Gyermekeink nélkül – a gyermekeinkért?

Sötét vizeken címmel valós – sötét – eseményeket dolgoz fel, a mindennapjainkba is bekúszó – sötét – titkokról lebbenti fel a fátylat Todd Haynes rendező legújabb filmje. Nem csoda, ha a 126 perces játékidő alatt kicsit fészkelődünk a székünkben. A végén az sem ördögtől való, ha nemcsak a teflonedények jövőbeni használatán gondolkodunk el családunk egészsége érdekében (ezek anyagának káros volta körül forog a sztori), hanem azon is, hogy hivatástudó családfőként meddig érdemes elmennünk egy jó ügyért küzdve, s honnantól szenvedik meg elszántságunkat szeretteink.

Robert Bilott a valóságban is céges jogászként dolgozik, s korábban nagyvállalatokat védett nagy hatékonysággal. Egy nap felkereste egy farmer, akit imádott nagyanyja küldött hozzá, hogy segítsen neki. Bilott hamarosan rájött, hogy a DuPont vegyipari vállalat évek óta mérgezi egy kisváros ivóvizét, amitől többszáz állat pusztult el, és a helyi lakosok egészsége is károsodott. Az ügyvéd kilátástalannak tűnő küzdelembe kezdett a kisemberek védelmében a nagyvállalat ellen. A világ egyik legnagyobb vegyipari vállalata ellen vívott jogi küzdelem tétje az volt, hogy a számos rejtélyes megbetegedés és haláleset, valamint az évtizedeken át tartó ivóvízszennyezés ténye napvilágra kerüljön. Az ügyvéd az igazság kiderítése érdekében kockára tett mindent: a karrierjét, a családja és saját biztonságát is.

Hogy mire jutott? Küzdelme eredményeként a DuPont cég 2017-ben több mint 600 millió dolláros kártérítést fizetett a károsultaknak, Bilott pedig jelenleg is környezetvédelmi jogászként dolgozik. Ügyét egy Nataniel Rich nevű újságíró írta meg a The New York Timesban, ezen a cikken alapul a film, amelynek producere és főszereplője a többször is Oscar-, illetve Golden Globe-díjra jelölt Mark Ruffalo (partnerei a vásznon az Oscar-díjas Anne Hathaway és Tim Robbins). A főhős gyakorlatilag évtizedeken át tartó ádáz csatát vívott, hogy az ügyet sikerre vigye, már amennyiben egy ilyen dühítő és visszafordíthatatlan károkat okozó cselekménysor végződhet happy enddel (nyilván nem, s mégis).

Ajánló: A feltaláló – játékfilm egy igazi példaképről
Ajánljuk a Kultúrát apától rovatunk további cikkeit. Ha tetszett, oszd meg! Kattints a következő rovatcímekre, ha más cikkeket is szívesen olvasnál honlapunkonA férfi útjaAz FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetekKörkérdés (interjúk), Férfiegészség.

Felesége a végsőkig kitartott mellette, nevelve közös gyermekeiket, akikre az ügyvédnek alig jutott ideje (legalábbis a film szerint, nem tudjuk, a valós karakter magánélete is így zajlott-e, de több mint valószínű). Nem kis dilemma az, hogy amikor egy férj és családfő hivatása olyan szakmai és emberi kihívást gördít az illető elé, amelynek való megfelelés közvetetten az emberiség jövőjét is más útra terelheti, akkor hol van a határ? Mennyire arányos áldozat az, ha a saját utódainkra az általunk, általuk és a párunk által kívántnál jóval kevesebb idő és energia jut, miközben egy szélesebb közösség, egy komplett következő generáció sorsát tehetjük jobbá? A legtöbben nyilván a teflonedényeiket fogják nézegetni otthon a moziból hazatérve, pedig a film más morális kérdésekre is választ keres – de nem ad. A lehető legjobbat teszi: ránk bízza az ítélkezést, a véleményformálást.   

Dr. Szász Adrián

*

Fotó: elozetes.hu

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk