A legnagyobb bátorság önmagam legyőzéséhez kell, nem a mások feletti győzelemhez – állítja legújabb könyvében Csókay András idegsebész

Könyve újabb tanulságtétel nemcsak Szent Pál szavaira, hanem a tudomány és a hit egymást kiegészítő voltára is.

Az Orvosmissziók Jézus-imával a 2016-ban megjelent Idegsebészet és hétköznapi misztika című kötet folytatása. Az előbbi megírására a szerzőt tízéves kisfia öt évvel ezelőtti váratlan elvesztése és azt követően egyre mélyülő Krisztus-kapcsolata ösztönözte. A folytatásban pedig megírta, hogyan lettek mély imádságának „gyümölcsei” a nemzetközi sikert hozó bonyolult idegsebészeti műtétek, a nigériai misszió és a bangladesi sziámi ikrek szétválasztásának idegsebészeti újításai, sőt, maga a szétválasztó műtét is, amelyre 2019. augusztus elején került sor Dakkában. Könyve újabb tanulságtétel nemcsak Szent Pál szavaira, hanem a tudomány és a hit egymást kiegészítő voltára is.

Már az előszó felütése is szívbe markoló: „Kétségtelen, hogy kisfiam igazolta a »szenvedés teremtő energiája« tétel keresztény bizonyosságát az életemben”. A szerző tehát újból tanúságot tesz arról, amit már előző könyvében is megtett, igazolva Szent Pál szavait a Rómaiakhoz írt leveléből: „Az Istent szeretőknek minden a javukra válik”. Csókay most ezt fogalmazta így meg: „Másfél évvel a tragédia után, 2015 nyarán a rengeteg Jézus-ima és a szemlélődő imában való elmerülés, valamint a mindig váratlanul kapott misztikus tapasztalatok, élmények alapján eljutottam oda, hogy kimondhattam: közelebb vagyok a Szentháromságos egy Istenhez, mint valaha, s így boldogabb ember vagyok most, mint bármikor.” Hatalmas lelkierő és végtelen alázat kell ehhez, amire csak nagyon kevesen képesek.

A szerző elárulja, hogy az úgynevezett szemlélődő ima gyakorlása segített neki talpra állni, kikerülni a mély gyász okozta depresszióból, sőt nem várt módon előbbre jutni szakmailag is:  „Az elmúlt öt évben nagyon nehéz körülmények között igen nehéz műtéteket tudtam elvégezni a segítségével, olyanokat, amilyenekre korábban nem mertem volna vállalkozni.” Ebben nagy segítségére volt Jálics Ferenc jezsuita atya „lelki-tudati” modelljének megértése, amely szerint létezik a felszínes én (ego) és a valós én. A felszínes én a „zajban élő, állandóan beszélő én”, amely arra törekszik, hogy eltávolítson a jelentől, az elmélyüléstől, tehát Istentől is: „Az egóból mindig nyugtalanság jön, a valós énemből pedig béke.” Az ego önző mintákban, vágyakban jelenik meg („én tudom a biztosat”, „az én hitem magasabb rendű”), ezzel szemben a valós énünkben eredendően „csupa jóság, szeretet, öröm és bölcsesség” van. Éppen ezért az egóval nem szabad azonosulnunk, még akkor sem, ha ez adott esetben egy pozitív szerepet jelent („tanúságtevő vagyok”, „jótékonykodó vagyok”), ugyanis ennek a mélyén is az önzés áll.

A modell szerint ugyanis valós énünkre rárakódik az elszenvedett sérelmeink, rossz érzéseink, elkövetett bűneink és rosszra indító hajlamaink okozta fájdalomréteg, amivel nem akarunk szembesülni, ezért egy „betonréteget” építünk fölé. Ha azonban visszalépünk és csendben vagyunk, ha magunk vagyunk és egyedül imádkozunk, akkor elkezd feltöredezni ez a „betonréteg”, kezdenek előjönni a mélyből az érzelmek, indíttatások, gondolatok. „És ez nem kellemes. Ezt ki kell bírni. Ehhez odafordulás, bátorság szükséges, és bizalom, hogy át fogom izzadni, szenvedni magam ezen sötét zónán, a fájdalomtestemen, és megérkezem a valós énembe, ahol magával Istennel találkozom. Nem én leszek Isten, nem átistenülök, hanem találkozom Vele, erőt, szeretetet, megbocsátást kapok Tőle, le tudom győzni magamat. Mert ehhez kell a legnagyobb bátorság, önmagam legyőzéséhez, nem a mások feletti győzelemhez”. A szerző több évtizedes orvosi tapasztalatai alapján állítja: a legfőbb korai halálok a félelem és a stressz, amelyek meggyőződése szerint a mély imádságban legyőzhetők: „...a mély imádság teremtő energiát szabadít fel a fáradtságból. A kettő együtt tökéletes. A nehézségből áldás lesz.” Csókay András számos orvosi példát is felhoz, amikor az imádság alatt támadtak rendkívül kreatív szakmai megoldásai – példák arra, hogyan találkozik és egészíti ki egymást a tudomány és a hit.

A szerző egy másik jezsuita atyától, Mustó Pétertől is idéz, például arról, hogy Isten ott is jelen van, ahol álmunkban sem gondolnánk, és Isten működik abban is, amitől szabadulni szeretnék, bár éppen ezt nem látjuk: „Isten működéséből arra következtetek, hogy az Ő olvasata a mi életünkről más, mint a miénk. Összefüggéseiben, folyamatában látja azt, amit mi csak egy szeletében látunk. Amit mi tragédiának élünk meg (…), számára ott sem veszett el semmi. Isten megvigasztal, hogy élet lesz abból is, amit mi kudarcnak, tragédiának, törésnek látunk.”

A következő fejezetek a szerző első nigériai missziójáról szólnak, amely őt éjszakai repülésre emlékeztették: „sehol közvilágítás, mindenütt kosz, rendetlenség”. Sokatmondó adatokkal világít rá az Afrika és Európa egészségügyi helyzete közötti különbségre: „Afrika akkor 1,2 milliárd lakosára 498 idegsebész jutott, Európában a feleannyi hatszázmillióra tízezernél is több. Magyarországon a tízmillió lakosra megközelítőleg százan vagyunk, Nigériában a kétszázmillió lakosra kevesebb mint ötven jut és azok nagy része magánpraxisban dolgozik, a többiek pedig az állami ellátásban kevés fizetésért, rendkívül nehéz körülmények között. Jó, ha egyetlen CT-je van az összes állami kórháznak, de egyetlen felvétel ára is megfizethetetlennek számít.”

Csókay András elgondolkodtató következtetésekre jutott első afrikai missziója során: „A liberális nyugati kultúra igyekszik tönkretenni az ősi afrikai kultúrát, vagy éppen a mi magyar kultúránkat, amely még mindig közelebb áll eredendő jóságunkhoz. Hasznos a családtámogatás, de csak a Krisztus-követés megvallása teszi örömmé a gyermekvállalás áldozatát. Csak így tűnhet el a világ legnagyobb problémája, a napi 120 ezer művi abortusz. A COVID okozta eddigi elhalálozás fél év alatt kevesebb mint az orvosok által egyetlen hét alatt leölt magzatok száma. Mit szól ehhez Isten, mit várhatunk ezek után?”

A szerző több fejezetben ír a bangladesi sziámi ikrek „lehetetlennek tűnő” műtétsorozatáról, amelyek között egyébként több nigériai missziót is vezetett, mindig nehéz körülmények között. Megindítók a huszonhat órás szétválasztó műtétet megelőző és követő napokban írt naplójegyzetei: „Sok filmet néztem végig összenőtt sziámi ikrek szétválasztásáról; az orvosok meg sem említik az ima erejét, azt a szülők próbálják elmondani. A tudomány nem akar tanúságot tenni, így borzalmas nehéz lehet a lelki nyomást elviselni. Krisztussal pedig vidámságban készülünk. (...) Csak a Szentháromság egy Istenbe vetett hit húzott át ezen a műtéten, és az »összekoldult« imák százezrei. (…) Az első pár órában az iszonyatos vérzések, amelyekről azt hiszem, hogy Jézus állította el. Elképesztő csodák történtek.”

A média által kommunikált világsiker azonban gátolta a háttérima hatékony szervezését, és ez azonnal negatívan hatott a kislányok egészségügyi állapotára, ami viszont rendkívül felbosszantotta Csókay Andrást, ahogyan az őt ért támadások is: „Elképesztő ez a sikerkommunikáció, hogy minden a legnagyobb rendben van. Teljesen megalapozatlan! Ijesztő az otthoni örömködés, ők pedig közben itt meghalnak. (…) A sikervágy miatt fárasztó küzdelem a hozzá nem értőkkel a reális tájékoztatásért és a háttérimákért. És ez még tartani fog, amíg le nem zárul a kint lét. (…) Borzasztó ez a küzdelem! A háttérima fontosságát nem tudom elfogadtatni. (...) Sok ez az ostoba vádaskodás. Vallásos exhibicionista vagyok? Minden tanúságtevőt annak lehet nevezni? A sziámi-projektet végigcsinálom, de kilépve.”


Dr. Pataki Gergely plasztikai sebész és dr. Csókay András idegsebész a fejüknél összenőtt sziámi ikrek szétválasztásának 13. órájában.
Fotó: Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítvány, dr. Ungor András

Az idegsebésznek végül sikerült úrrá lennie negatív érzésein, sőt megbánta indulatos reakcióit az őt ért vádakra: „Talán sikerül életben tartani őket, de a haraggal kizártuk Jézust. Legalább tőlem elvárható lett volna, hogy a lelki ütésekre, sértésekre nem reagálok. Meg kell bocsátanom. Nincs időm megsértődni. (...) A jelenlegi állapotban lehet, hogy a műtét sebészetileg sikeres, de emberileg nem. Csak tanúságtételként lehet elmondani. Vezekelnünk, imádkoznunk kell. Hibás voltam, hogy válaszoltam a vádakra.”

A következő fejezet az utolsó, 2020. februári nigériai misszióról szól, majd néhány újabb gondolatot olvashatunk a szemlélődő imáról és az idegtudományról, végül a járványügyi helyzet kapcsán édesanyja leépülésével kapcsolatos megrendítő vallomását. A legutolsó rész pedig a szerző családja által létrehozott, az abortuszok számának csökkentését célzó Jót tenni jó alapítványról szól.

Csókay András: Orvosmissziók Jézus-imával, Szent Gellért Kiadó, 2020.

Antal-Ferencz Ildikó

Cikkajánló: Ilyen férfi, férj és apa volt Erőss Zsolt hegymászó – a Hópárduc és öröksége a felesége szemével
Olvasd el a Kultúrát apától rovatunk további cikkeit. Ha tetszett, oszd meg! Kattints a következő rovatcímekre, ha más cikkeket is szívesen olvasnál honlapunkonA férfi útjaAz FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetekKörkérdés (interjúk), Férfiegészség.

*

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk