Rejtő Jenő: „Az úriember nem a környezetének, hanem magának borotválkozik.”

VITAINDÍTÓ GONDOLATOK
A férfias értékek képviselete nem külsőség, hanem belső igény.
A férfias értékek szerinti élet minden percben erőfeszítést, belső tartást igényel.
A férfi az általa képviselt értékeknek megfelelően kel, jár, beszél, harcol, véd és fekszik.
A férfi olyan férj, apa, atya, barát, bajtárs, lelki társ, amilyen értékek mentén éli napjait.
A férfi önszántából, saját belső épülésére vállalja a férfias értékek szerinti életet.
Az igazi férfinak a külső visszaigazolás csak további belső motivációt jelent a tartás vállalására!
A belső értékek képviseletéhez a férfi nem igényli a külső motivációt. A férfimotor „belső égésű”!
Minőségi munkát is csak belső igényünkre végezhetünk. Pénzért nem!
A kapcsolatokért való áldozathozatal is belső igényen tud alapulni. Nem lehet más a jó, vagy hibás.
Mindenképpen magunk vagyunk felelősek azért, amit teszünk. Senkire sem háríthatunk át semmit!
A férfi maga szabja saját korlátait, szabadságfokát –  jövőteremtő céljának megfelelően.
Küldés
Hozzászólások (2)
  • ...

    Don25

    2014. január 08 07:53
    Ma regeltem, elso kommentem, koszonom nektek, hogy kozetek tartozhatok, es ebbol a kozossegbol merithetek olyan gondolatokat melyek bovitik, fejlesztik jellemem, sajnos nekem nincs meg az apai pelda amire szuksegem lenne, hogy igazi ferfiva valljak, bizom benne hogy ettol a kozossegtol kaphatok tamogatast epito gondolatokat, es en is hozzatudok jarulni egy ket gondolattal az oldal gazdagodasahoz.
  • ...

    nándesz

    2014. január 23 14:16
    Nagyon tetszik a bevezető mondat! Valóban így van, az úr pokolban is úr, tehát bármilyen helyzetbe kerüljön is az ember mindig a belső irány az elsődleges. Ez a belső tartalom tud csak megnyilvánulni kifelé, és ezt érzik a nők is akár már az első kézfogásból is. Az archaikus világban sokféle rítus volt ismert amely mind azt a célt szolgálta, hogy a férfivá érett ember meg tudja tartani az elért céljait. Ebből nagyon sok dolog mind a mai napig fennmaradt, és nagyon sokan űzik ezeket. Ezekbe a rituálékban az a közös hogy a napi elvégzésükkel megjelenítenek egyfajta minőséget, attitűdöt és megerősítenek egyfajta belső tartalmat. Amikor a rítus szót leírtam nem valamiféle szélsőséges beavatási rítusra vagy más egyéb hókuszpókuszra gondolok. Nagyon egyszerű rítus például az hogy az öltönyhöz vagy zakóhoz zsebkendőt viseljünk, pláne ha nincs rajtunk nyakkendő. Itt szeretném előre bocsájtani hogy példám nem a divatról vagy az etikettről szól hanem demonstrálni kívánok vele egy egyszerű rítust. A régi időkben a kendő, túl az esztétikai értéken funkcionális ruhanemű volt. Védett a hideg ellen és segítségére volt az embernek ha valahol összepiszkolta magát. Ezen túl pedig a felkészültségnek és az előrelátásnak is a jelképévé vált hiszen az etikett sok száz éven át megkövetelte hogy egy bajba került hölgynek mindig fel kellett ajánlani a kendőnket. Az a férfi aki otthon magához vette ezt a ruhadarabot az a férfi társai szemében, első sorban felkészült és előrelátó emberként jelent meg. Ezen túlmenően pedig olyan személyként aki önzetlenül képes segíteni a gyengébbik félen. De itt is mint sok más esetben az első lépés az volt, hogy az adott férfi önmagát lássa felkészültnek, előrelátónak és segítőkésznek. Ezekre az érzésekre emlékeztette a férfit kendője, így kapott materiális megerősítést az önképe, így vált úriemberré.
Interjú ajánló
Boldizsár Ildikómeseterapeuta
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk