„Olyannak kell lenni, mint a búvó pataknak, ami hosszan életben tud tartani” – interjú Gáspár Tiborral

Gáspár Tibor Jászai Mari-díjas magyar színésszel, rendezővel, érdemes művésszel beszélgettünk Körkérdés című rovatunkban, melyben ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak.

Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?

Van egy történet, ami szerintem kihatással volt az életemre. Kisiskolás voltam és négy évig csellóztam, de aztán letettem. Utólag nagyon megbántam, később szüleimtől számon is kértem, miért engedték, hogy abbahagyjam. Már tudom, ha nem is lettem volna csellista, a zeneiskolának nem kellett volna kimaradnia az életemből, hiszen azóta is érzem a hiányát. A zene nagyon komoly dolog és annak tanulása rengeteg előnnyel jár.

Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?

Apám boltvezető volt, nagyon gyakorlati férfi és jól ismerte az embereket. Ő is azt állította: „Nincs lehetetlenség, csak tehetetlenség.” Ez maradt meg tőle. És annak fontossága, hogy az embert szeressék, és ő is szeresse őket, mert ezekben kapcsolatokban rengeteget tud segíteni a szeretet és az igazi nyitottság.

Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a gyerekeinek?

Valami olyasmit, amit az előbb mondtam. Legyenek nyitottak az embertársaikra. Nagyon hiszek a közösségben, mert az óriási erő és energia tud lenni. Nagyon remélem, hogy a koronavírus után picit más lesz a világ, a fejekben valami változni fog.

Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?

Biztos van jó dolog a külön oktatásban, de abban is, hogy együtt vannak. Minden attól függ, hogy az iskola milyen szemléletben neveli őket. Nekem mindkettő teljesen elfogadható.

El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?

El! Úgy tudom elképzelni, ha azzal egy még nagyobb erőszakot lehet megelőzni, megakadályozni. Ha nagyon durva és komoly veszélyhelyzet van, és már kifogytunk az érvekből, akkor jogos lehet. Egyébként nem.

Ajánló: „A napi kis hőstettek azok, amiért érdemes élni mindenkinek” – interjú Kovács Kokó Istvánnal

Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?

Kettős a dolog. Attól függ, milyen körülmények között történik. Nem szoktam gyakran sírni, de ha jön, nem fogom vissza magam, és az sem zavar, ha látják. Nem a hangos, zokogó bömbölésre gondolok, hanem a mély, fájdalmas férfisírásra, ami nálam például nagyon drámai szituációban jön elő. Nem kell mindenáron sírni, de ha úgy alakul, megengedhetjük; meggyőződésem, hogy magunkra is és a környezetre is jó hatással lesz. Nem tartom férfiatlannak; ha nem gyakran történik, akkor az adott helyzetet megemeli, fontossá teszi.

Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?

A közös megoldást. De azért hozzáteszem, vannak olyan munkák, amiket nem lehet az asszonyra bízni; az asszony például nem jöhet ki csatornát ásni vagy cserepet cserélni.

Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?

Klasszikus munkamegosztás van nálunk. A koronavírus miatt egy hete itthon vagyok, így ma én sütöttem meg a húst, a feleségem készítette a salátát, a lányom megterített, a lusta fiam csak evett. De a konyhában nagyon ügyetlen vagyok, anyánk minket, fiúkat nem engedett a konyhába. Elmosogatok, ha kell, de nem jellemző. Ezen kívül viszont bármit megcsinálok: villanyt szerelek, ültetek, fát vágok, kiásom a csatornát. Ezeket nem is adnám ki a kezemből. 

Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?

Békéscsabán élek, Miskolcon vagyok színész, a forgatások pedig Budapest környékén zajlanak. Nagyon sokat vagyok távol, keveset látom a gyermekeimet.  A színészek a hétköznapi rutin miatt általában csak este találkoznak a családjukkal, nekem még ez sincs, gyakran hetente csak egyszer jövök haza, hétközben nem is látom őket. Nem volt ez mindig így, csak az utóbbi 15-18 évben, amióta forgatok. És hogy ezt hogy bírjuk, én és a család? Tolerancia, szeretet és tisztelet – ez sok mindent elbír. De nagyon szeretnék már az unokáimmal foglalkozni; várom, hogy bekövetkezzen.

Ön szerint mi a házasság értelme, célja?

Ez egy nehéz kérdés. Én ugyanis nem vagyok nős, de együtt élek a párommal negyven éve. Nem volt ebben tudatosság, így alakult, nagyon bonyolult volt akkoriban az életünk. A házasság fontos intézmény, egy a fékek és ellensúlyok közül, hogy a társadalom ne hulljon szét. A házasság lényege a szeretet; olyannak kell lenni mint a búvó pataknak, ami hosszan életben tud tartani.

Ajánló: „A család, a házasságom az alapjai mindennek” – interjú Szilágyi Áronnal
Kattints ide: Körkérdés rovat! Nézd meg, kikkel készítettünk interjút, ajánljuk, hogy olvasd el, és ha tetszett, kérjük, oszd meg másokkal is!

Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?

A főcsapást bizonyára igen, de kevesebb bűnt követnék el a környezetemmel és önmagammal szemben. Minden művész valahol szenvedélybeteg, nekem is voltak szenvedélybetegségeim, például szerencsejátékfüggő voltam, hét éve sikerült letennem, azóta szabad és boldog ember vagyok. De ha újrakezdhetném az életem, ezt kihagynám.

Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?

Van, de semmiképpen nem celebekre, bár sajnos ma ők a mértékadók a nagy tömegek számára. Demokráciában élünk és nincs háború, így a mai fiatalok számára a hős egy romantikus múltbéli figura, akit a történelemből, az irodalomból, a Bibliából vagy a mitológiából ismernek. Az ilyen hősökre akkor van szükség, ha nagy baj van és ők azok, akik áldozatot hoznak másokért. Akiket most látunk az újságokban, csak helyettesítik ezeket a múltbéli hősöket. Ha ezt a kérdést feltennénk egy átlag fiatalnak, nem is értené, mi az, hogy hős. Ezért azt mondom: ne legyen szükség a hősökre abban az értelemben, hogy ne legyen olyan nagy baj a világban, ami miatt hősökre lenne szükség. De a mindennapi hősiességre ma is szükség van, az ma is működik. Ők azok, akik a körülöttünk lévő világban rendet tartanak, munkával, lemondással, alázattal, becsülettel. Ezt nagyon komoly dolognak tartom. És ha ebben az értelemben vesszük a hősiességet, akkor arra ma is szükség van, mert nagyon nehéz a mai világban hősnek maradni.

Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?

Nem voltak nagy álmaim. Érzéseim viszont voltak. Ahogy most ülök békességben a kertben, nézem a galambjaimat, vágom a füvet, fát ültettek – akkor nem tudtam volna így megfogalmazni, de erre az idillre biztosan vágytam. Nyaranta ezt az érzést gyakran megélem és nagyon szeretem.

Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?

Most meg fognak lepődni: Jézus Krisztussal. Nem vagyok gyakorló hívő, nem vagyok templomba járó ember, de vele szívesen innék egy fröccsöt és elbeszélgetnék a világ nagy dolgairól. Szívesen találkoznék apámmal is vagy elbeszélgetnék például Major Tamással is, akivel két évet együtt dolgoztunk, de mégis Jézust választottam, mert Jézusban talán mindenki megtalálható.

Mit jelent önnek az, hogy „szent”?

Egy olyan felfoghatatlan, érinthetetlen, megkérdőjelezhetetlen, mindenekfeletti tisztaság, elszakadás a földi világtól, egy olyan biztos tudás, ami szinte nincs is. A földön nem hiszem, hogy vannak szentek, nem véletlenül vannak nagyon kevesen azok, akiket szentté avattak. De ettől függetlenül a szentségnek van jelentősége és kell is legyen; de nem feltétlenül vallási értelemben. Fontos, hogy az ember találjon szentséget magának; valamit, amit szentként tisztel.

NÉVJEGY

  • Jászai Mari-díjas magyar színész, érdemes művész.
  • Szentesen született 1957. szeptember 2-án.
  • Szentesi paraszti, fuvaros családból származik. Édesapja Gáspár Sándor, édesanyja Simon Erzsébet. Testvére Gáspár Sándor színművész. A szentesi Horváth Mihály Gimnázium gimnazistájaként a városi másodosztályú kézilabdacsapat oszlopos tagja volt és tornatanárnak készült. Ám közben, egy évvel idősebb bátyjával együtt játszott másodikos korától az iskola diákszínpadán, majd testvére után – többek biztatására – ő is megpróbálkozott és bekerült a budapesti színművészeti főiskolára.
  • 1980 és 1988 között a Miskolci Nemzeti Színház színésze volt. Ezután egy évadot az egri Gárdonyi Géza Színháznál töltött. 1989 és 1991 között Csiszár Imre hívására a Nemzeti Színházban játszott, aztán Békéscsabára költözött, ahol színészmesterséget is tanított. 1991-ben és 1992-ben a békéscsabai Jókai Színház, majd 1992-től 1993-ig a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház tagja volt. 1993-tól újra a Jókai Színházban játszott. 2003 és 2012 között szabadúszóként a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagja, 2014-ig újra a Miskolci Nemzeti Színházé, majd a Pesti Magyar Színházhoz szerződött. A 2016-os, 2017-es évadtól visszaszerződött Miskolcra. Játszott vendégként többek között a Szegedi Nemzeti Színház és a Veszprémi Petőfi Színház színpadán is.
  • Színházi szerepei mellett szinkronizál és filmekben, sorozatokban is játszik. Janisch Attila Másnap című filmjének főszerepében két rangos filmes szakmai díjat is kapott. Szerepelt Fekete Ibolya Anyám és más futóbolondok a családból, valamint Herendi Gábor Kincsem című filmjében, főszereplője Gyöngyössy Bence Béres József életéről szóló A feltaláló című filmnek.
  • Hobbija az autószerelés és gyerekkora óta a galambtartás.
  • Családos, két gyermeke van.

Az interjút készítette: Antal-Ferencz Ildikó

*

Írjátok meg, kire lennétek kíváncsiak Körkérdés rovatunkban!

Körkérdés rovatunkban ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak. Nem csak egyfajta véleményre vagyunk kíváncsiak, hanem éppen hogy nagyon sokfélére, ezért igyekszünk a társadalmi, politikai, kulturális élet széles spektrumáról megszólítani válaszadókat. Mivel a legkülönfélébb válaszokra számítunk, ezért a rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül fogják tükrözni a Férfiak Klubja álláspontját, de tulajdonosukról nagyon sokat elárulnak majd.

Írjátok meg itt hozzászólásban vagy az info@ferfiakklubja.hu e-mail címre, kire lennétek kíváncsiak új, Körkérdés című rovatunkban!

Fotók: http://pestimagyarszinhaz.hu/gaspar-tibor/

https://alfahir.hu/2020/02/01/film_mozi_a_feltalalo_gyongyossy_bence_gaspar_tibor_kultura

Szabó Adrienn, hirado.hu

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk