Lenyűgözte a családomat a legújabb magyar természetfilm, a Vadlovak – Hortobágyi mese!

Aki szeretne látni egy olyan mozifilmet, amely a család minden tagjának garantáltan tetszeni fog a hatévestől a kilencvenévesig, nézze meg a világ egyik legnagyobb vadló méneséről szóló, Vadlovak – Hortobágyi mese című dokumentumfilmet. Török Zoltán rendező tíz évvel ezelőtt bemutatott Vad Magyarország – A vizek birodalma című filmje egyszer már bebizonyította, hogy egy magyar természetfilmnek is lehet milliós nézettsége. A rendező ugyanis úgy mutatta be kamerájával az országot, ahogy korábban senki más. S ami ennél is fontosabb: aki megnézi filmjét, biztosan másként tekint saját természeti környezetére.

Újabb filmje ugyanezt tudja Hortobágy és a vadlovak tekintetében, és ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy múlt szombat délután közel teltházas volt a mozi, tele gyerekes családokkal, a film pedig eddig 15 jelölést és számos díjat kapott a világ különböző természetfilmes fesztiváljain és versenyein: többek közt Németország legnagyobb és legrangosabb természetfilm-mustrájának, a Green Screen Fesztiválnak a legjobb filmért járó díját, az Amerikai Egyesült Államokban pedig az Animal Behavior Society nemzetközi tudományos társaság díjazta a filmes versenyében, amelyen biológusokból és etológusokból álló zsűri szerint bizonyult a legjobb filmnek.

Mi ráadásul egy olyan hétvégén terveztük megnézni, amikor fiaink sportversenyen vettek részt, és bár nagyon szeretnek moziba járni, azt kérték, menjünk inkább haza, mert nagyon fáradtak. Így az addig meglepetésnek szánt filmnek el kellett árulnom a címét, mert különben még elmaradt volna a családi program. Mivel a természetfilmek nálunk nagy kedvencek – ahogy ez már kiderült az Amiről a fák suttognak című filmnél –, a lovakról szólók pedig különösen, hiszen mindannyian lovagoltak, lovagolnak, így már nem volt kérdés a mozizás. Sőt, még azt sem volt gond, hogy meséről, illetve dokumentumfilmről van szó, ami egyébként vagy a tizenéves kamaszfiuknak, vagy a lányunknak nem tetszett volna, most mégis mindannyian nagy örömmel ültek be a gyerekzsivajtól hangos nézőtérre és a film végén mosolyogva köszönték meg az élményt – ahogy mindenki más is mosolyogva távozott. Ilyen csodát tudott tenni ez a hortobágyi mese.

Hogyan? Csodás helyszínekkel, szeretetreméltó „szereplőkkel”, bámulatos látványvilággal, vidám és tragikus életszagú „családi” jelenetekkel, lenyűgöző, tökéletesen megkomponált képekkel és fejlett technikával. No és az emberi tevékenység és jelenlét teljes hiányával, kivéve a kellemes mesélőhangot, egy pillanatra felvillanó gémeskutat és egy kis darab műanyagot.

Miután a Mongóliában őshonos Przsevalszkij-lovakat a szabad természetből kihaltnak nyilvánították, utolsó példányait összeszedték Európa különböző állatkertjeiből és rezervátumaiból, majd a kilencvenes években 22 egyedet Magyarországra hoztak, ahol gyakorlatilag háborítatlanul élhetnek a pusztán, így Hortobágy fontos szerepet játszott a vadlovak megmentésében. Ma már a magyar puszta védett területén, Pentezugban található a világ egyik legnagyobb vadló ménese, a több mint húsz év alatt ugyanis háromszáz fölé emelkedett a számuk. A lovak háromezer hektáros területen maguknak szerzik az élelmet, vizet, és ugyan a tenyésztési programban részt vesznek a szakértők, de a párválasztásukba nem avatkoznak be.

A mesefilm szerint itt születik meg Cseppke, a vadlócsikó, aki hamarosan már szülei, a gondoskodó Menta és vezércsődör Leander vezetésével vándorol a ménessel együtt a hatalmas mocsarakkal és kis ligeterdőkkel tarkított végtelen rónaságban, ahol mindenféle más állatokkal – rókákkal, nyulakkal, sasokkal, bíbicekkel, varjakkal, cselpókokkal, rózsabogarakkal – élnek együtt. E lenyűgöző és békésnek tűnő világ azonban nem veszélytelen, sőt a vadlovak élete folyamatos küzdelem egymással (a fiatal csikókra például állandó veszélyt jelent a kanca nélküli „agglegények” jelenléte) és a természeti elemekkel (hideg, eső, élelem hiánya, stb.) Ennek ellenére a vadlovak élete elsőre nem tűnik túlságosan izgalmasnak, hiszen csak legelnek és vonulnak, a filmet nézve azonban egy teljes lótársadalom bonyolult, olykor tragikus élete tárul elénk, hiszen láthatjuk azt is, milyen sors vár arra a kiscsikóra, akit az anyja nem tud szoptatni vagy akire véletlenül rátapostak.

A rendező és csapata három éven át követte a lovakat, hogy megmutassák nekünk, mi is van a vonulás és a legelésen túl: egy szövevényes, de emberi szempontból is értelmezhető társadalmi rendszer: családokkal, „agglegényekkel”, hierarchiával, életre szóló hatalmi harcokkal, születéssel és halállal. Mivel a vonulás során a lovak az egész pusztát bejárják, a filmet nézve velük tarthatunk mi is, rácsodálkozva Hortobágy igazi arcára: lélegzetállító szépségeire és sokszínű élővilágára – egy rejtett univerzumra, ahova emberi szem és láb – tegyük hozzá gyorsan, szerencsére – nem juthat be, és amiben nincs semmi közismerten sablonos: sem kilenclyukú híd, sem gémeskút, sem szürkemarhák, sem rackanyájak. Jó, egy gémeskút talán egyszer felvillan, de azonnal el is felejtjük, ahogy a cselpók által talált apró műanyagdarabot is.

Cseppke – ahogy lányunk fogalmazott – nagyon cuki, de maga a film nem az. Egy életszagú tanítómese – amit Pokorny Lia kellemes hangján hallgathatunk –, amely megmutatja, hogy az emberi környezettől nem túlságosan távol, de általa nem érintetten milyen csodálatos, kisebb-nagyobb élőlényekből álló vadvilág él békés nyugalomban. És azt is, hogy az élet természetes közege a család és természetes része a halál. (Azért a gyerekeim a végén aggódva megkérdezték: ugye, hogy az anya által magára hagyott kiscsikót a filmesek nem hagyták meghalni?)

Antal-Ferencz Ildikó

 

Antal-Ferencz Ildikó újságíró, három gyermek édesanyja. Írásainak fő témája a család, de sok más is érdekli: interjúk közismert emberekkel, beszámolók kulturális eseményekről és jótékonysági ügyekről, riportok közéleti témákról (élet- és gyermekvédelem, oktatás, hit, fogyatékossággal élők). Blogot ír Ígyírokén címmel, több interjúkötetbe írt szerzőként, rádióműsorokat szerkesztett és vezetett, valamint házigazdaként kerekasztal-beszélgetéseket és konferenciákat.

*

Fotó: metropol.hu 

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk