Nincs főszereplő mellékszereplők nélkül – végiggondolkodtuk Polus Enikő Életünk mellékszereplői című könyvét

A másfél hónapig tartó olvasás eredményeképpen a saját életem eseményeit, alakulását és a korábban és közben látott/megélt művészeti élményeket is egészen másképp látom. Olyan érzés, mintha felvettem volna egy új szemüveget, amivel sokkal tisztábban látok...

Polus Enikő könyvét még karácsony előtt kaptam kézbe, és bár azonnal belefogtam, sokáig tartott befejezni, mert nemcsak elolvastam, hanem alaposan „megrágtam”: sokat gondoltam az egyes részein és a hozott példákon, sőt, az összes benne lévő írásos/rajzolós feladatot elvégeztem. A másfél hónapig tartó olvasás eredményeképpen a saját életem eseményeit, alakulását és a korábban és közben látott/megélt művészeti élményeket is egészen másképp látom. Olyan érzés, mintha felvettem volna egy új szemüveget, amivel sokkal tisztábban látok: jobban megértem a történéseket és az embereket cselekedeteit, és – talán ez a lényeg – jobban látom és értem életem korábban láthatatlan vagy homályos szereplőit. Azokat, akiket a szerző életünk mellékszereplőinek hív és 380 oldalon keresztül újra és újra bebizonyítja, miért oly’ fontosak.

Polus Enikő könyve egy gondolkodós, gyakorlós könyv, ami felér egy mentálhigiénés szakkönyvvel. Jó pár könyvet forgattam már a témában (EQ), mégis revelációszerűen hatott rám, amit ebben olvastam. Annak ellenére, hogy a legtöbb fogalom és gondolat ismerős volt, és arra is rájöttem, hogy nagyon sok mindent ösztönösen és/vagy más tréningek hatására úgy teszek (magammal, családommal és környezetemmel kapcsolatban), ahogy ő is javasolja. Ezek most mind szakmai keretet és egy új nézőpontot kaptak. Tehát nem a mondanivaló újdonsága a könyv legnagyobb értéke, nem egy újabb szakmai kutatást vagy módszert ismertet, hanem új szemüveget ad és annak használatára buzdít, szakmailag is bebizonyítva annak nemcsak hasznosságát, hanem létfontosságú szükségességét is.

„Ez a könyv azért mutatja be a mellékszereplőket, és vezet végig ezen az úton, hogy a mindennapjaidban rálelj azokra a segítségekre, akik ott vannak körülötted, és támogatnak majd ezen az úton. Csak észre kell venned a saját életedben őket. Ennek a könyvnek az elolvasásával arra is vállalkozol, hogy képes legyél felismerni a mellékszereplőket, és rajtuk keresztül találkozhass önmagaddal.”

A könyv másik legfontosabb üzenete: „emberségesen viselkedni másokkal és önmagunkkal is mindig, minden körülmények között; ez a legfontosabb életcél vállalása az életre szóló vállalkozásunkban”. Ezt a két gondolatot a szerző nagyon sokszor, néha talán picit didaktikusnak tűnően (nem véletlenül írtam, hogy szakkönyvre hasonlít), de sosem zavaróan, újra és újra megfogalmazza, majd rengeteg saját és páciensei életéből vett példával alátámasztja – úgy, hogy mire a könyv végére érünk, biztosan a magunkévá tesszük.

Mellékszereplő egyébként bármi vagy bárki lehet: „idegen személyek, eszközök, tárgyak, jelenségek, helyzetek, állatok, növények, akikkel és amelyekkel az életünk útvonalán találkozunk (…) és akik hatással vannak érzelmileg a főszereplőre”. Velük kapcsolatban fontos tudatosítanunk, hogy „minden találkozó tartogat pozitív és/vagy negatív megtapasztalásokat. De mindkettő a javunkra válik. Hiszen amikor egy mellékszereplő akadályoz, megnehezíti a pillanataidat, akkor lehet az a dolga, hogy rajta keresztül megküzdést tanulj, abban fejlődj. (…) Az a baj, hogy annyira rohanunk a célba, hogy nem tudjuk megélni a normál ritmust, így észre sem vehetjük őket a mindennapjainkban. Pedig az EQE, vagyis az érzelmi edukáció fejlődése az önismereti úton rajtuk keresztül megy végbe. De ha nem tudatosítjuk ezeket az érzelmileg is fontos találkozóinkat, akkor nem épülnek be integratív módon a mindennapos fejlődésünkbe.”

Van egy másik szemüveg is (vagy inkább ugyanannak a szemüvegnek egy fordított használata), amit Enikő átnyújt nekünk azzal, hogy ismételten felhívja a figyelmünket a mi mellékszerepeink fontosságára. „Amint haladunk az életúton, lesznek nekünk is mellékszerepeink másnak az életében. A legtöbbször nem is derül ki, hogy kire milyen hatással voltál egy-egy mellékszerepléseddel. (…) Állj bele ezekbe a szerepköreidbe, mert ezekkel más emberek segítőjévé válhatsz. Ha teszed a dolgod, és nem kerülöd ki az élet adta lehetőségeket, akkor ezek automatikusan megtörténnek. Közben te is sok mindent megtanulhatsz önmagadról.”

A könyv számtalan további, az alapkérdéshez kapcsolódó fontos fogalmat és üzenetet megismertet, mint például önismeret, énismeret, érzelmi nagytakarítás, életmesetörténetek, művészeti önismeret, érzelmi immunitás, természetközeliség, csend-elcsendülés. A legeslegfontosabb üzenet azonban az alapkérdések hogyanjára adott egyszerű válasz: „az egyéni munka nem megúszható”, ezért az ajánló folytatása helyett inkább azt mondom: el kell olvasni, végig kell „rágni” a könyvet. Aki ezt megteszi, rengeteget fog fejlődni és tanulni. Nemcsak az elméleti részekből, fogalmi tisztázásokból, hanem a rengeteg, az író saját, illetve a páciensei életéből hozott konkrét, érthető és átélhető példákból, de legtöbbet az elvégzett feladatokból.

Íme még néhány kedvcsináló gondolat ehhez a munkához:

„A legfontosabb kérdés mindig az: mi az, amit önmagadban megszelídíthetsz jelen élethelyzetedben? Nem az fog önzővé tenni, hogy mersz önmagaddal lelkileg foglalkozni. Épp ellenkezőleg, az fogja elrendezni benned azt, hogy utána képes legyél másokért jót cselekedni. (…) Fontos megérteni, hogy nem fogtok tudni másoknak hosszabb távon jól segíteni, vagy emberségesnek maradni velük, mindig, minden körülmények között, ha mindezt nem vagytok képesek magatokkal gyakorlatias módon is megélni.”

*

„Bármennyire természetes dolog lenne, hogy önmagunkkal emberségesen viselkedjünk mindig, minden körülmények között, mégis tanulnunk kell a magánéletünkben és a szerepköreinkben, hogy hol is vannak a megfelelő határok. Sokszor észre sem vesszük, hogy milyen kegyetlenül bánunk a testünkkel és a lelkünkkel egyaránt. Vagy azt sem észleljük, hogy alapvető szükségleteinknek sem teszünk eleget.”

*

„Az elmúlt évtizedekben sok ember bizalmasává válhattam, lelki segítő szakemberként több szakterületen. Láthattam, hogy ki milyen életre szóló vállalkozásba kezdett önmagával és környezetével. Sokan el sem tudták képzelni, hogy ez életük egyik legfontosabb vállalkozása: önmaguk emberi megismerése és érzelmi fejlesztése. Ez bonyolultabb, mint az üzleti világban bármilyen nagyvállalkozást létrehozni. De nem lehetetlen, csak ebből is kellene középiskolai és egyetemi tantárgy, amelyre én eddig is ezt a nevet használtam: érzelmi edukáció.”

*

„Az életünk útvonalához és idősáfárkodáshoz fontos, hogy kialakuljon az érzelmi térképünk. Ehhez kell egyfajta tudatosítás is. (...) Ha ez nem történik meg, előfordulhat, hogy az érzelmi térképed vaktérkép, és emiatt időnként pszichésen eltévedhetsz az életútvonaladon. (…) Ha az érzelmi vaktérkép ad hoc jelleggel irányítja a mindennapos lelki életedet, akkor bizonyos lélektani területeid könnyen válhatnak „fekete lyukká”. (…) Ahhoz, hogy a vaktérképből valódi énismereti és önismereti térkép alakuljon, meg kell értenünk azt is, hogy miért fontosak a mellékszereplők az életünkben.”

*

„Miközben dolgozol magadon, mintát mutatsz a fiataloknak. A minta akkor hiteles, ha nemcsak beszél az ember a dolgokról, hanem cselekszik is. (…) Kötözzük be a mellékszereplőkkel a múlt sebeit, tekintsünk előre, és írjuk meg a jelen életmese-könyveinket, hogy újrarajzoljuk a jövőnk lehetőségeit. (…) Ma már tudom azt is, hogy ahol a felmenőnk mesetörténetei véget érnek, onnan folytatjuk mi a meséinket. És ahol a miénk véget fog érni, a gyermekeink onnan folytatják majd.”

Antal-Ferencz Ildikó

 

Antal-Ferencz Ildikó újságíró, három gyermek édesanyja. Írásainak fő témája a család, de sok más is érdekli: interjúk közismert emberekkel, beszámolók kulturális eseményekről és jótékonysági ügyekről, riportok közéleti témákról (élet- és gyermekvédelem, oktatás, hit, fogyatékossággal élők). Blogot ír Ígyírokén címmel, több interjúkötetbe írt szerzőként, rádióműsorokat szerkesztett és vezetett, valamint házigazdaként kerekasztal-beszélgetéseket és konferenciákat.

*

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk