A nőellenes nőpártiság csapdája – Bedő Imre írása a HVG Extrában

A HVG Extra – A NŐ különkiadásának címlapján Bedő Imre Férfiak Klubja-alapító húzó név – a „Férfi ügy” zászlóvivőjeként! Egyértelmű, hogy a férfi és a nő ugyanazon érme két oldala. Nagyon örülünk, hogy Bedő Imrét felkérték és a nemek szövetségét erősítő írását közölte a lap éppen most megjelent száma! Olvassátok el a Férfiak Klubja alapítójának cikkét!

Lányos apaként aggódva tekintek a jövőbe. Lesznek-e férfiak, akik közül a lányaim választhatnak? Akik tűzön vízen át őket és csakis őket akarják, akiket nem tántorít el semmi attól, hogy megkérdőjelezhetetlen társaik legyenek minden körülmények között? Ha továbbra is ilyen mintával fertőzzük a gondolkodásukat, akkor boldogtalanságuk garantálható. Mert a ma népszerűsített férfiminta alapvetően nőellenes.

Minden szülő tudja, hogy sokszor gyermekeink kedvéért leszünk jobb emberek. Odafigyelünk arra, hogyan beszélünk, hogyan öltözünk, hogyan vigyázzunk a környezetünkre, hogyan viszonyulunk másokhoz. Ahogyan arra is ügyelünk, milyen filmet nézünk, milyen üzenetet engedünk, hogy észrevétlenül beépüljön az életünkbe. Mert lehet egy film jó vagy rossz, izgalmas vagy unalmas, reményt keltő vagy reménytelenséget sugalló, élvezhetjük vagy elutasíthatjuk az üzenetét, mindenféleképpen hatni fog ránk, átszövi későbbi gondolkodásunkat. És itt jön a bökkenő. A média célja mára a figyelem mindenáron való megtartása, a szórakoztatás lett. Mindig a különöset, a szokatlant, a bizarrt kell bemutatni, mert az átlagossal, a normálissal nem lehet nézettséget, kattintás-számot produkálni. De ki lesz a „nem normális”?

Élhetetlen férfi-karakterek

Lássuk, milyen férfiképet közvetítenek a mai filmek, rajzfilmek, népszerű sorozatok. A filmek zömében nincs a családjában, a családjáért, a nővel vállvetve, szövetségben élő férfi. Három alapvető férfi-típussal találkozunk. Az egyik az antiszociális hős-karakter, aki tehetséges, de összeférhetetlen, ezért nem jó például vezetőnek sem. Borostás, elhanyagolt, egy lakókocsiban, elszigetelten él. Iszik. Depressziós. De bástya. Volt családja is, de már nem tartja velük a kapcsolatot. A nők félelemmel vegyes tisztelettel rajonganak érte, látva önpusztító életét szívesen ápolnák, hiszen szimpatikus, bátor hős, aki a végén igazságot oszt, elkapja a bűnözőket. Nélkülözhetetlen alkatrész. A vadállat, aki szép, de megközelíteni, együtt élni vele nem lehet. Teljességgel követhetetlen férfi minta.

A következő karakter-típus a családi vagy szerelmi szálra épülő gyerekfilmekben és vígjátékokban tűnik fel. Ezen filmek zömében – tisztelet a kevés kivételnek – a férj, az apa, a szerelmes „legény”, stb. általában bugyuta, introvertált, aki elbaltázza a dolgokat, csetlik-botlik. Nem vicces, hanem nevetséges. Szimpatikus mackó, aki után mindig romokat kell takarítani. Ebben aztán részt vesz ő is, de általában csak a fizikai erejét és mamlasz-szeretetét teszi hozzá a megoldáshoz. Ahhoz a megoldáshoz, amit minden ilyen filmben a kisarkítottan okos, iskolázott, vezető, teherbíró, kitartó, jellemes nő szállít. Aki gyors, mindent kitalál, elintéz, helyrebillent. Aki kapcsolatokat szervez, akciót tervez, kivitelez, kinyomoz, megtalál és bevégez. Vezet. Majd megveregeti a fiú vállát. Rosszabb esetben megkéri a fiú kezét.

A harmadik férfi-karakterről, az abszolút követhetetlen szuperhősről inkább ne is beszéljünk, a fiúk valódi életére gyakorolt káros hatása egy egész cikket megérne.

A moziból kifele jövet általában fél órás magyarázatra kényszerülök. Próbálom felülírni a lányaimnál, amit a film rombolt. Harcolok értük, mert egy abszolút nőellenes programozást kell semlegesítenem. Tudattalanjuk éppen azt kapta, hogy a férfiakra nem lehet számítani, kevéssé lehet bennük bízni. Hogy egy nőnek általában mindent egyedül kell megoldania, a felelősséget egyedül kell vállalnia, a döntéseket egyedül kell meghoznia. Nincs egyenrangú társ, partner. A fiúk már csak ilyenek: bugyuták, gyermetegek, istápolásra szorulnak. Na jó, kicsit segíthetnek, néha humorosak, hébe-hóba kell a „lóerejük”, és van, akire „esetlen mackóként” lehet rámosolyogni.

Hisztis kisfiúk helyett biztonságot nyújtó férfi

Milyen világ az, ahol a nőket arra nevelik, hogy majd nekik egyedül kell vinni minden terhet, miközben a fiúk, ugyanazt a filmet nézve, azt látják, hogy a felelősség nem az övék, ha valamit elrontanak, és majd a csajok megoldják? Vagy úgy általában is, a nők, mindent kitalálnak, megterveznek, kiviteleznek. Vezetnek. Mi férfiként meg majd néha vicceskedünk, egy kicsit vagy a ránk osztott részfeladatot így-úgy megoldjuk. Mindegy, hogyan, mert ha nem sikerül, akkor majd úgyis jönnek a lányok. Kissé letolnak majd, nevetségessé tesznek a gyerekek előtt (hány ilyen sitcom megy a gyermekcsatornákon...), de sebaj. Az élet vidám, csak kellően együgyűnek kell lennünk hozzá. De van kiút: a sör. És itt férfiként átválthatunk a másik film-karakterrel való részleges azonosulásba, akitől éppen gyermeteg összeférhetetlensége miatt válik el a felesége, aki áldozat, de legalább lakókocsiban élő, borostás, viharvert, magányos alkoholista hősnek képzelheti magát – ahogy azt a filmeken látta. Anélkül, hogy hős lenne. Hisz minden kívülálló szerencsétlen lúzernek tartja...

Ilyenkor elmagyarázom a lányaimnak, hogy a nőnek az nyújtja a legnagyobb biztonságot, ha olyan férfival szövetkezik, aki bebizonyítja a rátermettségét, nem fut el a felelősség elől és képes az elköteleződésre. Erre tanítom őket, mert tudom, hogy a nőnek éppen a legkiszolgáltatottabb időszakában van szüksége az erős férfire. Amikor a gyermekét várva anyává válik. A családdá formálódás első, legnehezebb, átalakulási időszakában. Olyan férfire van szüksége, akiben megvan a kikezdhetetlen belső erő, hogy családalapítás után helytálljon. Nem egy fiúcska kell neki, aki a három hónapos gyermeke mellett hisztisen szexért duzzog, szingli hobbijaiért oroszlán(kölyök)ként harcol, családi felelőssége elől a munkahelyére, sportba vagy éppen kolléganője ölébe menekül. Aki otthon felesége anyáskodó figyelméért gyermekével kel versenyre. A családot megtartó biztonságot csakis egy olyan férfi tudja nyújtani, akit gyermekkorától kezdve arra neveltek, hogy majd egyszer az ő hátán lehet fát vágni, ha kell. Aki minden soron következő feladatot észrevesz és önszántából vállal, képes erejét, erényeit szolgálatra fogni. Aki élre áll, gondolkodik, cselekszik és megold! És örül teremtő szolgálata gyümölcseinek, sőt ez ad neki erőt, értelmes, kiteljesedő, derűs életet.

Ilyen program kellene a fiúknak. A nő oldalán családi felelősséget vállaló hős karakterére lenne szüksége a nőknek. És a férfiaknak is – ha megbecsülést, sikeres életet akarnak magunknak.

Vajon felülírja-e az én szóbeli magyarázatom az erősen nőellenes, százmillió dolláros, profi képi programokat? Férfi és nő együtt sír és együtt nevet. Olyan nincs, hogy az egyikük a másik ellenére/kárára tudna boldogulni. Mert ami nőellenes az egyben férfiellenes is, és fordítva. De vajon mi, mai felnőttek el tudunk-e szakadni a programoktól, meg tudjuk-e együtt mutatni, hogy a világot mindig is erős nők és erős férfiak szövetsége vitte előre? Vajon a boldogulás elkeseredett keresése közben nem öntjük-e ki a fürdővízzel a gyermeket is? Vajon lesznek-e még olyan erős férfiak, akikkel az erős lányaim boldogító szövetséget tudnak kötni? Nem egy hónapra, nem hét évre, hanem egy egész derűs életre...

Bedő Imre írása a HVG Extra – A Nő különkiadásában

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk