Mának szóló regény egy középkori magyar nőről, aki megváltoztatta maga körül a legnagyobb férfiakat (is)

Megjelent Zsuffa Tünde Az Ég tartja a Földet című regénye Árpád-házi Szent Erzsébet élete alapján. Valószínűleg sokan gondolják Árpád-házi Szent Erzsébetről, hogy minden fontosat tudnak róla; minek egy újabb, ráadásul nemcsak történelem iránt komolyan érdeklődőknek szánt könyv róla? Mi újat tud elmesélni egy író, még ha több érdekfeszítő történelmi regényt is írt már, és miért is érdekelne ez a középkori szent minket? Különösen a férfiakat...

Megjelent Zsuffa Tünde Az Ég tartja a Földet című regénye Árpád-házi Szent Erzsébet élete alapján. Valószínűleg sokan gondolják Árpád-házi Szent Erzsébetről, hogy minden fontosat tudnak róla; minek egy újabb, ráadásul nemcsak történelem iránt komolyan érdeklődőknek szánt könyv róla? Mi újat tud elmesélni egy író, még ha több érdekfeszítő történelmi regényt is írt már, és miért is érdekelne ez a középkori szent minket? Különösen a férfiakat, hiszen Zsuffa Tünde eddigi regényei elsősorban nőkről szóltak és mindig női szemszögből. A választ csak sejtettem, a könyvbemutatón megtudtam, az olvasás során pedig magam is meggyőződtem róla: a regény legalább annyira szól az Erzsébet körüli férfiakról, mint magáról a magyar királylányról. És azért is, mert az író ezúttal külső, sőt egyesek szerint az egyik férfi szereplő szemszögéből ír.

Zsuffa Tünde minden regényét olvastam és mind annyira beszippantott, hogy nem tudtam letenni és utána napokig álmodtam a szereplőkkel. (Nem az egyetlen ilyen szerző, de kevesen voltak rám ilyen hatással.) Mindegyik történet más miatt ragadott meg, pedig a szerző és immár jellegzetesnek, felismerhetőnek mondható stílusa egyformán jó vagy akár egyre jobb a regényeiben, de mindegyikben volt valami vagy valaki, szereplő vagy élethelyzet, vagy maga az időzítés, amitől határozottan úgy éreztem: nekem szól.


Zsuffa Tünde

A legutóbbi regény létrejöttét gyakorlatilag végigkövettem; közben folyamatosan kapcsolatban más jellegű  munkák kapcsán, de a részletekről értelemszerűen nem kérdeztem; azokról a decemberi könyvbemutatón hallottam először, és utána még jobban vártam, hogy végre kezembe vegyem. Ugyanakkor mindvégig ott motoszkált bennem a kérdés: vajon hogyan lehet a mai olvasók számára érdekes, sőt izgalmas regényt írni egy középkorban élt nőről, akiről már mindent tudunk még akkor is, ha (vagy éppen azért, mert) ő a legismertebb magyar királylányunk és szentünk? És az is érdekel, kiknek szól: kizárólag történelem iránt érdeklődők és, vagy mélyen hívők, az idősebb korosztály vagy a fiatalabbak is, nők vagy férfiak számára?

A válaszokat csak sejtettem, a könyvbemutatón – amelyen a korábbiakhoz képest ezúttal csak férfiak ültek az író mellett – már megtudtam, az olvasás során pedig magam is meggyőződhettem. A regény ugyanis legalább annyira szól a négyévesen Wartburg várába küldött, az ott felnövő és férjhez adott magyar királylány körüli férfiakról, mint őróla, az őt övező égi jelekről vagy segítő cselekedeteiről. És mert az író ezúttal nem a saját vagy a női főszereplői szemszögéből mesél, hanem egy külső szemlélőjéből; egyesek szerint az egyik férfiszereplő, Walter lovag – a szerző bevallottan kedvenc figurája – szemszögéből. Vagyis a regény mindenkinek szólhat.

Erzsébet körül jelentős történelmi férfialakok éltek, így számos jellegzetes férfikarakterrel találkozhatunk a történetben. Jelen van a hataloméhes király, a sarokba szorított király, a bosszúra éhező, apja ellen lázadó trónörökös, a nemes lelkű lovag; a bátor harcos, az érzékeny, szerelmes férfi, az irigy és ezért mindig elégedetlenkedő, a nőket lenéző sógor, de megismerkedhetünk a kegyetlenségig szigorú gyóntatóval és a kérkedő, gyáva franciskánussal. Arra a kérdésemre, hogy a valós személyekhez milyen szempontok szerint közelített, melyiknél mit és miért talált fontosnak kiemelni, Zsuffa Tünde így válaszolt: „Az író a fantáziájából ír, az elé táruló világot jeleníti meg, még ha megtörtént eseményt is dolgoz fel. A regényben ragaszkodtam a történelmi hűséghez, Erzsébet korának hiteles bemutatásához, de mivel nem ismerünk minden részletet, ezért kiegészítettem, kiszíneztem részeket, melyeknél azt éreztem, ezt kívánja meg a történet.”

A történet szerint – a közhiedelemmel ellentétben – Erzsébet legnagyobb erénye nem is a szegények támogatásában rejlett, hanem abban, hogy megváltoztatta a körülötte élők szemléletét, döntéseit, sőt életvitelét is. Még a legnagyobb férfiakét is, s általuk a „közemberek” életminőségére, sőt életére is hatással volt (például Lajos támogatja feleségét abban, hogy rendszeresen segítse a rászorulókat, és nem veszi életét egyik lopásra kényszerült leszegényedett embernek, aki a későbbieknek felesége egyik legnagyobb támasza lesz). Erzsébet befolyással bír a magyar és a világtörténelem menetére is: neki köszönhető II. András és fia, IV. Béla kibékülése vagy Lajos keresztes hadjáratba indulása, amit eredetileg nem akart vállalni.

Férje távollétében, annak kérésére, Erzsébet jó pár évig maga volt a kormányzó, aminek a környezetében nagyon sokan örültek, sokakat viszont bosszantott a női vezető, különösen anyósát, Zsófiát és egyik sógorát, Henriket. A regényben szinte minden férfiszereplő képes a változásra, mert Erzsébet személyisége (jósága, kedvessége, mély hite) megérinti a lelküket, kivéve ezt a két szereplőt. Róluk is kérdeztem az írót: „Henrik kemény dió. Gonoszsága nem ismer határokat. Rideg, kegyetlen és számító, amilyenre sajnos csak egy nő képes. Nem véletlenül mondom ezt: a háttérben bemutatom, hogy az anyja hatása alatt áll. Keresd a nőt! Ebben a helyzetben is. Erzsébet és Zsófia ellenpárok. Mindketten hatnak a környezetükre, de másképpen.”

Erzsébet és Lajos gyerekkori barátságból kibontakozó őszinte és tiszta szerelme, illetve szerelmi házassága mai szemmel is irigylésre méltó férfi-nő szövetség, miközben akkor (és sokan most is) inkább értetlenül, sőt gúnyosan viszonyultak (viszonyulnak) hozzá. Kérdésemre, miért van ez, Zsuffa Tünde válasza: „A középkor számomra a férfiak társadalma volt. Ők kormányoztak, harcoltak, az ő történetük maradt fenn az utókor számára. A nőknek is megvolt a maguk feladatuk, de azok nem kerültek bele a történelemkönyvekbe. Erzsébet a regény főszereplője, rajta keresztül mutatok be egy történetet, de a valóságban »csak« háttér volt a türingiai tartományban. Lajos és Erzsébet gyerekként játszótársak voltak, testvéri szeretettel rajongtak egymásért, de mikor külön voltak, Lajos apródként élt, lovagi kiképzést kapott, bátor, vakmerő harcossá vált. Erzsébet mellett egy másik arcát ismerhetjük meg. Lajost a szerelem, a gondoskodás átalakította.”

Lajost is – tegyük hozzá. És tegyük hozzá azt is, hogy nyilvánvaló párhuzamok fedezhetők fel a középkorban játszódó regény eseményei és jelenünk között; úgy a nemzetközi, illetve belföldi hatalmi viszonyok, mind hatalommal rendelkező férfiszereplők viselkedési mintázatai vagy a fizikai-természeti körülmények (járvány, szegénység) között. Az író legfontosabb üzenete mindezzel: „A történelem ismétli önmagát, valójában nem változik semmi. Az embertípusok pláne. A regény főszereplőit simán átemelhetjük korunkba.”

Az író mellett jómagam is a kedves Férfiak Klubja-olvasók fantáziájára bízom, kit kivel hoz párhuzamba Szent Erzsébet környezetéből és a mai közéleti szereplők közül. Továbbá amellett, hogy ajánlom olvasásra a regényt, elárulom, hogy már készül a folytatás, a következő történelmi időszakról, II. András haláláról, IV. Béla uralkodásáról és a tatárjárásról, amelybe az író magával viszi kedvenc hősét, a bölcs Walter lovagot.

Antal-Ferencz Ildikó

 

Antal-Ferencz Ildikó újságíró, három gyermek édesanyja. Írásainak fő témája a család, de sok más is érdekli: interjúk közismert emberekkel, beszámolók kulturális eseményekről és jótékonysági ügyekről, riportok közéleti témákról (élet- és gyermekvédelem, oktatás, hit, fogyatékossággal élők). Blogot ír Ígyírokén címmel, több interjúkötetbe írt szerzőként, rádióműsorokat szerkesztett és vezetett, valamint házigazdaként kerekasztal-beszélgetéseket és konferenciákat.

*

Ezt is olvasd el: A legnagyobb bátorság önmagam legyőzéséhez kell, nem a mások feletti győzelemhez – állítja legújabb könyvében Csókay András idegsebész
Olvasd el a Kultúrát apától rovatunk további cikkeit. Ha tetszett, oszd meg! Kattints a következő rovatcímekre, ha más cikkeket is szívesen olvasnál honlapunkonA férfi útjaAz FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetekKörkérdés (interjúk), Férfiegészség.

*

Fotók: Zsuffa Tünde

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk