„Olcsón nem lehet boldognak lenni” – interjú Papp Miklóssal

Papp Miklós görögkatolikus pappal, morálteológussal, főiskolai docenssel beszélgettünk Körkérdés című új rovatunkban, amelyben ugyanazt a 15 kérdést tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak.

Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?

Ha gyerekkori csínytevésről kell beszélnem, szívesen emlékszem vissza a pozitív csínytevésekre. A testvéreimmel olykor olyan felnőtt munkát is elvégeztünk, például a kertben, ami gyerekként megterhelő vagy akár veszélyes is volt.

Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?

Már a halálos daganatos betegséggel küzdött, amikor egyszer elmondta, hogy a korábbi rendszerben a jó munkájáért kaphatott volna kitüntetést, és egy kis fizetésemelést, de egy „barátja” kihúzatta a nevét, mert „Papp Miklós templomba jár”. Hihetetlen békességgel tudta tűrni ezt is, a betegségét is, és ez a békessége nagy erőt jelent, amikor túl ideges a világ, feszültek az emberek.

Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni gyermekeinek?

Olcsón nem lehet boldognak lenni. Aki szeretne igényesen boldog lenni, az ne akarjon olcsón házasodni, munkát végezni, imádkozni, művelődni. Csak az igényes életvezetés tesz igazán boldoggá.

Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?

Az egész életünk koedukált, szerintem belefér négy év, hogy a fiúkat és a lányokat külön neveljük. Jobb ritmusban lehet haladni, más a csoportdinamika, ha csak egyneműek vannak a csapatban. Kitágulnak az életvezetési minták is, ami különösen azoknak fontos, akik gyönge mintát hoznak otthonról.

El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?

A világháborúk sokkja után az „erőszak” lett a sátán: a pszichológia, a teológia, az etika, a politika – mindenki küzdött ellene. Ma a ló túlsó oldalára estünk, és a pozitív erőszakot is – amit hívjunk inkább erőteljes fellépésnek – megkérdőjelezzük. Persze hogy van legitim erőteljes fellépés az önvédelem esetén – személyes önvédelem, honvédő háború, bűnözők iránti kényszerintézkedés stb.

Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?

Férfira és nőre is igaz, hogy a nehéz helyzetekben is szeretnénk nem a lovak közé dobni a gyeplőt, hanem mégis uralni valamennyire a folyamatokat. Helyzettől függ, de megvan a helye és az ideje a sírásnak és a gyeplők kemény megragadásának is. Ha családi, közösségi életről van szó, az is számít, hogy ki traumatizált jobban, kit kell jobban kímélni, s kinek kell keményebben az irányítása alá vonni a folyamatokat.

Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?

Gyümölcséről lehet megismerni a fát: a családi életnek haladnia kell. Mi, mint görögkatolikus papcsalád, már sokszor költöztünk, sokfelé laktunk, és minden helyzetben, kultúrkörnyezetben meg kellett találnunk az ott működő egyensúlyt. Az a jó munkamegosztás, ami gyümölcsöző az egész család számára.

Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?

Majdnem mindent végzek, csak főzni nem tudok. De van egy feleségem továbbá három lányom, akik most próbálgatják e téren is szárnyaikat, s a plusz kilóim elárulják, hogy milyen tesztalany vagyok…

Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?

A családos papi élet különösen más világ. Amikor a polgári családok pihennek, a pap akkor szolgál különleges erőbevetéssel: a hétvégék, az ünnepek nekünk nem a pihenésről szólnak, hanem a szolgálatról. Karácsonyi pihenés karácsony másodnapján, délután van… Nekünk különösen ügyesen tudni kell kilopni magunkat a világból, amikor csak egymásra figyelünk, s nem engedjük, hogy a világ menetrendje uraljon minket.

Ön szerint mi a házasság értelme, célja?

A házasság szövetség egymással és Istennel, hogy „átistenüljünk”, azaz részesedjünk a Szentháromság isteni szeretetében. A házasság nem „valamire” való, hanem arra, hogy ezt az isteni szeretetet már most átéljük, és majd beteljesedjünk benne odaát.

Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?

Én ezt a kérdést előrefelé szeretem vetíteni: mit kell még tennem, hogy utólag ne bánjam meg, hogy elfecséreltem önmagam? Ez a kérdés sokkal valódibb, és olyan szépen tisztánlátóvá tesz a felbukkanó alternatívák dzsungelében: nem kell mindent megélni, szabad lemondani még jó dolgokról is. De van, amit még szeretnék elérni, akár a papság, akár a szakmaiság vonalán.

Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?

Egyértelműen szent emberekre van szükség. Nem elég a sikeres, a polgári jólétben „rendes” ember, hanem szent kell. Nem elég, ha az ösztönvilágon uralkodunk, ha berendezkedünk a polgári tisztességes életbe. A szentséget jobban kellene hordoznunk. Természetesen vannak körülöttünk ilyenek, van igazi elit, csak olykor rejtőzködnek.

Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?

Nagyon szerettem az olyan matematikai egyenleteket, amelyek igazi rejtvényeknek tűntek. Azért lettem pap, mert a legnagyobb rejtvénnyel, Istennel és az emberrel szerettem volna foglalkozni. Isten és az ő képmása, az ember nagyszerű titok, csoda, misztérium, a legnagyobb erőfeszítést kívánja a kutatása, de a legnagyobb örömöket is kínálja.

Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?

A dédunokámat lenne jó a hátamon lovagoltatni, s jól elrontani.

Mit jelent önnek az, hogy „szent”?

Szent az, aki részesedik Istenből. A szent nem hibátlan, de a tekintete kinéz az önmagára záródó világon, a szíve nem a racionálisan érthető keretek között szeret.

NÉVJEGY

  • Görögkatolikus pap, morálteológus, főiskolai docens, tanszékvezető
  • Nyíregyházán született, 1972. 03. 19-én.
  • Tanulmányai: teológiai baccalaureatus a római Pontificium Institutum Orientaleon 1999-ben. Teológiai licentiatus a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán 2000-ben. Erkölcsteológiai disszertáció (PhD) a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán 2002-ben.
  • Tanított a Debreceni Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karán és Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Karán. Jelenleg a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán a Morálteológia tanszék vezetője, az Etika és a Családteológiai Intézet vezetője. Mellette a pesterzsébeti, a gyáli és a dunaharaszti görögkatolikus közösségek lelkipásztori ellátása.
  • Nős, három lány édesapja.

Az interjút készítette: Antal-Ferencz Ildikó

*

Írjátok meg, kire lennétek kíváncsiak Körkérdés rovatunkban!

Körkérdés rovatunkban ugyanazt a 15 kérdést tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak. Nem csak egyfajta véleményre vagyunk kíváncsiak, hanem éppen hogy nagyon sokfélére, ezért igyekszünk a társadalmi, politikai, kulturális élet széles spektrumáról megszólítani válaszadókat. Mivel a legkülönfélébb válaszokra számítunk, ezért a rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül fogják tükrözni a Férfiak Klubja álláspontját, de tulajdonosukról nagyon sokat elárulnak majd.

Írjátok meg itt hozzászólásban vagy az info@ferfiakklubja.hu e-mail címre, kire lennétek kíváncsiak új, Körkérdés című rovatunkban!

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk