Elfogadás és tolerancia

VITAINDÍTÓ GONDOLATOK
Az elfogadás alapja a félelemnélküliség. Nem félek!
Általában nem attól félek, amit el kell fogadnom, hanem magamtól: elég erős vagyok-e?
Amitől félek: elég erős vagyok-e ahhoz, hogy ne hasson rám negatívan az, amit el kell(ene) fogadnom?
Mások (családunk) féltéséből is lehetünk intoleránsak! Nem bízunk az Ő erejükben, félünk, hogy őket befolyásolják!
A megalapozott önbizalomra, a helyes önértékelésre és az önbecsülésre épített Én nem fél.
Az elfogadáshoz kell a belső integritás. Tudom, ki vagyok, és én uralom a belső folyamataimat!
Jöhet bármilyen gyűlés, térítés, felvonulás, én én maradok. Nem félek!
Az elfogadás semleges érték! Akik nagy hanggal, kiabálva „támogatnak" valamit, ugyanúgy félnek!
Az aktív támogató és ellenző harcosok egykutyák. Egyik sem toleráns!
Az elfogadás semleges, nyugodt, magától értetődő és néma! Belülről fakadó, természetes.
A tolerancia az elfogadásnál kevesebb: azt jelenti, elviselem.
Elviselni azt jelenti, hogy van elég belső erőm igazából semlegesnek maradni.
A tolerancia mindig energiaigényes, belső erővel kell megteremti!
Az elfogadásnak olyan belső alapja van, amelyik energiaigény nélkül működik.
Az elfogadás az emberiség lelki és szellemi fejlődésének egyik legmagasztosabb célja.
Az elfogadás és az ahhoz vezető belső út minden vallás és  ezoterikus út egyik végcélja.
A vallások is azt ajánlják: ne könnyű életért imádkozzunk, hanem az elfogadáshoz szükséges erőért.
Jó utat!
Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk