Alázat

VITAINDÍTÓ GONDOLATOK
Az alázat a minden dolgok valódi tiszteletére alapuló magatartás, közelítés, bánásmód.
Az alázat az a tisztelet, ahol minden dolgok végtelenségét tiszteljük!
Alázattal saját végességünket fogadjuk el a dolgokban vagy személyekben rejlő végtelenséghez képest.
A cipészet mestersége, az orvoslás, az emberi kreativitás  – felfogóképességünkhöz képest – képest végtelen!
A falevél, a talaj  – felfogóképességünkhöz képest – végtelen!
Alázat nélül mi vakítjuk el saját magunkat, és nem látjuk meg a fától az erdőt.
Az alázat lehetővé teszi a dolgok tisztán látását, a környezet helyes értékelését!
Az alázat lehetőség számunkra, hogy a lehető legtöbbet meglássunk minden végtelenből!
Úgy tűnik, az alázat értékét a nyugati fogyasztói kultúra el akarja felejteni.
Az alázat nem meghunyászkodás, nem talpnyalás, nem megalázkodás! Ezek erőlködések!
A belső alapokat nélkülöző erőltetett alázat feszültséget szül és nevetségessé tesz.
Minden nagy teljesítmény gyökere az alázat, minden középszerűé ennek tagadása.
Az alázat megtestesítése igen komoly belső férfialapot igényel!
Az alázat már összesítő eredménye annak, hogy belső tulajdonságaink és alapjaink rendben vannak!
Az lehet alázatos, aki nem fél. Az nem fél, aki belül rendben van! (Meg a bolondok!)
A megalapozott alázat belső nyugalomra vezet.
Az alázat olyan férfitulajdonság, amelynek belső erejét mindenki tiszteli.
Küldés
Hozzászólások (1)
  • ...

    IpyApa

    2015. december 31 11:37
    Alázatos ember, csak öntudatos ember tud lenni. Alázatos ember az, aki minden külső és belső kényszer ellenére teszi a meglátott jót, de mindig nyitott marad a még jobb iránt. Az alázatos hozzáállás azt jelenti, hogy tudatossá válunk isteni mivoltunkra és az isteni rendet és törvényt, mint saját benső törvényünket ismerjük fel és el. Ennek engedelmeskedni, már nem alávetettséget jelent, hanem önmagunk megvalósítását. Ennél kevesebbel beérnünk, már nem lenne méltó hozzánk. Tehát minden külső és belső kényszer, korlát és korlátoltság ellenére, ennek a rendnek megfelelően tudom, akarom felépíteni az életemet. Ebből a meghatározásból most a „jó” fogalmát szeretném kitisztázni, mert önmagában ez a szó még nagyon is általános, és relatív tartalmú, hiszen sok esetben, ami egy valakinek jó az egy másiknak rossz is lehet. Ezért fontos látnunk, hogy mi az a jó, aminek meglátása és minden külső, belső kényszer ellenére való megcselekedése az öntudatos embert nemesíti és egyben tudatossága emelkedésének záloga is. Nos, ez a „jó” nem lehet más csak is olyan, ami a Szeretet alapján minősül jónak. Más szavakkal, ez a „jó” mindig a Szeretet Rendjébe van beágyazódva, tehát mind az elérendő célom, min a célom megvalósulásáért megtett cselekedeteim a szeretet rendjével vannak harmóniában. Ez kizárja azt, hogy olyasmit tegyek, ami bár nekem „jó”, de a másiknak rossz, mert akkor az már nekem is rossz. Istennek nem törvényei vannak – miért is korlátozná vagy szabályozná önmagát – hanem rendje. A Szeretet Rendje, ami Isten létezésének módja. Ez az, amibe, és amire bennünket is létbe álmodott. A Szeret olyan rend – a magyar nyelvből gyönyörűen kiolvashatóan – ami éltet; etet, táplál, életben tart, megtart. Isteni lelkünk ismeri ezt a rendet, ezért érdemes hallgatnunk rá és követnünk. Magyarul úgy mondjuk, a lelkiismeretünk szavára hallgatunk. A gyakorlatban ezért igyekszem folyamatosan befelé figyelni. Eleinte ez nem ment könnyen. Mégis szokásommá tettem, hogy rendszeresen, minél gyakrabban – reggel és este mindenképp – lecsendesedem, és befelé figyelve kérek útmutatást. Figyelem, mi az a legmagasztosabb gondolat, ami érkezik vagy megfogalmazódik bennem. Elképzelem, amilyen részletességgel csak tudom a cselekedetemet, amit ez alapján tennék és figyelem, milyen érzést adna, ez nekem. Addig nem teszek semmit, amíg olyan megoldást nem találok, ami a béke érzését is meg adja. Valójában ez az egyetlen iránytűnk. A SZÍVBÉKE az a legmagasabb szint, ami még szavakkal kifejezhető, amiről még fogalmakat alkothatunk. Ez a szint még mindannyiunk számára elérhető némi ráhangolódás árán. Elég csupán néhány pillanatig megélnünk a békének ezt az állapotát és azonnal tudjuk, hogy ez AZ! Ennyi elég is, hogy a gyakorlati életünkben iránytűként használhassuk, hiszen az iránytűt sem tartjuk folyamatosan a szemünk előtt. Megnézzük rajta a helyes irányt, aztán megyünk. A fontos, hogy mindig ott legyen a zsebünkben, bármikor elővehessük, ha szükségét érezzük, mert esetleg elbizonytalanodunk vagy útkereszteződéshez érünk. És a szívbéke ilyen, egy beépített iránytű. Amikor azt mondom, az alázatos ember mindig nyitott a még jobbra, azt értem alatta, hogy az a „még jobb” is csak olyan lehet, ami a Szeretet rendjében haladva még közelebb visz bennünket isteni önmagunk kiteljesedéséhez. Az alázatosság ebben az értelemben követést jelent, lelkem szavának követését. Egóm persze megélheti ezt behódolásnak, ezért sokféle belső kényszer, korlát létrehozásával igyekszik ezt megakadályozni.
Interjú ajánló
Boldizsár Ildikómeseterapeuta
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk