Amíg él az ember, addig nem temetünk – megjelent Böjte Csaba Füveskönyve

Ez is egy olyan könyv, aminek létrejöttét végigkövethettem: már nyáron is tudtam, hogy Csender Levente miért tartózkodik öt héten át Erdélyben Böjte Csaba mellett és kíséri őt mindenhová…

Ez is egy olyan könyv, aminek létrejöttét végigkövethettem: már nyáron is tudtam, hogy Csender Levente miért tartózkodik öt héten át Erdélyben Böjte Csaba mellett és kíséri őt mindenhová. És mivel ennek a kötetnek a szerzője és az alanya is volt már beszélgetőtársam a Körkérdésben, nagyon vártam már, hogy végre kézbe vehessem a művet. Karácsonykor végre megtörtént, de megfogadva az író tanácsát, nem egy szuszra olvastam el. Ágyam mellé tettem és esténként lefekvés előtt elolvastam pár fejezetet, amellyel „feltöltöttem a napközben lemerült akkumulátoromat, s így álmodtam tovább Isten álmát, a teremtett világot, és Csaba testvér gondolatai voltak a kapaszkodók ezen az úton”. Ajánlom Önöknek is ugyanezt!

Böjte Csaba Füveskönyve egy szerzetes gyakorlatba átültethető elmélkedéseit és tanácsait tartalmazza. Ha esetleg felmerülne bennünk a kérdés (nem hiszem), hogy miért éppen ő, akkor gyorsan visszakérdezhetünk: ki, ha nem ő? Nála hitesebb embert, aki Istennel, emberrel, a teremtett világgal és neveléssel kapcsolatos gondolatait érdemes meghallanunk és megfontolnunk, nem nagyon ismerünk. A szerző szavaival: „Ahogy készült ez a könyv, úgy épülhettem észrevétlenül én is újjá. Addig mondta Csaba testvér, hogy minden ember Isten temploma, hogy én is Isten országát építem, és egyszer majd egy asztalhoz ülhetek vele, amíg elhittem. Neki elhittem, mert van neki az a bizonyos karizmája, amitől elhiszed, amit mond. Elhiszed, hogy Isten nem teremt selejtet, hogy minden ember alapvetően jó. Ha hiteles ember mondja, hogy nincs itt a világvége, el fogod hinni. Becsüljünk meg minden hiteles embert, mert egyre kevesebb van belőlük.”

És ha esetleg azt is megkérdőjeleznénk (nem hiszem), hogy miért is kell ezeket a gondolatokat könyvbe, úgynevezett füveskönyvbe foglalni, arra is kézenfekvő a válaszunk. Hiszen Csaba testvér amellett, hogy hatezer árva vagy hányattatott sorsú, szegény erdélyi gyermek gondját viselte, viseli, gyakran ír nyilvános leveleket, a járvány előtt rengeteg előadást tartott, azóta pedig online üzeneteket küld rendszeresen, tehát elmélkedéseit és tanácsait már számtalan formában és módon hallhattuk és olvashattuk (többek között a Körkérdésben is), egyetlen, ágyunk mellé tehető, esténként fellapozható könyv formájában összegyűjtve eddig még nem. Most végre van, így azok mindennapi, akár szó szerint is kézzelfogható kapaszkodót jelenthetnek számunkra.

A kötet öt nagy fejezetből áll: gondolatok szeretetről, Istenről, emberről, a teremtett világról és nevelésről, de ezek nem teljesen szétválaszthatók (ahogy a való életben sem), tehát egy-egy gondolatsor akár több fejezetbe is tartozhat, ezért időnként (nem túl gyakran) megismétlődnek, mégsem unjuk azokat, sőt, hiszen egy nagyon jól átlátható, követhető rendszerben vannak megszerkesztve. Sok mondat, példa ismerős volt számomra, és örömmel fedeztem fel olyanokat is, amiket a Körkérdésben nekem (is) elmesélt, kifejtett. Voltak olyan eszmefuttatások, amelyekre „csak” megnyugodva bólintottam, de voltak olyanok is, amelyek „fejbe kólintottak” és alaposan elgondolkodtattak. Volt olyan is, amin meglepődtem és olyan is, ami számomra újdonságnak számított. Eddig is nagyon tiszteltem Csaba testvérben azt, hogy az élet (és a halál) minden fontos kérdéséhez és váratlan eseményekhez is hitelesen tudott hozzászólni, de a könyv után még inkább.

Legszívesebben az egész könyvet kimásolnám ide, de nem tehetem és értelme sem volna; érdemes inkább kézbe venni és kedvünkre lapozgatni benne. De annak igazolására, hogy ezt mennyire érdemes, álljon itt néhány, a Férfiak Klubja olvasói számára kiválogatott idézet, amelyekből nemcsak kiderülnek Csaba testvér legfontosabb elmélkedései és tanácsai, hanem ízelítőt kapunk jellegzetes erdélyi szófordulataiból is:

1. „Nagyon fájna, ha az lenne a születésem egyetlen célja, értelme ezen a földön, hogy valakit, valamit maradéktalanul boldoggá tegyek. Mi egymás számára Isten ajándékai vagyunk. Örüljünk ennek (…) de egyetlen pillanatra sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy engem is, téged is, csak a Jóisten jelenléte, szeretete tud létünk legmélyebb pontjáig betölteni, boldoggá tenni. (…) Nem azok szeretik egymást igazán, akik egymást nézik, hanem akik együtt, közösen tudják szemlélni a Végtelent. Istent imádom, és a teremtményeket szeretem.”
*
2. „A 21. században nem aranyborjút imádunk, hanem az autónkat, a hivatásunkat, a karrierünket vagy a belénk sulykolt világmegváltó izmusokat, amiből meglepően sok van a mai közéletben. (…) Az ember nem lehet saját életének értelme. (…) Vedd tudomásul ez a vágy benned él, Teremtőnk így alkotott meg: mindig többre, mindig jobbra vágysz és ez a vágy mardos, űz. Ne szekáld a feleségedet, férjedet, családodat, nincs megállás, csak Istenben találod meg a boldogságod.”
*
3. „Hiába tűnik igaznak az a megállapítás, hogy »ember embernek farkasa«, én ezt nem tudom elfogadni, mert ez engem félelemmel, bizonytalansággal, kishitűséggel tölt el. Az ember embertársa számára a mennyország, legalábbis Isten terve szerint az kell legyen. (…) Minden világnézeti, filozófiai állítást áteresztek azon a szitán, hogy bátorít-e, erőt, hitet ad-e nekem vagy elbizonytalanít. Ami megfojt, lehúz engem, az a gonosz lélektől van; hiába tűnik igaznak, számomra hamis. (…) Azokat az igazságokat érzem magaménak, amelyek bátorítanak, előre visznek, szárnyakat adnak, mert hiszem, hogy ez a világ egy gondviselő, jóságos Isten ajándéka.”
*
4. „Akkor jöttem rá, hogy a férfi célja az, hogy az asztalfőre üljön és törődjön a családjával. (…) Ez egy olyan tiszta öröm, amit a Jóisten minden férfinak felkínál. Biztatlak, hogy merj az asztalfőre ülni, merj a családodról gondoskodni, merj a szeretteiddel törődni. A te feladatod a bajtól megőrizni őket, lépésről lépésre mindenkit továbbvinni. Valahol a Jóistennek is ez a célja, ez az öröme, ő a gondviselő jóságos Isten, és azt hiszem, nekünk, férfiaknak is ez kell legyen a célunk.”
*
5. „Úgy láttam, hogy az a nő, aki vállalja a gondoskodást, a családjáról való törődést, az Istentől kapott, Mária által megélt női hivatását, a vér szerinti vagy fogadott gyermeke mellett, olyan mint a szélben ringó, érett, aranyló búzatábla, minden életszakaszban öröm vele találkozni.”
*
6. „Ha egymás számára hasznosak vagyunk, ha mellettem a házastársamnak szárnya nő, ha értem lehozza az égről a csillagot, akkor a házasság elérte célját, ez Isten akarata. Ha megfojtom a másikat, elveszem tőle a levegőt, ha nem áldás vagyok, hanem Isten verése, akkor el kell gondolkodnom, hogy ott van-e a helyem. Nem kötelező örökre, minden áron, feltétel nélkül együtt maradni, de azt tudnod kell, hogy neked más feleséged, férjed nem lesz. Ő a tiéd egyszer s mindenkorra. Az, hogy együtt éltek vagy külön éltek, a lényegen semmit sem változtat.”
*
7. „Ha a férfi büszke szeretettel tud nézni a feleségére, az az asszony megszépül.(...) Teremtő ereje van az ember tekintetének, szavának, mozdulatának. Nem szabad lemondanunk senkiről, hanem a szépségét, az értékeit kell felemlegetnünk, és biztatnunk, lelkesítenünk egymást és a felnövekvő generációt is.”
*
8. „Európát nekünk nem temetnünk, hanem lelkesítenünk, bátorítanunk kell. Ötszázmillió ember él itt, akik elbizonytalanodtak, akik az útkeresés állapotában vannak, de nekünk mindent meg kell tennünk, hogy az emberek ne sikoltozva, félve szaladjanak el, hanem bátran védjék meg saját feleségüket, gyermekeiket.”
*
9. „Biztos vagyok abban, hogy van esélyünk az európai kultúrát szeretettel az élvezetek habzsolásától a remény felé fordítani. Nem tudom, hogy a gondviselés mire készül, de az én életemben már számtalan csoda történt, ezért biztos vagyok benne, hogy a létharcunkban is vár ránk még néhány csoda. A meccs nincs lejátszva. Amíg él az ember, addig nem temetünk.”
*

10. „Gondolkodás nélkül cselekedni bűn, cselekvés nélkül gondolkodni elég nagy fényűzés. Ki kell próbálni az elméletet a gyakorlatban is. Szoktam mondani a gyerekeknek, ne higgyék el nekem, hogy a szeretet parancsa működik, és jó szeretetben élni, hanem próbálják ki. (...) Jézus azt mondja, hogy gyümölcseiről ismerik fel a fát. Ő azt szeretné, ha kimennénk a magányba, elcsendesedve jó döntéseket hoznánk, amelyeket aztán kemény munkával valóra is váltunk.”
*
11. „Nem arra születtünk, hogy langyos kis kikötőben horgonyozzunk, hanem arra, hogy menjünk ki a nyílt vízre. Tény, hogy sok ütést kapunk a küzdőtéren, de ott teremnek a hervadhatatlan győzelmi koszorúk is. A tűzben edzik az acélt, és tűzben olvasztják az aranyat is.”
*
12. „...a valóság az, hogy kevés ember mer nagyban játszani. Kimenni a pályára. A legtöbb ember ül a kispadon, kommentál, elmondja a véleményét, felháborodik, hogy más nem figyel rá, de hogy ő maga kipróbálja, na, ezt nem. Én mindig azt mondom, hogy egy férfi menjen ki az erdőre, és hozza haza a trófeát. (…) Mi a te trófeád, miért éltél, miért adtad oda az életed?”
*
13. „Tanuljunk Hunyadi Jánostól, ő nem azt mondja, hogy a legyőzhetetlen török katonák elfoglalták Konstantinápolyt, Görögországot és nekünk esélyünk sincs, hogy megvédjük magunkat. Nem! Vannak vesztett csatái, de lám Nándorfehérvár összejött. (…) Ilyen lelkületű vezetőkre lenne szükségünk ma is, akik nem temetik Európát, hanem lelkesítve összefogják, bátorítják, és talpra állítva megvédik hitünket, kultúránkat.”
*
14. „Az, hogy Erdély kiürül, az értelmiség felelőssége. Élhető jövőt, vállalható célokat nehezen tudunk megfogalmazni. Ha nincs egy hadvezér, ha nincs egy stratégia és nincs egy közösség, amelyik kidolgozza ezeket, akkor csak sok kis partizánakció van itt is, ott is, melyek néhányat pislantanak, majd kihunynak. Egyik ennek áll neki, a másik annak áll neki, ide-oda pályázgatnak, de nem áll össze a kép egy egésszé. Nemcsak egyéni karriereket kell megfogalmazni, hanem azt, ami értelmet ad az életünknek, fénnyel tölti el a mindennapjainkat, s még pénzt is hoz a zsebünkbe. (...) Milyen jó lenne, ha mernénk előre nézni, mernénk álmokat megfogalmazni. Nemcsak Erdély szintjén.”
*
15. „A nyugati világ mintha szétesőben lenne. Brüsszelből jön a pénz, jön az ellenőrzés is. Amikor ott jártam, nekem annyira fájt az a sterilitás. Arc nélküli rajzok itt-ott, dekorációk. Nem láttam sehol egy keresztet, de még egy félholdat sem, semmit. Nem nagyon látok olyan személyiséget, aki arcot ad Európának, akinek a kezében ott lobog egy zászló, amelyik megdobogtatja mindannyiunk szívét. Egy ilyen hatalmas konglomerátumban, amely ötszázmillió embert jelent, nagyon kell vigyáznunk, hogy ne bántsunk meg senkit, de azt a legkisebb közös többszöröst, ami mindannyiunk számára fontos, meg kellene tudnunk fogalmazni. Egyébként elbizonytalanodik a világunk és darabjaira hullik a társadalmunk.”
*
16. „Az arányok nagyon fontosak. Minden embernek évente legalább egyszer három napra vissza kéne vonulnia a csendbe, magányba, hogy reflektálhasson az elmúlt idő eredményeire, fogalmazza meg a holnap prioritásait, kihívásait, tervezze újra az életét. Aki ezt kihagyja, olyan mintha nem mosakodna vagy nem venne tiszta ruhát.”
*
17. „Nagyon örvendek, hogy Isten nem rám bízta a konkolyt. Nekem nem az a dolgom, hogy gyomlálgassak, valakinek a hibáit piszkáljam. Nekem az a dolgom, hogy a társaimból is, és magamból is a lehető legjobbat hozzam ki. A sötétséggel nem kell sokat foglalkozni, inkább fényt kell gyújtani. A sötétség önmagától semmivé válik a fényben. A sötétség az nem valami, hanem a fény hiánya. A másik emberben lévő mindenféle nyavalya a szeretet, a jóság, az öröm hiánya.”
*
18. „A jókedv, a vidámság, a derű is ugyanilyen érték. Tehát, hogyha minden értékből végtelenül sok van a Teremtőben, és a jókedv is ilyen érték, akkor Isten kell legyen a világon a legvidámabb, legjobb kedvű, és a legderűsebb létező. (...) Én Istennek a gyermeki arcát csodálom, ezt a játékos, vidám, pajkos, örömteli vonását tartom leginkább követendőnek.”
*
19. „Az, amit ma oly sokan hangoztatnak, hogy minden szubjektív, hogy így is lehet, meg úgy is lehet nézni a dolgokat, ezt én hatvan év tapasztalata után nem tudom elfogadni. (…) Az objektív, megtapasztalható, megismerhető világban hiszek, és morális világunkban is ugyanez van. A bűn az bűn, a jócselekedet az jócselekedet. Persze mindig minden összetett, és lehet finomítani, de az nem fog változtatni az előjeleken.”
*
20. „Biztos vagyok benne, hogy jót rossz eszközökkel nem lehet elérni. Jobbá senkit sem lehet szidni, verni. Az erőszak, a durvaság, fizikai, verbális agresszió nem hozza meg a várt gyümölcsöt. (…) Ugyanígy, ha egy szülő vagy pedagógus meglátja a hibát, bölcsen meg kell tervezze az »operációt«, és azt szépen, a szükséges fájdalomcsillapítóval kell kiviteleznie.”

Antal-Ferencz Ildikó

 

Antal-Ferencz Ildikó újságíró, három gyermek édesanyja. Írásainak fő témája a család, de sok más is érdekli: interjúk közismert emberekkel, beszámolók kulturális eseményekről és jótékonysági ügyekről, riportok közéleti témákról (élet- és gyermekvédelem, oktatás, hit, fogyatékossággal élők). Blogot ír Ígyírokén címmel, több interjúkötetbe írt szerzőként, rádióműsorokat szerkesztett és vezetett, valamint házigazdaként kerekasztal-beszélgetéseket és konferenciákat.

*

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk