„Van felettem valaki, aki megsegít, hogy jó döntést hozzak” – interjú Trill Zsolttal

Trill Zsolt Jászai Mari-díjas magyar színművésszel, érdemes és kiváló művésszel beszélgettünk Körkérdés című rovatunkban, melyben ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak.

Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?

A legnagyobb, ami beugrik – azon kívül, hogy keveset tanultam –, amikor a nyomorúságos szocialista világban a kolhozból mások által kilopott és továbbadott dízelolajjal fűtöttünk és egyszer nyáron, a tűző napon egy kéttonnás tartály le volt terítve felülről nejlonfóliával, közvetlenül mellette volt két tekercs kerítésdrót, amire rászáradt mindenféle gyom és én azt meggyújtottam. Nem robbant volna fel a tartály, de úgy égett volna mint a zsír, a házunkat is beleértve. Azt a pár percet, amíg sikerült eloltanom, sosem felejtem el. Iszonyatos félelmet éreztem; egy életre szóló lecke volt.

Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?

Nem is tudnám egy gondolatban megfogalmazni. Édesapám egy csodálatos fickó volt. A lényegét tekintve, soha nem olvasott egy könyvet sem, mert gyermekkorától kezdve dolgoznia kellett, de hozzá fogható bölcs emberrel azóta sem találkoztam. Mert lehet valaki egyetemi rektor, professzor, de ha az Istentől nem kap született intelligenciát, akkor csak a falnak megy. Édesapám kapott. Nem volt tökéletes, nem volt hibátlan, mégis olyat tudott, amit azóta soha senkitől nem láttam. Ha konkrétan is meg kell fogalmaznom: mindenkit tisztelt, a maga világában tudta értékelni; soha nem emlékszem, hogy ő valakire rosszat mondott volna. Lehet, hogy volt konfliktusa, de valahogy mindig meg tudta oldani. A munkához való viszonya, a munka iránti tisztelete példaértékű volt. Vallotta, hogy csak annak van eredménye, ha te nap mint nap dolgozol... A feleségem szerint a legjobb após volt: olyan szeretettel hozott neki virágot, ahogy én állítólag sosem tudtam.

Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a gyerekeinek?

Én csak azt tudom átadni, amit én is kaptam; és hogy ebből mennyit sikerült átadnom, azt majd ők fogják megfogalmazni. Mi nagyon sokat járunk haza anyuhoz azért is, hogy a gyerekek számára ne csak elméleti szinten adjunk át valamit, hanem azt testközelből is érezzék. Hogy lássák, van másfajta világ, mint a nagyvárosi. Ha egyszer észreveszik, hogy a feleségemmel együtt sokat dolgozunk, a színházban és otthon is, ha ez nekik „lejön”, az nekem elég, ennél több nem kell. Én csak annyit szeretnék, hogy emberként jól érezzék magukat. És még azt, hogy jó testvérek legyenek. Mindig mondom nekik, ha mi nem leszünk, semmi nem marad nekik, csak egymás. A mi családjainkban nagyon erős testvéri kapcsolatok vannak. Ez nem formális, nem kell mindennap találkozni, telefonálni, én ennél sokkal mélyebb kötődésről beszélek. A testvérek sokat veszekednek, de ha úgy nevelik őket, hogy a testvérek egymásnak fontosak, akkor azok is lesznek és tudni fogják, hogy soha nincsenek egyedül, hogy számíthatnak egymásra.

Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?

Saját tapasztalatom nem koedukált iskoláról nincs, viszont a fiunk fiúgimnáziumba jár. Egyelőre vegyes tapasztalatai vannak, inkább jók – csodálatos tanárai vannak –, de vannak kevésbé jók is, például az, ahogy a nagyobb fiúk viszonyulnak a kisebbekhez. A gyerekeimen mindenesetre azt látom, hogy a fiúk és a lányok nagyon mások, a lányok körülbelül két évvel előbbre tartanak, érettebbek, mint a velük egykorú fiúk, vagyis nekik meg kell érni egymás iránt, és nem baj, ha bizonyos dolgok érettebben jönnek szembe. És hát a régi visszaemlékezések is mind arról szólnak, hogy volt értelme külön nevelni őket. Biztosan vannak hátrányai is, de abban is biztos vagyok, hogy vannak előnyei is. A koedukált iskolába járó lányunk is hozott haza rengeteg problémát.

El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?

Nem szeretnék. Nem szeretnék eljutni oda, hogy szükség legyen az erőszakra. Persze az is kérdés, mit értünk erőszak alatt. Kiabálást, veszekedést? Verekedést, gyilkosságot? Sok minden történik körülöttünk, és biztos, volt olyan, hogy gondolatban eljutottam odáig, igen, de odáig is, hogy nem. Van felettünk egy Valaki, Ő majd nagyon pontosan megsegít, hogy miként cselekedjek egy adott helyzetben. Számomra ez a lényeg: sosem vagyok egyedül, mindig van Valaki felettem, aki segít a jó döntésben. Az életben nem szabad eljutni az erőszakig. A színház más, ott pont az a lényeg, hogy minden szélsőséges helyzetet megéljünk. És akkor nem is említettük a háborút, hisz nem voltunk benne. És Isten őrizz, hogy eljussunk odáig.

Ajánló: Mondj, amit gondolsz, tégy, amit mondasz, és ne félj megkérdőjelezni önmagad! – interjú Puzsér Róberttel

Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?

Ez nagyon egyedi problémája mindenkinek, embertől és szituációtól függ. Csak az Isten tudja, ki mit hoz magával gyermekkorából, honnan tudhatnám azt én? Engem csak az érdekel, hogy az illető igazat mond-e vagy hazudik; hogy igazán sír-e vagy csak megjátssza. Azt azonnal leveszem.

Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?

Szerintem vannak női és férfi munkák. Nekem például nincs is érzékem a főzéshez, nem is szeretem, lusta is vagyok hozzá, viszont nagyon szeretek enni. Amikor építkeztünk, annak felügyelete alapvetően az én feladatom volt; persze jöttek néha a lányok, például takarítani, meg a rokonok, de az építkezésben épp a kaláka, a közös munka volt a lényeg.

Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?

Bár egy a szakmánk, a ház körüli dolgokat Nelli (Szűcs Nelli színésznő – a szerk.) végzi, én csak besegítek neki. Az építkezésen túl azért még van néhány dolog, amit én csinálok: ablakot mosok, kertet rendezek, füvet nyírok – vagy egyedül, vagy a fiammal együtt. A lányom inkább a feleségemnek segít, a fiam pedig nekem.

Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?

Igazság szerint nem dolgozzuk túl magunkat. Vannak időszakok, amikor nagyon besűrűsödik, de aztán úgyis jön egy lazább periódus. Ha ezt elfogadom – nem is tehetek mást – akkor nem gond az, hogy heteken keresztül hajnalban kelek és későn érek haza. A mi családunk speciális helyzetben van, hiszen a feleségemmel egy helyen dolgozunk, ezt oda-vissza el kell fogadnunk. A gyerekeinknél van, amikor jobban sikerül elfogadtatni, van amikor nehezebb.

Ön szerint mi a házasság értelme, célja?

Amikor az ember ott áll az oltár előtt és ki kell mondania az örök hűséget, egy pillanatra  megfagy benne a levegő. Mindig azt mondják, egy nővel leélni az életedet milyen nagy dolog; ahogy az is nagy dolog, hogy van a világon egy ember, akiben teljesen megbízhatsz. Ezt nagyon kevesen vállalják – a társadalom minden rétegében, függetlenül az anyagi vagy kulturális helyzettől –; nagy tévedés tehát azt gondolni, hogy a művészvilág e tekintetben különleges. És hogy mi az értelme? Nem tudom, talán az, hogy együtt kísérik el egymást a sírig. A szomszédunkban lakik egy nyugdíjas házaspár, akik 16 éves koruk óta vannak együtt – nagyon izgalmas rájuk nézni; már az is nagyon jó érzés, ha rájuk gondolok. Ennél jobban nem tudom megfogalmazni.

Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?

Mi mást kaphatnék a Jóistentől, mint ugyanezt? Ami kimaradt vagy kihagyódott, annak így kellett lennie. Én magam az összes balesetemet kihagynám, de Valaki eldöntötte, hogy annak így kellett lennie. Sokan azt hiszik, bizonyos elért eredmények vagy kor, vagy pozíció után, hogy rajtuk múlik. Dehogyis! Mindenki felett van Valaki, aki erről dönt. Az ember csak pitiáner dolgokban dönthet.

Interjúajánló 
„Szeress, alkoss, tanulj, barátkozz!” – interjú Németh Kristóffal 
Kattints ide: Körkérdés rovat! Nézd meg, kikkel készítettünk interjút, ajánljuk, hogy olvasd el, és ha tetszett, kérjük, oszd meg másokkal is!

Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?

Igen, de csak olyanokra, akik tényleg azok: aki mögött komoly, megkérdőjelezhetetlen teljesítmény van. Ők jelentik számunkra a biztos pontot: ha ő megpróbálta és megcsinálta, akkor nekem is muszáj legalább megpróbálni, elkezdeni. Bármiről is legyen szó.

Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?

Nekem olyan igazi, klasszikus nagy vágyam nem volt. Nem éreztem magam igazi nagy klasszikus valakinek; mindenben középszerű voltam, így aztán nem voltak nagy vágyaim. De nem is éreztem szükségét, boldog gyermekkorom volt, nem hiányzott semmi. Szerintem az álmodozik, akinek valami hiányzik a családban vagy máshol. Én nem álmodoztam, hanem megpróbáltam meglépni azt, amit éppen elém hozott az élet. Soha nem akartam megváltoztatni a környezetem. Most, ha szándékomban van, akkor csak azért, mert látom, mi nem működik jól. De gyerekként nem voltak ilyen törekvéseim. Csak olyan, hogy egyszer beülhessek a házunk előtt elhaladó kombájnokba...

Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?

Édesapámmal. Mindenki mással kockázatos lenne... Nagyon sok emberrel találkoznék, de tartok attól, hogy a személyes találkozás esetleg csalódást okozna – neki vagy nekem. Szerintem az első találkozásnál érdekesebb az, hogy vajon azt követően is szeretnénk-e találkozni egymással.

Mit jelent az ön számára az, hogy „szent”?

Valami vagy valaki, ami megfoghatatlan és felfoghatatlan. Elsőre Szent Ferenc és Teréz anya jut eszembe. Hogyan tudták magukat teljesen odaadni másoknak, egy az egyben megszüntetve saját énjüket? Én ezt nem tudnám, legfeljebb próbálkozom bizonyos szituációkban magamat háttérbe szorítani, de még az sem mindig megy. Ők pedig megszűntek, mint egók; és nem egy-egy pillanatra, hanem az egész életükre – és mindezt úgy, hogy nem érdekelte őket, hogy amit adnak, azt mások jóra vagy rosszra használják. Ez óriási dolog. És biztosan vannak még rajtuk kívül sokan, akár a környezetünkben is, akik ilyenek, de nem tudunk róluk. Ők az ismeretlen szentek.

Ajánló: „Ha picit jobban odafigyelünk egymásra, elképesztő szépségeket és emberi értékeket találhatunk” – interjú Lux Ádámmal 
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útjaAz FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetekKörkérdés (interjúk), Férfiegészség.

Mennyire változott meg az élete a koronavírus-járvány hatására?

Annyira, hogy majdnem 100%-osan, ha betartom mindazt, amit kérnek. A családtagjaimon kívül nem érintkezem senkivel, néha kimegyek vásárolni, este pedig sétálunk, vagyis megpróbáljuk betartani a szabályokat, de egészséges módon. Persze jobb félni, mint megijedni. Rengeteget olvasunk, nem járunk színházba, de tudat alatt foglalkozunk vele. Mi elég sokat dolgoztunk az utóbbi időben, különösen a feleségem, és nagyon nehéz előadásokat játszottunk, ezért most nem baj, ha pihenünk. De ha majd hívnak, akkor azonnal megyünk. Ha nyár közepén, akkor is. Segíteni kell és rettenetesen rugalmasnak lenni a jövőben; és nemcsak nekünk, színészeknek, hanem mindenkinek.

NÉVJEGY

  • Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész.
  • Sárosorosziban született 1972. április 13-án.
  • A beregszászi Illyés Gyula Magyar Színház alapítói közé tartozik, pályafutása a kezdetektől összefonódik a színházalapító-rendező Vidnyánszky Attiláéval. Számos, a beregszászi társulatnak nemzetközi elismerést is hozó darabban alakított fontos szerepeket, majd ő is követte Vidnyánszkyt a debreceni színházba. Színpadi alakításain túl ma már filmszerepeit is művészi pályája szerves részeként tarthatjuk számon. Több rangos állami és szakmai díjban is részesült. 2013-tól a budapesti Nemzeti Színház művésze.
  • Díjak: A zsűri különdíja – Arany Oroszlán Fesztivál (Lviv) (1996); Jászai Mari-díj (2003); Mensáros László-díj (2004); Gundel művészeti díj (2004); Súgó Csiga díj (2005); Bubik István-díj (2005); Teátrum-díj (2007); Magyar Filmkritikusok díja (Kaméleon) (2009); A MASZK színész zsűri díja – Ilja Iljics Oblomov szerepéért a legjobb férfialakítás díja (2009); Érdemes művész (2012); Őze Lajos-díj (2012); Amphiteátrum díj (2012); Kiváló művész (2014); Sinkovits Imre-díj (2014); Színikritikusok Díja: A legjobb férfi főszereplő (Brand – 2015); Színikritikusok Díja: A legjobb férfi főszereplő (Galilei – 2016); POSZT – Legjobb férfi főszereplő (2017); POSZT – Legjobb férfi főszereplő (2019); Bujtor István-díj (2019).
  • Nős, két gyermeke van.

Az interjút készítette: Antal-Ferencz Ildikó

*

Írják meg, kire lennének kíváncsiak Körkérdés rovatunkban!

Körkérdés rovatunkban ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak. Nem csak egyfajta véleményre vagyunk kíváncsiak, hanem éppen hogy nagyon sokfélére, ezért igyekszünk a társadalmi, politikai, kulturális élet széles spektrumáról megszólítani válaszadókat. Mivel a legkülönfélébb válaszokra számítunk, ezért a rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül fogják tükrözni a Férfiak Klubja álláspontját, de tulajdonosukról nagyon sokat elárulnak majd.

Írják meg itt hozzászólásban vagy az info@ferfiakklubja.hu e-mail címre, kire lennének kíváncsiak új, Körkérdés című rovatunkban!

Fotó: nemzetiszinhaz.huEöri Szabó Zsolt

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk