A nőket a profit nyomorítja meg?

VITAINDÍTÓ GONDOLATOK
A nőjogi mozgalmak legnagyobb vívmánya a munkaerőpiac „felszabadítása”: fakanál le, irány a gépsor.
A tengerentúli iparosodás első lépése a „rabszolgafelszabadítás” volt: át a gyárakba, éhbérért.
A rabszolgák gyárakba való átirányítása szociális és egészségbiztosítási védőháló nélkül történt.
A tengerentúli profitszerzés következő áldozati hulláma a női munkaerő volt.
A nők kiharcolták a jogot: mehettek dolgozni – olcsóbban, mint a férfiak.
A tengerentúli nőjogi aktivisták tehát naivan a profit markába hajtották nők tömegeit.
A nők olcsóbb munkába állítását a férfiak bérének csökkentésével lehetett véglegesíteni.
A kétkeresős modell lényege, hogy a férfi ne tudja egyedül eltartani a családját.
A kétkeresős modell kényszere a profitnövelés következménye.
A kétkeresős modell az alacsonyan tartott női bérek miatt csökkenthető férfibérek ördögi köre.
A nők férfiakéhoz képesti alacsonyabb megfizetettsége, profitérdekből, azóta is fennáll.
Mivel a nők szülnek, a stabilabb férfimunkaerőt a profit nem bizonytalaníthatja el átlagosan alacsonyabb bérrel.
Logikus, hogy ez a fizetésbeli különbség a „rendszer stabilitását nyújtó feszültség”.
A profit addig fog kevesebbet fizetni a nőknek, amíg érdeke úgy kívánja. Ilyen a természete.
A profit kifejezett érdeke a családok kiszolgáltatottsága, amit a kétkeresős modell garantál.
A női alulfizetettségért a férfiakat általánosan felelőssé tenni megbocsáthatatlan, megalázó.
Az egyenlő bérezésért folytatott küzdelem a gazdasági mechanizmusok miatt meddő.
Az egyenlő bérezésért folytatott harc kudarcra van ítélve: a profit nem fogja önmagát megenni.
A nőjogi aktivisták a „harc” fokozásával már csak futnak az események után.
Az aktivisták az egyenlő bérezésért folytatott harc fokozásával csak javítani akarnak a hibáikon.
Az igavonás mindkét nem számára maga az élet. Kérdés, hogy értelmes iga-e, amibe fejünket hajtottuk?
A profit szolgálatába való kényszerítéssel nyertek a nők? Nyertek a férfiak? Nyert a jövő (gyerek)? Nyert a tulaj?
A nők munkaerőpiaci vergődéséért a férfiakat általánosan felelőssé tenni nem helyes.
A nőket a munkaerőpiacon nem a férfiak nyomják el, hanem a profit érdekében a mögötte álló 1%.
A nők munkaerőpiacon való elnyomása a profit mögött álló 1% (részben női) vezetők műve.
Küldés
Hozzászólások (3)
  • ...

    Széles Imre

    2015. december 25 10:52
    Nem egy "közkedvelt" téma ez. Pedig igen fontos! Sajnos az eltúlzott női egyenjogúságnak komoly társadalmi következményei vannak. Először is ,érzelmi,természet ellenes degeneráltsághoz vezet. A "profit" tulajdonképpen megtalálta a világ egyik legolcsóbb munkaerejét , amely annó gyakorlatilag megduplázódott.
  • ...

    Aniko87

    2016. január 04 01:06
    Na erről a témáról sok félreértés kering. Egy nő nem csak azért dolgozik, hogy pénzt keressen-hozzáteszem egy férfi sem csak feltétlen azért. Az ember születik valami tehetséggel, motivációval, alkotókedvvel, amit kamatoztatni akar. Ha valaki jó kémiából, lehet hogy már iskolás korában tudja, gyógyszerész akar lenni, vagy érzéke türelme van az emberekhez, ezért az az álma, hogy gyógypedagógusként gyerekek ezrein segítsen. A munka nem egyenlő a gyárral, manapaság meg már főleg nem. És továbbá nem hiszem, hogy régen egy jobbágycsaládba leszületni és egész életükben robotolni minimális megbecsülésért kifizetődőbb, vagy jobb volt. Ez régen sem volt jellemző, hogy mindenkinek nagyon jó, és dőzsöl, ahhoz képest ma sokkal szélesebb tömegeknek jó, és többen jutnak oktatáshoz, egészségügyi ellátáshoz, jóléthez, mint a régi korokban, így nem idealizálnám meg a régmúltat. Én nyolc évesen tudtam már, hogy milyen hivatást akarok, mert kiderült, hogy van hozzá tehetségem, és ez rengeteg örömöt adott és ad a mai napig Egy férfi esetében ugyanolyan fontos, hogy szeresse, amit csinál, és ne kényszerpályán élje az életét, csak akkor lehet sikeres is. Nem a dolgozó emberek a boldogtalanok, hanem akik nem találják a helyüket. Hozzáteszem, régen a férfiak sem dolgoztak mind ebben a formában a munkaerőpiacon. Attól is függ ez, mikor volt ez a régen. A polgári átalakulás előtt a férfitársadalom nagy része is ugyanolyan jogfosztott volt, és nem azt tanulhatott/dolgozhatott, amit szeretett volna. Ez egy egészen nyúlfarknyi történelmi időszak, amikor a nők otthon voltak, a férfiak meg elmentek dolgozni otthonról. Ami meg az emberek boldogtalanságát illeti. Hol boldogtalanok? Mindenhol a világon biztos nem. Nálunk igen, azok, ez köztudott. Annak pedig kelet-európaiságunk is az oka, én dolgoztam már külföldön, egész más a hangulat, a jövőkép, a közérzete mindenkinek, az itthoni rossz kedvnek egészen sok oka, gyökere van, ami külön téma. Egyébként, alapvetően az elvárásaink is megváltoztak. A nagyszüleim egy borzalmas 20. században is elégedettebbek és voltak, mint sok mai ember, ez egy nagyon komplex kérdés, egy társadalom mitől lesz boldogtalan-már ha az. Soha nem volt még ilyen jólét, soha nem volt ilyen hosszú az élettartam, nincs háború, mégsem élvezzük. Tökéletes kor sosem volt. ANnál sokkal rosszabb, mint amiben mi élünk viszont volt, és a világ sok pontján ma is van. Én biztos attól lennék boldogtalan, ha el kéne dobni a hivatásom, de szerintem ezzel sokan vannak így, mások meg ujjongva ünnepelnék, ha többé nem kéne bemenni a számukra utálatos, gyűlöletes munkahelyre. Általánosítani fölösleges.
  • ...

    Csikatyus

    2016. december 04 20:18
    Vitatkoznék azzal, hogy a női aktivisták legnagyobb megvalósítása az, hogy fakanál le és irány a gépsor. Természetesen nem vitatom, hogy vannak olyan helyzetek, amikor a kígyó a farkába harap, de akkor is azt gondolom, hogy feminizmusra szükség van, mert: nekik köszönhetjük, hogy van szavazati jogunk, hogy a nők is nagyobb megbecsülésnek örvendhetnek, és végre ideje volna, hogy a gyereknevelési időszakra is úgy tekintsen a társadalom, mint kemény munkára, igen, a férjek is, mert hogy az is. A feminizmusnak köszönhető továbbá az is, hogy a nők tanulhatnak és maguk döntenek afelől, hogy milyen pályát válasszanak. A családalapítás nem lenne szabad egyetlen választható út legyen egy nő számára sem. a politikában is szükség volna nagyobb képviseletre olyan nők részéről, akiknek gyerekük van. a tapasztalat sajnos az, hogy azok a nők, akiknek nincs, azok férfi politikát folytatnak. És ilyen nincs, hogy eltúlzott női egyenjogúság. Egyenjogúság van, vagy nincs. és addig, amíg a férfiak nem maradhatnak bent a gyerekükkel a kórházban, mert nincsenek számukra fenntartott szobák, addig az egyenjogúság nekik is szívügyük kellene hogy legyen.
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk