet, hogy nincsenek legek az emberek életében. Nagy dolgok vannak, ha meghal az ember szerettei közül valaki vagy születik egy gyermek a családban, az a legekhez hasonlatos, de én azt érzékeltem egész életem során, hogy sok pici öröm és bánat rakja össze az embert. Azt is éreztem, vannak bizonyos életszakaszok, amikor másképpen viselkedik az ember, mint előtte tíz évvel. Lehet, hogy rosszabbul, lehet, hogy jobban, de annál izgalmasabb és szebb az életünk. Természetesen elkövetünk hibákat, de valószínűleg a Jóisten azért engedi ezeket a hibákat, hogy aztán azokból okuljunk. A pályám során egyébként azt érzékeltem, hogy a sikert nehezebb elviselni, mint a kudarcot. A mai világban különösen nem jól kezeljük az élet adta lehetőségeket, visszaélünk velük, rosszul állunk hozzájuk, nagyképűek leszünk, pár fillérrel a zsebünkben azt gondoljuk, miénk a világ, egy jobb autóval már úgy érezzük, miénk az egész autópálya, intoleránsak leszünk és sok rossz tulajdonságunk jön elő. És amikor az élet ad egy pofont, akkor nem tudunk vele mit kezdeni, összeesünk. Nem elég jó a tűrőképességünk. Az én korosztályomé még az, mert mi még sokkal jobban megdolgoztunk azért, amink van, míg a gyerekeink készen kapnak sok mindent. Mi az életünket egyszerűbben, de színesebben éltük. Mára eltávolodtunk a természetestől, nem vesszük figyelembe a természet törvényeit, és ez még nagy bajt okozhat nekünk. Visszatérve az eredeti kérdésre: sok butaságot elkövettem, de ezek mind a javamra váltak.

Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?

A Bojtorján együttesnek van egy gyönyörű dala, aminek egyik sora így hangzik: „Bármi lesz is, ember légy, fiam.” Én hála Istennek egy olyan közegben nevelkedtem, amelyben az emberi értékek voltak a fontosak. Nem a származásunk vagy politikai hovatartozásunk számított, hanem az emberségünk. Ha valaki dolgozott, jól nevelte a gyerekeit, erkölcsösen élte az életét – és ebbe sok minden beletartozik a becsülettől az egymás tiszteletéig –, mi ilyen alapon, az emberségesség szerint ítéltük meg őt. És hogy maradjunk meg befogadónak. Ezt kaptam az édesapámtól.

Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a gyermekeinek?

Azzal is nagy gondban vagyok, amikor szavakban kell üzenni, mert azt gondolom, bár nagyon erős a szavak jelentősége, a tettek felülírják azokat. Én nem tudok mással üzenni a két fiamnak, csak azzal, ahogy az életemet élem. Remélem, okulnak a jó és a rossz döntéseimből is. Egyet kiemelnék: szeretnék minél többet visszaadni a falunak, ahol születtem, mert nagyon sokat kaptam tőlük, ezért most templomot építünk együtt a faluval. Az iskolában, ahova jártam, egy függönnyel elválasztva ott volt az oltár, de a falunak soha nem volt temploma. Megosztottam gondolatomat unokahúgommal és együtt nekiindulva most már ott tartunk, hogy az új templomot 2020-ban felszentelhetik. Örömteli és aktív várakozás övezi a falubeliek részéről a templomépítést: a régi bányát közösségi térré alakítjuk.

Kattints ide: Körkérdés rovat! Nézd meg, kikkel készítettünk interjút, ajánljuk, hogy olvasd el, és ha tetszett, kérjük, oszd meg másokkal is!

Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?

Csak a saját életemből tudok kiindulni. Hatodikos koromban elkerültem egy tanyasi diákoknak fenntartott kollégiumba Tiszakeszire. Régi kastélyban laktunk, természetesen külön a fiúk és a lányok, de maga az oktatás vegyes volt és együtt is vacsoráztunk – én ezt egészségesnek találtam.

El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?

Mi is az erőszak? Többféle lehet, és ki tudja, melyik a súlyosabb: a fizikai vagy a verbális erőszak? Mind a kettő komoly és súlyos sebeket ejt, és rossz felé visz. És hogy lehet-e jogos? Nem tudom. Vannak más módszerek az ember kezében, amiket alkalmazni lehet. Ugyanakkor az a pofon, amit gyermekkoromban kaptam, szerintem elkelt rajtam. A pofon, a fenékre vagy kézre csapás féltés és egyben figyelmeztetés. Az erőszak inkább egy hosszabb távú hatás, fizikai és lelki értelemben.

Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?

Nem tartom gyengeségnek, ha egy férfi adott esetben elsírja magát. Nem szégyen megmutatni az érzéseinket, hiszen vannak élethelyzetek, amikor lelkileg ők is nagyon megsérülnek.

Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?

Az életemben volt jó pár olyan időszak, amikor egyedül éltem, és akkor nemcsak főztem, még vasaltam is magamra. Az élet jó pár dologra rákényszeríti az embert, de adott esetben el is kényelmesíti. Ha van az embernek egy házias párja, el is feledkezik arról, hogy főzzön, vasaljon. De egyébként az egészséges munkamegosztás jó dolog, együtt főzni például nemcsak kulináris élmény: krumplihámozás közben egy-két puszival emlékezetessé lehet tenni a közös munkát.

Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?

Kérdés, hogy mi a házimunka? Ha ehhez hozzátartozik a kert is, akkor nagyon házias vagyok: a kertet én tartom rendben, de nem esik le a gyűrű az ujjamról, ha el kell mosogatnom, és néha főzni is szoktam. A takarítással gondban vagyok, mert azalatt tudok olyat tenni a kertben, amit szívesebben csinálok.

Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?

Amióta igazgató vagyok, a munkám hatványozottan több lett, ebből fakadóan nálunk a hétvégék felértékelődtek. Azt látom, hogy az emberek sokszor belemenekülnek a munkába. Ugyanakkor, ha valaki kap egy nagy lehetőséget az élettől – mint például én a színházvezetést –, akkor azt nem lehet nem teljes odaadással csinálni. Ki határozza meg, mi a sok vagy kevés? Ha megtaláljuk ebben az őrült rohanásban az arányokat, akkor rendben vagyunk. Én még nem találtam meg teljes mértékben, de kikapcsol az otthoni kertészkedés és a heti két foci. Kell, hogy az ember találjon olyan dolgokat, amiben a munkájából kiszakadva fel tud töltődni. Gond akkor van, amikor szakbarbárrá válunk, és csak akkor állunk és ijedünk meg, ha valami tragédia történik.

Ön szerint mi a házasság értelme, célja?

Kérdezi tőlem, aki nemrég váltam el... Nagyon fontosnak tartom a házasságot és az életem egyik kudarcának élem meg, hogy a mi házasságunk húsz év után nem folytatódott. És nem feltétlenül a feleségem miatt. Vállaltunk valamit és ebben rossz döntést hoztunk mindketten. Magát az intézményt jónak és fontosnak tartom, azért hogy vállaljuk egymásért a felelősséget.

Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?

Nincsenek olyan dolgok az életemben, amiket nagyon megbántam volna. Színes és küzdelmes életem volt. Pontosabban sok kihívással néztem szembe. Hála Istennek, rengeteg társam akadt, akik segítettek és utat mutattak nekem. Pici korrekciót mindig tudna tenni az ember, például a nagyobb amplitúdójú dolgokat kivenné az életéből, de azokra meg valószínűleg azért volt szükség, hogy rádöbbenjünk a kisebb dolgokra.

Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?

Példaképekre nagy szükség van. Szomorúan néztem, hogy sportversenyeken sokszor nem az eredmény a fontos, hanem a balhé. Egy világversenyen a huszonhatodik helyezés mögött is rengeteg munka van, hiszen több százan indulnak. Egy időben jellemző volt ránk, a médiára és a politikára, hogy lenulláztunk eredményeket, és csak azzal foglalkoztunk, milyen személyes ügyeik vannak. És nemcsak a sportban, a művészetben is. Én ezt nem tartom jónak. Ahogy a bulvársajtó azon eljárását sem, hogy mindenki nyilatkozhat, mindenki véleményt formálhat, és így olyan emberek válhatnak véleményvezérekké, akik mögött nincs valós teljesítmény. Riadtan nézem ezt a mocskolódásos virtuális világot, amelyben pitiáner kisemberek élvezkednek modortalan stílusban és formálnak véleményt olyan emberekről, akiknek – sportnyelven szólva – még a cipőjüket sem hordhatták volna. Mindenkinek vannak rossz pillanatai és döntései, de ezekből országos botrányt csinálni méltánytalan. És aki ma egy kabátlopási históriába keveredik, egyszerűen nem tudja tisztázni magát. Valahogy szankcionálni kellene ezt, különben dilettánsok fognak hamarosan dönteni mindenről. Mindenesetre ezért különösen fontos, hogy legyenek olyan példaképek, akiket lehet követni, akik mögött valós teljesítmények vannak.

Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?

Én realista voltam gyerekként is. Reális álmaim voltak, biztos akartam pásztor, katona, pincér lenni – ezek olyan kézzelfoghatóak. Soha nem voltak szerepálmaim. Ha egy szerep elkerült engem, akkor annak biztosan oka volt. A színészség sem egy vágyként jelent meg: sokat jártam versmondó versenyekre, negyedikes gimnazistaként pedig reálisan átgondoltam, és akkor ki is mertem mondani: színész szeretnék lenni. Természetesen kell, hogy merjünk nagyot gondolni, de ezt én nem álmodozásként fogtam fel, hanem tervekként, amit aztán meg is valósítottam.

Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?

Az életem tele volt és van csodálatos emberekkel, egyet vagy kettőt kiválasztani nem akarok. Sokat kérdezték fiatal koromban, ki a példaképem. Vidéki gyerekként úgy éreztem, azt várják tőlem, hogy azt mondjam: Soós Imre, Szirtes Ádám vagy Görbe János, de az én példaképeim a szegedi kollégáim voltak: Máriáss József, Mentes József, Király Levente vagy Barta Mária. Nekem azok az emberek jelentenek sokat, akikkel kapcsolatot tudtam kialakítani.

Mit jelent önnek a „szent”?

Sok olyan dolog tűnik el az ember életéből, ami jó lenne, ha megmaradna. És most nemcsak a tízparancsolatra gondolok, hanem olyan alapértékekre, mint a becsület, az emberség. Én ezeket érzem szentségeknek, ezekre kellene nekünk nagyon vigyázni. Ha ezeket elveszítjük, elveszítjük saját magunkat is. Ha nincs hova tartozni, ha nincs igazodási pont, akkor szét fogunk esni, morális értelemben mindenképpen: nem fogunk tudni bízni egymásban, egymás szemébe nézni. És úgy már nem lehet élni. Nem vagyok pesszimista, azaz nem gondolom, hogy mindenképpen ez fog történni, csak azt, jobban kellene dolgoznunk, harcolnunk azért, hogy ez ne történjen meg.

NÉVJEGY

  • Jászai Mari-díjas magyar színész, érdemes művész, a József Attila Színház igazgatója.
  • Mocsolyástelepen született, 1957. április 25-én.
  • 1981-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1981–82-ben a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt, majd 1982–1986 között a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban játszott. Ezután három évet töltött a Radnóti Színpadnál, 1989–1991 között pedig a Nemzeti Színház művésze volt. 1991–1996 között szerepelt a Budapesti Kamaraszínházban. 1999–2002 között a Soproni Petőfi Színház tagja volt. 2001 óta a Turay Ida Színház tagja.
  • 2011 óta a József Attila Színház igazgatója.
  • Igazán ismertté az 1987–1999 között futó Szomszédok című teleregény tette, amelyben Vágási Ferit alakította.
  • Díjak: Jászai Mari-díj (1992); Érdemes művész (2012).
  • Két fiú édesapja.

Az interjút készítette: Antal-Ferencz Ildikó

*

Írjátok meg, kire lennétek kíváncsiak Körkérdés rovatunkban!

Körkérdés rovatunkban ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak. Nem csak egyfajta véleményre vagyunk kíváncsiak, hanem éppen hogy nagyon sokfélére, ezért igyekszünk a társadalmi, politikai, kulturális élet széles spektrumáról megszólítani válaszadókat. Mivel a legkülönfélébb válaszokra számítunk, ezért a rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül fogják tükrözni a Férfiak Klubja álláspontját, de tulajdonosukról nagyon sokat elárulnak majd.

Írjátok meg itt hozzászólásban vagy az info@ferfiakklubja.hu e-mail címre, kire lennétek kíváncsiak új, Körkérdés című rovatunkban!

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk