Lábak között keresni…

A régi nemesi családok nem egy ma is élő sarja, csúcsmenedzserek, anyagiakban, lelkiekben és szellemiekben is bővelkedő sikeres személyiségek évente többször mások lábát mossák…

Most 2014-ben is így volt, húsvét előtt. És így van ez minden évben, rendszeresen.

Leckét adnak maguknak és másoknak.

De vajon miért? Vajon vallási meggyőződésből teszik ezt? Önmagukért vagy szeretteikért? Önsanyargatás ez vagy tréning? Jobbá lehet válni ezáltal vagy csak jobbnak akarnak mutatkozni a tükörben? Sikeresebbek lehetnek lelki, szellemi, de akár az anyagiak terén is ezáltal?

Nem tudom, hogy gondolkodnak-e Ők ezen… Térdre ereszkednek és hajtott fővel, idegenek lábát mossák. Ezt láthatták szüleiktől is… Hol hagyják az Egójukat? Szenteknek akarnak látszani, megjátsszák, hogy megszabadultak tőle?

Ez nem szólhat az ego megsemmisítéséről, mert arra szükség van az anyagi világban… Hiába a sok “ezo-nagymester”: a nyugati világban, ahol télen hideg van és fűteni kell, ahol a számlákat rendszeresen fizetni kell, ahol az iskoláztatás és a család fenntartása drága, ott nem lehet az egónktól teljesen megszabadulni… Nem lehet mindenkiből mantramormoló békenagykövet és guru. Az egónk teszi lehetővé, hogy itt nyugaton, a családunk fejlődéséhez szükséges mindennapi csatákat megvívjuk, hogy ép ésszel, a többiek versenytársaként megtermeljük azt, ami a létfenntartáshoz kell. Itt a lecsúszástól való megmenekülés is sok erőforrást igényel, a fejlődés meg rettentő sokat! Ha az egónktól megszabadulunk, akkor az anyagiaktól is meg kell… Még Indiában is az emberek a társadalmi kötelezettségeik ellátása – azaz a család felnevelése – után lépnek a megvilágosodás útjára. Ezt úgy kezdik, hogy eladják mindenüket és koldulni mennek… Család mellett, minálunk az egónktól megszabadulni életveszély!

És mégis akkor hogy legyünk Emberek? Hogyan éljünk és ne éljünk vissza? Ki mutat utat? Mit tegyünk az egónkkal? Mit tegyünk itt, ahol mindenhonnan a többre, jobbra, a mohóságra, a versengésre, az állandó “növekedésre” ösztönöznek?

Mossunk lábat? Játszunk el a gondolattal…. Ha időnként mások lábát mossuk mi történik velünk?

Lehet, hogy ez nem az egónk megszüntetéséről, semlegesítéséről szól, hanem az ego uralásáról, igába hajtásáról? Lehet, hogy az igába hajtott ego mások szolgálatán keresztül szolgál minket és nem ellenünk dolgozik, hanem értünk. Lehet, hogy az uralt ego jót és sokat teremt és emberként építi az anyagi világot, általa lehetünk sikeresek? Lehet, hogy önmagunk uralása a kulcs? Lehet, hogy ennek a technikáját örökítették ezek a régi családok az utódaikra?

Lehet ilyen egyszerű egy iskola, ilyen tiszta egy lecke? Lehet, hogy egy sima térdre ereszkedéssel meg lehet zabolázni önmagunkat? Lehet, hogy térden állva jobban visszaemlékszünk arra, hogy egy vagyunk az emberek közül és felállva épp a tartásunk, a hitelességünk, a helyes döntések meghozatalának képessége gyarapodik bennünk? Lehet, hogy életfelfogásunkat újra és újra felfrissíti az a szemszög, amelyből lábmosás közben felnézünk egy vadidegen Emberre?

Lehet, hogy mások lábát mosva erősebbek, hatékonyabbak, élesebbek, tisztábban látók, hatalmunkkal és pénzünkkel jobban bánók leszünk? Lehet, hogy térdre ereszkedve emelkedünk magasabbra?

Ezek az emberek lábakat mosnak. Majd cégeket vezetnek, családjaikat ápolják, hagyományokat tartanak meg és teremtenek, társadalmi felelősséget vállalnak. Példát mutatnak, mintát építenek. Sikeresek?

A siker nem az, amit mások a mi sikerünknek gondolnak. A siker a fejünkben történik nem kívül. A siker egy biztos érzés, amit mindenki maga érez, ha megérdemli. Van az a helyzet, amikor egyszerre, egy pillanatban tör ránk az egész életünk összes cselekedetének, gondolatának eredményének összesűrűsödött érzete. Amikor egyszerre érezzük az egész múltunk összes hatását, tisztán, hazugság nélkül, a lelkiismeretünk kíméletlen nagyításában. Ha ez jó érzés, akkor sikeresek vagyunk. Ha nem, akkor, sikertelenek. A siker tehát vagy van, vagy nincs!

Igazi siker kell? Ott legbelül? Teremteni akarunk, de úgy teremteni, hogy tetteink lelkiismeretünk szűrőjén átjutva tiszta értékké váljanak? Vajon most akkor mossuk mások lábát időnként, vagy ne? Töltődés, gyarapodás ez? Vagy inkább repüljünk a világ másik végére, berúgni…

Bedő Imre

Küldés
Hozzászólások (2)
  • ...

    Sike Sara Bernadett

    2016. január 09 16:32
    Szerintem nagyon újra kellene fogalmazni, hogy mi is az az egó. És jobb, ha nem misztikus guruktól várjuk erre a magyarázatot, hanem olyan emberektől, akik megtapasztalták, mit jelent egy családot önerőből eltartani és mégis legyőzni azt a ronda kis egót :) A cikkben szerintem a siker szó a boldogságot jelenti, ami tényleg nem látható és akkor is ott van, amikor az ember keményen kűzd és még nem ért célba.
  • ...

    Shaddark

    2016. november 15 09:27
    Szerintem a spirituális "egó" nem azt takarja amire gondolsz. A pszichológiai szuperegót és az agy motorikus működését jelenti inkább. Sok spirituális fazon több kötetben leírta hogy szerintük mit jelent, én nem tenném mert nem vagyok annyira járatos a témában, csak annyit foglalkoztam a témával amennyi elég volt ahhoz hogy örömtelibb, boldogabb élet-felfogásom alakuljon ki. Inkább példával illusztrálnám. Teszem azt van egy munkahelyi konfliktus helyzet - mit tudom én, pl. elkésem a munkából. Legyen egy kollégám aki "átlagosan" frusztrált, mert önbizalom hiányos és ez az alkalom kitűnő lehetőség a számára hogy bebizonyítsa magának hogy ő többet ér valakinél - természetesen kívülről jövő visszajelzést szeretne. Nyilván, hisz ha harmóniában lenne magával akkor nem lenne szüksége rá... Tehát ő nyilván elmegy a vezetőnkhöz hogy elmondja hogy rám nem lehet számítani mert most is kések, nem veszem olyan komolyan a feladatokat mint ő ... ... ... Ekkor ha a spirituális értelemben vett "egó"-nak adom át az irányítást, akkor egy mások által belém nevelt reakció fog aktiválódni. Megsértődöm, védekezni kezdek, dühös és ingerült leszek. Ezzel átadom az irányítást. Ha nagy bennem az elfogadás - ami az "egónélküliség"-et jelenti eben az esetben (sőt minden esetben, az egó elengedése azt jelenti hogy elfogadom a történéseket, embereket, dolgokat olyannak amilyenek) akkor viszont reagálhatok ésszel vagy érzelmekkel is. Azaz képes leszek a helyzetet "felűlről" szemlélni, egy poénnal válaszolni, vállalni a felelősséget de úgy, hogy nincs negatív érzelmem a témával kapcsolatban. Az eredmény, ha a vezető látja hogy nem szorongok, felelősséget vállalok és megoldásra törekszem - elmondom miért fordult elő és hogyan oldom meg (ha meg lehet) hogy ne forduljon elő többet, esetleg bevállalom hogy tovább maradok hogy a munka ne szenvedjen kárt e miatt... akkor ésszel megoldottam. A kolléga ha látja hogy jól szórakozom a felháborodásán, nem veszem át a "keretét" és válok sértett kisfiúvá akkor hamar fel fogja adni mert nem tud ezzel mit kezdeni. Lehet rossz a példa, de talán segít megérteni a "spirituális egó" nem egyenlő a pszichológiai egó fogalmával - igazából az elengedése azt jelenti hogy elfogadom a dolgokat - és mivel el tudom fogadni, ezért meg tudom oldani a helyzeteket mert nem reagálok mint egy gép, hanem mivel nincsenek negatív érzéseim a témával kapcsolatban ezért képes vagyok ésszel vagy "szívvel" kezelni a helyzeteket, irányítani az életemet.
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk