Mindenki bűnös, mégsem felelős semmiért – Forró mezők a Nemzeti színpadán

Móricz Zsigmond talán egyetlen „detektívregénye” színpadi változatának fotóspróbáján jártam a Nemzeti Színházban éppen a járvány kitörése előtti napokban. A Gobbi Hilda színpadán zajló, valóban fojtogató levegőjű, rengeteg homokkal és nehéz titkokkal teli első felvonás megtekintése után a fiatal rendezővel, Berettyán Nándorral is beszélgettem.

Már az első felvonásból kiderült, hogy a történet nemcsak egy (öngyilkosságnak beállított) gyilkosságról szól, amelyet aztán újabb öngyilkosságok tetéznek a második részben, hanem egyben egy hiteles korrajz a két világháború közötti, nagy változások előtt álló időszakról, az értékekkel és szépségekkel teli nyírségi dzsentri világ széteséséről. Még csak a szele érződik a következő koroknak, de az már látszik, hogy ami van, nem fenntartható. A gyilkosság eltussolásának története szinte csak ürügy, hogy Móricz Zsigmond megrázó és hiteles képet rajzoljon a nyírségi falvak életéről, a pletykákban és szoknyavadászatban gazdag kisvárosról, a hazug és tartalmatlan életű emberekről – arról a világról, amelyben mindenki bűnös, mégis senki sem felelős semmiért.

Ezt megerősíti Berettyán Nándor, a darab rendezője is: „Azért választottuk Vidnyánszky tanár úrral közösen ezt a darabot, mert mindkettőnknek nagyon tetszett, ahogy Móricz Zsigmond ezt a gyilkosságtörténetet tovább emeli, így az a regényben és a színdarabban sokkal többről szól egy gyilkosságnál: egy társadalmi réteg és életstílus évszázados beidegződéseknek a végéről van szó. A kommunizmus, a nácizmus előszele a második felvonásban már világosan érződik, de Móricz Zsigmond és az ő világa még mindezek előtt áll, mégis nagyon érdekes, mi mindent sejtenek meg belőle – annak fényében, hogy mi már pontosan tudjuk, mi történt utána. Számomra például egy nagy kérdés, hogy a változások megérzése örök érzés-e. Én fiatal vagyok, és 1992 és 2008 között nem éreztem, hogy változna a világ, de olyan öt-hat éve már nagyon érzem, hogy valami nagy változás előtt állunk. Móricz Zsigmond is egy nagy változás előtti világot rajzolt meg”.

Számomra említésre méltó, hogy nem egyetlen oknyomozó van, hanem egymást váltva többen is nyomoznak, míg végül a helység teljes közössége maga lázad fel a gyilkosság eltusolása ellen. „Valóban ez nagyon fontos, hogy Móricznál nincs egy klasszikus nyomozó figura, nem egy Poirot vagy Sherlock Holmes keresi a tettest, hanem a közösség maga termeli ki a gyilkost. (…) A közösség érzi, hogy igazságdeficit van. A forróság metaforája egyébként gyönyörű: a külvilág forrósága a belső forróság kivetülése: a bűntudat fojtogató érzése az, ami ráveszi a közösséget arra, hogy kiizzadja magából a bűnöst, kitermelje magából az igazságot. Megszámoltam: a fulladt szó huszonháromszor szerepel benne” –  fogalmazott a rendező. A kérdés viszont számomra az, hogy vajon tényleg ki tudja termelni magából a közösség a bűnöst, és mindez megvalósulhat egy »igazság bajnoka« nélkül, azaz nem kell hozzá legalább egy  vezéregyéniség? Merthogy a darabban sorra előáll egy-egy ilyen, igazságot kutató figura, de ahogy felbukkan, úgy el is tűnik, mielőtt kiderülne, mi történt. „Nagyon jó a kérdés, mi is nagyon sokat beszélgettünk róla; például arról, hogy Móricz Zsigmond állítja, kitermelődik az igazság, de amúgy a valóságban tényleg így van-e vagy ez elmarad? A választ nem tudom, csak sejtéseim vannak, ezért én nem akarom felülírni Móriczot – még a neki járó tisztelet okán sem –, inkább azt a képet akarom megfesteni, amit ő mond. Ez nem azt jelenti, hogy nincs benne az én személyes gondolatom; én azt akarom Móriczcal együtt üzenni: ki kell, hogy termeljük magunkból az igazságot, mert muszáj.”

A darab után magáról kérdeztem Berettyán Nándort. Elárulta: alapvetően színésznek tartja magát, színészdiplomája van, de a rendezés már az egyetem előtt, azaz még a színészet előtt érdekelte. Már nem tudja elképzelni, hogy ne játsszon, sőt, hiányzik is neki a két – szervezési okok miatt egymáshoz közelcsúszott – rendezés miatt is. (Tavasszal mutatták be újra az általa írt és rendezett Súgó című absztrakt előadást, amit azelőtt két évvel a munkabemutó óta nagy sikerrel játszott.) Elmesélte, hogy az egyetem alatt is folyamatosan rendezett kisebb jeleneteket, etűdöket, rövid-hosszabb előadásokat, és rendezett a kaposvári nyári táborokban is. Fontos fordulópontot jelentett számára egy '56-os témájú beregszászi előadás, amelynek „kiesett” a rendezője, és amit Vidnyánszky Attila, mint akkori osztályfőnöke rábízott. A Nemzeti Színház igazgatója a Súgó után egy klasszikus, történetmesélős darab rendezésére akarta felkérni, hogy a fiatal tehetség ebben is kipróbálja magát mielőtt beskatulyázzák, mint kortárs rendezőt. Eredetileg egy Márquez-művet választottak ki, de jogi akadályok miatt végül Móricz (és a Forró mezők) mellett döntöttek, aki az igazgató és a rendező szerint eddig hiányzott a Nemzeti repertoárjából.

Ennyire fiatal rendezőnél felmerül a kérdés, milyen a korosztályával, és különösen az idősebb színészekkel dolgozni rendezőként. Berettyán Nándor erre a kérdésemre is nagyon őszintén válaszolt: „Van, aki több ideje van a pályán, mint ahány éves vagyok én. Ez valóban egy furcsa helyzet. De hála Istennek és a kollégáknak, soha egy pillanatig nem éreztem senkitől, hogy ne akarná, vagy ne szeretné csinálni. Szakmai viták voltak, de az természetes. De hogy a személyem, vagy a korom, vagy a helyzet ellen bárki is rossz érzéssel lett volna, nem tudok róla. Rengeteg fiatal színész van, de hogy Söptei Andrea, Schnell Ádám és Varga Józsi is ilyen alázattal és figyelemmel, rengeteget segítve állnak hozzám, az nagyon jó érzés. Ez a támogató légkör nagyon jó, hiszen tudom, hogy ha akartak volna, kettő perc alatt megehettek volna reggelire, két mondattal el tudták volna érni, hogy ne akarjak bejönni a következő próbára.”

Antal-Ferencz Ildikó

*

Cikkajánló: Komandó a világ közepe, de vajon meddig? – a Nemzeti Színház 13 almafa című előadásáról
 Ajánljuk a Kultúrát apától rovatunk további cikkeit. Ha tetszett, oszd meg! Kattints a következő rovatcímekre, ha más cikkeket is szívesen olvasnál honlapunkonA férfi útjaAz FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetekKörkérdés (interjúk), Férfiegészség.

*

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk