Így varázsoltak el a nők minket bámulatos tündértáncukkal – újra megnyitott a Fővárosi Nagycirkusz!

A Fővárosi Nagycirkusztól már megszoktuk a klasszikus cirkusz határait jelentősen kitágító, a különböző művészeti ágak között hidat képező, különleges hangulatú előadásokat, amely a család minden tagja számára nyújt elvarázsoló – hol lélegzetállító, hol megnevettető, hol elgondolkodtató –, de mindenképpen maradandó kulturális élményt. A családom minden férfi és női, fiatalabb és idősebb tagja évek óta alig várja, hogy újra a hatása alá kerüljön. Még a férjem is, aki gyermekkorában kifejezetten utálta a cirkuszt, most örömmel jön és elismeréssel adózik a manézsban szereplőknek. És persze a gyerekek is, akik legutóbbi, a járvány utáni első előadást követően sokszor kérdezgették: „Miért nem megyünk minden nap cirkuszba?”

A koronavírus okozta járvány utáni első előadás tulajdonképpen már az utcán elkezdődött, hiszen a Fővárosi Nagycirkusz hétvégén nagyszabású ingyenes családi programmal hirdette újranyitását. Mi csak az előadás előtti órában érkeztünk, és közelről csodálhattuk meg a Rippel fivérek erőmutatványait. Nem tudom, lesz-e még hasonló „premierhétvége”, de érdemes lehet követni a cirkusz Facebook-oldalát, és nem lemaradni arról, mert különleges élményt nyújt a megszokott helyszínen kívüli, testközeli produkció.

Az utcai ráhangoló után izgatottan vártuk a Tündértánc – Nővarázs című előadást. Ahogy beléptünk, láthattuk, hogy a manézs ezúttal galériaként szolgál, ahol női szobrok (a női lét szimbolikus életfázisaiban: fiatal lány, menyasszony, állapotos hölgy, babakocsis kismama, idős hölgy) és a művészettörténet leghíresebb nőábrázolásai fogadtak (középen a Leány gyöngyfülbevalóval, mellette többek között Mona Lisa, Szinyei-Merse Pál Lilaruhás nője, Frida Kahlo önarcképe, később a zenekar fölötti kivetítőn jóval több, az adott cirkuszi produkcióhoz még konkrétabban kötődő festmény, mint például az Akrobaták).

Az előadás kezdete előtti izgatott várakozás során gyerekeink hangosan megfogalmazták a mi fejünkben is megforduló kérdéseket: vajon mi lehet a kapcsolat cirkusz(művészet) és a festészet (festőművészet) között? Mi köthet össze egy cirkuszi számot és egy festményt? Kik ezek a női alakok és miért éppen ők kerültek ide? Vajon meg tudnak elevenedni, le tudnak-e lépni a vászonról, hogy életre keljenek vagy mindez csak illúzió, a szobrok és a festmények „csak” háttérként szolgálnak a tárlatvezetésben? A kérdésekre hamarosan választ kaptunk, és persze ezúttal sem csalódtunk várakozásainkban (nyugodtan kimondhatjuk: elvárásainkban), hiszen, ahogy már évek óta megszoktuk, újabb rendhagyó és maradandó élményben lett részünk: a világhírű műalkotásokon és az ugyancsak világhírű artistaprodukciókon keresztül megismertük a női lét különböző aspektusait, a nagybetűs Nőt: a Nőt, aki élteti és mozgatja a világot, aki a férfi támasza és múzsája, aki lehet szenvedélyes, bátor amazon, vagy önmagát kereső bájos fiatal, erős vagy gyengéd, netán bölcs öregasszony.

Bár az előadásban egy kislány szemével és fantáziájával megyünk végig a galérián, és látjuk megelevenedni a festményeket és a szobrokat, azaz a művészet mögötti valóságot, a lélegzetállító cirkuszi mutatványok nemcsak a manézsban sétáló kislányt vagy a családok fiataljait varázsolják el, hanem minket, felnőtteket is. Két és fél órára mi is újra gyermekké változtunk, és velük együtt csodálkoztunk rá az örök varázslatra és szépségre, és velük együtt izgultuk végig a fantasztikus produkciókat, amelyek nemcsak nőiségről és érzékiségről, hanem tehetségről, kitartásról, elszántságról, önfeláldozásról, erőről és bátorságról, illetve harmóniáról, bizalomról és csapatmunkáról (nők és férfiak, valamint nemzetek közötti együttműködésről) szólnak, nyújtanak emlékezetes példát, bizonyító erejű mintát gyermekeink és a magunk számára is. És mindezt nemcsak én, megszólított nőként tudtam értékelni, hanem a férjem is őszinte csodálattal és tisztelettel emelte ki a női előadóművészek különleges tehetségét, bátorságát, fizikai és lelki erejét, amikor hazafele – ahogy már megszoktuk – megbeszéltük, kinek melyik műsorszám volt a személyes kedvence: a levegőszám párosa, a női erőemelő számok, az amazon illuzionisták műsora, a háromszaltós trapézszám, a humoros pantomim, a kisállatok vagy az egymás vállára öt embernyi magasságig felugró mongol harcosok.

Antal-Ferencz Ildikó

Ezért ajánlja a Férfiak Klubja az apáknak és gyermekeiknek, a családnak a Tündértánc – Nővarázs című műsort a Kultúrát Apától keretében:

Ajánljuk az édesapáknak és gyermekeiknek a műsort. Jó alkalom ez számukra, hogy a közös élmény mellett a látottak alapján, annak mentén beszélni tudjanak a női nem szépségeiről, arról, hogyan egészíti ki a férfit a nő – az édesapa a saját tapasztalatait is beleszőheti, a feleségével, azaz a gyermeke anyjával való kapcsolatáról is beszélhet –, miben rejlik együttműködésük, szövetségük ereje. Egy kitűnő előadás és apa-fia, apa-lánya beszélgetést elindító téma a női finomságokról, a nőiességet sugárzó könnyed, de stabil erőről, az érzékiségről, szenvedélyről, ügyességről, kreativitásról. Köszönjük a Férfiak Klubja Kultúrát Apától partnerének, a Fővárosi Nagycirkusznak, hogy ilyen tartalmas, ötletes, művészi és szórakoztató műsort rendezett.

*

Cikkajánló: Senkit sem hagynak cirkusz nélkül! • A zene, az kell – búcsúzik a Valahol Európában
 Ajánljuk a Kultúrát apától rovatunk további cikkeit. Ha tetszett, oszd meg! Kattints a következő rovatcímekre, ha más cikkeket is szívesen olvasnál honlapunkonA férfi útjaAz FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetekKörkérdés (interjúk), Férfiegészség.

*

Fotók az előadásról: https://fnc.hu/

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk