Ezért vettem részt a gyerekeimmel a Láthatatlan kiállításon – élménybeszámoló szülőként

Évek óta állandó kiállításként tekinthető meg a Láthatatlan kiállítás a Millenáris Park B épületében. Mégsem mentünk el rá eddig, pedig mindig is érdekelt, engem és családomat. Az esős napokon azonban újra eszembe jutott, pontosabban eszembe juttatta hétéves kislányom, akivel arról beszélgettünk, mit is csináljunk ebben a rossz időben és vajon egyáltalán mi van ilyenkor nyitva. Ő emlékeztetett: már régen megígértük neki a Budapestről szóló képeskönyvében szereplő tárlatot.

Gyorsan leellenőriztük: a Láthatatlan kiállítás szerencsére újra nyitva van, hétvégén is. A bejáratnál azonban kiderült, hogy 7 év a korhatár, így az egy hét híján hétéves ötletgazda kislányomtól komoly arccal megkérdezték: „Biztosan be akar menni, nem fél a sötétben?” Mire ő lelkesen azt válaszolta: „De igen, de csak otthon, lefekvéskor...”. Így letesztelték bátorságát, vagyis megmutatták nekünk, mennyire is sötét a kiállítás. Valóban vaksötét volt, de a kislányom még ekkor sem ijedt meg, hanem nevetve mondta: „Tényleg nem félek, menjünk már be és nézzünk végre körül!”

Őt tehát nem, engem viszont sikerült elbizonytalanítaniuk, hiszen közben az is kiderült: 45 percig leszünk bent a vaksötétben folyamatosan, és közben nem lehet kijönni. Aggódtam kicsit a kislányomért, hátha esetleg mégis bepánikol, a fiamért, aki csendben figyelt, de némi riadtság az ő szemében is volt, és magamért is, mert ugyan nem félek a sötéttől, de nem is szeretem, viszont van egy enyhe klausztrofóbiám, amit azonnal élénken átéreztem, amint a sötét terembe tesztelés céljából beléptünk. Ilyen előzményekkel kellett várnunk körülbelül 10 percet – közben nézegettük a falfeliratokat arról, hogyan (ne) segítsünk látóként a vakoknak és hogyan állnak össze a Braille-írás betűi –, mire megérkezett még néhány érdeklődő látogató és végül a látássérült tárlatvezetőnk.

A három egyetemista (és persze gyermekeim) jelenlétének tudata megerősített abban, hogy tartanom kell magam, még ha izgulok is. Misi barátságos, vidám személyisége pedig minden aggodalmamat eloszlatta. Először is leültetett minket, bemutatkoztunk egymásnak, majd ismertette a kiállítás szabályait (világító telefont, órát nem vihetünk be, stb.), utána bemutatta a Braille-ábécét és megtanította leírni a nevünket az erre a célra kikészített speciális írógépeken. Gyerekeim lelkesen nyomkodták az írógépeket, és amint azzal elkészültek, egyre türelmetlenebbül kérdezték, mikor indulunk már a sötétbe.

Végre elindultunk és 45 percet töltöttünk vaksötétben úgy, hogy közben nem láttunk az égvilágon tényleg semmit, egyesegyedül Misi hangja és tapsolása vezetett előre. A tájékozódást inkább nehezítette, mint könnyítette a gyermekeim gyakori hangos érdeklődése és váratlanul felhangzó fojtott nevetése, amikor egymásnak vagy a kiállítás tárgyainak ütköztek – mert ők persze kevésbé óvatosan és feszengve közlekedtek, mint mi, felnőttek. A gyerekek tehát már a belépéskor zavartalanul kérdezősködtek és fesztelenül közlekedtek, de mi is viszonylag gyorsan feloldódtunk, ugyanis Misinek olyan barátságos volt a hangja, olyan sajátságos a humora és olyan érdekes a mondanivalója, a kiállítás termei pedig olyan izgalmasan sok felfedezni valót rejtegettek, hogy már az első helyiség végére érve már mindenki elengedte, elfelejtette maradék fenntartásait, félelmét.

A második helységtől kezdve mindenki egyre bátra(bba)n kérdezett és tapogatózott, lelkesen igyekezett kitalálni, mit érintett meg vagy mit tapogatott éppen, viccelődve kért bocsánatot, ha tévedésből a másik látogatót simogatta meg, és nevetett, ha minden óvatossága ellenére nekiment valaminek vagy valakinek. Csapatépítő kalandos élmény volt. Csapatépítő, mert a 45 perc végén úgy jöttünk ki a sötétből a fényre, mint régi ismerősök – Misivel és az egyetemistákkal is. Kalandos, mert sok mindent megtudtunk és megtapasztaltunk egy számunkra ismeretlen világról. És persze élmény volt; a gyermekek számára inkább vicces, számunkra inkább elgondolkodtató és informatív, hiszen Misi közben sokat mesélt arról, mit (nem) szabad és, vagy érdemes tennünk egy gyengén látó emberrel, hogyan képzik ki a vakvezető kutyákat, milyen a vakok munkaerőpiaci helyzete, lehetőségeik. Annak kapcsán, hogy az egyik egyetemista külföldi volt, elárulta, hogy a kiállítást korábban tömegével látogatták, kifejezetten turistalátványosságnak számított, amit a járvány ugyan kedvezőtlenül érintett, de újra egyre többen érdeklődnek. Megtudtuk azt is, hogy a kiállításon kívül van láthatatlan vacsora, borkóstoló, masszázs és csapatépítés is – kreatív ötletek és bizonyára hasonlóan csapatépítőek, kalandosak és élménydúsak.

Hazatérve lelkesen ajánlottuk a kiállítást a családi okok miatt velünk nem tartó férjemnek és a gimnazista nagy fiamnak is, akik minket hallva, azonnal megígérték: bepótolják. Ajánlom ezúttal a Férfiak Klubja olvasói és gyermekeik számára is, hiszen amellett, hogy egy életre szóló közös élményben lehet részük, egy számukra ismeretlen világban, jóval tájékozottabbak és bizonyára segítőkészebbek lesznek látássérült embertársaik iránt, arról nem beszélve, hogy az ott átélt különleges benyomásaikról és ennek kapcsán emlegetett általános emberi értékekről – az érzékszervek, illetve fizikai és mentális egészség fontossága, koncentráció, fogyatékossággal élők iránti tisztelet, figyelmesség – utána még sokszor beszélgethetnek egymással, ahogy mi magunk is tesszük azóta is.

Antal-Ferencz Ildikó

*

Cikkajánló: Vaksötétben koncert? Ilyen különleges élményt és értéket nyújt felnőtteknek és fiataloknak
 Ajánljuk a Kultúrát apától rovatunk további cikkeit. Ha tetszett, oszd meg! Kattints a következő rovatcímekre, ha más cikkeket is szívesen olvasnál honlapunkonA férfi útjaAz FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetekKörkérdés (interjúk), Férfiegészség.

*

Fotók: https://www.lathatatlan.hu/fotok/

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk