A férfiak visszaélése az erőfölényükkel

VITAINDÍTÓ GONDOLATOK
A férfiúi igazságérzet legalávalóbb érdekérvényesítési eszköze a fizikai tettlegesség.
A tettlegesség ellehetetleníti a másik fél minden kulturált lehetőségét az egyet nem értés oldására.
Az ütés a férfiaknál ugyanaz, mint az üvöltözés a nőknél.
Aki üt, az gyenge!
Aki üt, az nem férfi.
A férfiak körében a fizikai erőfölénnyel való visszaélés marginális arányú.
A férfiak önkontrollból ne üssenek! Nem is általános a fizikai tettlegesség!
Nem csak a férfiak ütnek, elenyésző kisebbségben nők is vernek rendszeresen férfiakat.
A családon belüli erőszak a kampányokban ábrázoltnál kevésbé általános, a kampányok frusztrálóak.
A kampányok a családi erőszakot kizárólagosan általános férfibűnként mutatják be!
A családi erőszakkal kapcsolatos kampányok a torzítások miatt károsak, és növelik a frusztrációt.
Küldés
Hozzászólások (13)
  • ...

    ErzsébetFélhelyes

    2013. december 20 09:48
    A családon belüli erőszak az egyik legsúlyosabb probléma, amiről beszélni kell, sőt kampányok keretein belül is. Mindaddig szükség van erre, míg szórványos nem lesz az előfordulása. Érdekes látni a férfi szempontjából ennek a megközelítését... a vitaindító gondolatok zömét kissé torznak találom. Tény: az elkövetők többsége 85-95 %-a férfi ( attól függően, hogy milyen környezetből történik a mintavétel ) , a tettleges bántalmazás nincs egyensúlyban a verbális bántalmazással, nem ugyanaz a bántalmazás tárgya, a következménye is más. A bántalmazásra nem szabad intézményes mentséget, felmentést adni. A sérelemre nem lehet válasz az ütés. Tárgya pedig nem csak a nők bántalmazása, hanem a gyermekeké és a családon belül élő időseké is, illetve elkövetési módja, a fizikális bántalmazáson túl még 11 ( pld. lelki megnyomorítás, a kapcsolatok felszámolása, gazdasági ellehetetlenítés, fenyegetés, zsarolás, tárgyak összetörése stb...). Ha férfi esik áldozatul a családon belüli erőszaknak, ugyanaz az elbánás, védelem illeti meg, mint a nőt.
  • ...

    Joe

    2014. január 15 11:57
    Erzsébet! Nagyon érdekes, amit ír. Kellő realitása is van a mondandójának, ezzel csak annyi a probléma, hogy nagyon tömören fogalmaz. Többnyire egyet is értek Önnel, ha lesz időm igyekszem jobban kifejteni a témához fűződő véleményemet.
  • ...

    Alibanya

    2014. február 15 11:06
    A családon belüli erőszak egy nagyon elhanyagolt téma ma Magyarországon, rengeteg téves elképzelés és közhelyes gondolat kering róla. Én nagyon örülnék, ha már egy alapvetően férfiakkal foglalkozó fórum is felkarolná ezt a súlyos problémát, mert ez nem csak a nők ügye, ez nem lehet csak a női fórumok és női érdekvédelmi szervezetek ügye. Érdeklődve várom a téma kibontakozását!
  • ...

    jager

    2014. április 28 11:06
    Azt gondolom , a kampányok helyesek.Többségében férfiak élnek vissza.Nem beszélve a sunyibb verzióról , a pszichés terrorról.Sajnos nagyon sokan élnek így.Nemhogy nem tudnak kilépni , nem is tudják! , hogy onnan ki kéne lépni.Mert ezt látta gyerekként otthon és ez tanítja az övéinek is.Nagy szükség van a felvilágosításra.Nemrég még ilyen és hasonló fali "házi áldások" lógtak a konyhában:Az én uram a legjobb ember , szülök neki , akkor nem ver..... Vagy:A jó asszony köténye mindent eltakar......
  • ...

    jager

    2014. április 28 11:25
    És még hozzá egy vitathatónak tűnő dolog.A pszichés terrorral kapcsolatban, ami sunyi és bizonyíthatatlan.Jó módszer a partner bántalmazására , ha már máshogy nem megy , hát egy gyermekelhelyezési peren keresztül.Hány történetet olvasni! Hogyan engedhettek ennek ekkora teret a jogban - természetesen nem az indokolt esetekre gondolok ?Olyan tárgyalótermi jelenetekre gondolok , ahol Csernus a haját tépné a szakmaiatlanság láttán.Sok mindenre alkalmasak ezek az eljárások , zsarolásra vagyonelosztás miatt , egyszerű bosszúállásra .....PL. tudta v.ki hogy egy ilyen perben bárki bármit mondhat a másikra?Jogorvoslatra semmi lehetőség.
  • ...

    Algol

    2014. augusztus 22 14:25
    Az anonim mérések szerint a családon belüli erőszak előfordulása kb. fele-fele. Csak egy férfinek nincs lehetősége panaszra, ha nem akar közröhej tárgya lenni, hogy megveri az asszony... Sőt! Ha pl. a szomszéd feljelent, és kijön a rendőr, automatikusan a nőt tekintik áldozatnak, a férfit pedig elkövetőnek. A lelki terrort és a zsarolást a nők a manipulációs játszmáikban sokkal begyakorlottabban alkalmazzák, csak hát abból nem lesznek kék foltok...
  • ...

    átlagember

    2015. január 04 09:19
    Sajnos néhány kérdést nem volt szerencsés összevonni, vagy nem tökéletes a megfogalmazás. A nők esetében is ugyanolyan arányban fordul elő erőszak, csak a férfiak számára ciki, (vagy a férfiak nem tulajdonítanak neki akkora jelentőséget) ezért ezek nem kerülnek be a statisztikába és kifelé egyáltalán nem látszik, ezért aztán a feministák kihasználva ezt, azt szajkózzák, hogy a férfiak az erőszakosak, pedig ez egyáltalán nem így van. Sőt a statisztikák szerint arányokat (tehát nem a darabszámot) tekintve a legmagasabb a nő-nő felállású kapcsolatban a tettlegesség, közel háromszorosa, mint a férfi-nő kapcsolatokban.
  • ...

    átlagember

    2015. január 04 09:21
    És azokkal az esetekkel mit tenne, ahol a nő anyagi haszonszerzési céllal behazudja a bántalmazást, és emiatt a férfit alaptalanul meghurcolják, mert a hatóságok a nőknek mindent elhisznek, mert egy rossz sztereotípia lett, hogy a férfi erőszakos?
  • ...

    átlagember

    2015. január 04 09:23
    Mondjuk egyáltalán nem elhanyagolt téma, sőt nagyon is túllihegik. Az a része viszont valóban elhanyagolt, hogy a nők esetében is ugyanolyan arányban fordul elő erőszak, csak a férfiak számára ciki ezt elmondani, a hatóságok sokszor nevetség tárgyává teszik a férfit, vagy a férfiak nem tulajdonítanak neki akkora jelentőséget, ezért ezek nem kerülnek be a statisztikába és kifelé egyáltalán nem látszik, ezért aztán egyes csoportok kihasználva ezt, azt szajkózzák, hogy a férfiak az erőszakosak, pedig ez egyáltalán nem így van.
  • ...

    Tatusné Tasi Mónika

    2015. április 18 13:52
    Azok a "férfiak" akik erőfölénnyel próbálnak elérni dolgokat,ha nincs is igazuk, azok Nem Férfiak. Ne akarja senki megtudni milyen az. Főleg amiért a" férfi" tehetetlen,mert tényleg nem neki van igaza,még lelki terrort is alkalmaz.
  • ...

    Tatusné Tasi Mónika

    2015. április 18 13:59
    Ha a nő a " férfi" akkor viszont rafináltság,haszonszerzés is van a háttérben. Szégyellem magam az ilyen nők miatt!
  • ...

    MathiasLászló

    2015. december 12 14:58
    Az a férfi aki egy nőt megüt, az nem férfi............ nem is ember.
  • ...

    IpyApa

    2015. december 30 20:08
    Egy konfliktusban sohasem az hozza a megoldást, ha a másik hibáival foglalkozunk. Mindig az hoz áttörést, ha a saját felelősségünket felvállalva azt nézzük meg, hogy én mivel járultam hozzá az adott konfliktus kialakulásához, nekem mi a felelősségem ebben a helyzetben. Nekünk férfiaknak nem azzal érdemes foglalkoznunk, hogy hány százalékban követnek el erőszakot nők egy párkapcsolatban vagy házasságon belül, mert ez csak a szembenállást, a harcot erősíti és tovább növeli az erőszak esélyét a világban. Azt tartom férfias hozzáállásnak, ha merjük beismerni a hibánkat, tévedésünket. Ebben Erő van, a másikra mutogatásban önféltés. Tehát félelem. A szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a félelem. Azt is feltárták már, hogy minden erőszak gyökerében félelem van, vagyis szeretet hiány. Ebből következik, hogy az erőszak felszámolása, még inkább a meggyógyítása csak szeretetben, szeretettel lehetséges. Igen ám, de hogyan? Hogyan lépjünk be a szeretet körébe? Hát most nem vagyunk ott? Bizony nem, mert a szeretetnek rendje van és mi férfiak borítottuk fel ezt a rendet. (Persze a nők is felelősek ebben, hiszen talán nem jöhetett volna létre és főleg nem maradhatott volna fenn évezredekig ez a férfiuralmi rendszer, amiben még ma is benne vagyunk az ő tevékeny közreműködésük nélkül.) Azért tettem ezt zárójelbe, mert nem akarok ellentmondani saját magamnak. Ám nem arról van szó, hogy nem láthatjuk a másik fél felelősségét, hanem arról, hogy azt meghagyom neki és én a sajátommal törődöm. Ha kéri az én látásom, akkor megosztom vele, de nem várom el, hogy aszerint lásson ő is. Visszatérve az erőszakhoz; Létrehoztuk réges-régen a férfiuralmat megszilárdító elnyomó, hatalmi rendszert, a patriarchátust. Ennek a hierarchikusan felépített elnyomó struktúrának elválaszthatatlan sajátja az erőszak. A családmodell is egy hierarchikus modell, a társadalom rendszerének csupán egy alrendszere. A szülők között mindennaposak a hatalmi harcok, veszekedések. E modell, erő különbségen, elnyomáson alapuló struktúrája, amit még mindig őriz, óhatatlanul gerjeszti ezeket a tudattalan reakciókat. A modell természetéből adódóan, bár már nem olyan erőteljesen, mint 50-100 évvel ezelőtt, de még ma is jelen van az elnyomás. Elképesztő, de még ma is a nők hatvan százalékát rendszeresen veri a férjük, élettársuk. Itt most teljesen mindegy, hogy valós-e ez a hatvan százalék, mert már fél százalék is sok lenne, és az is lényegtelen a mi szempontunkból, hogy a nők erőszakosak-e vagy sem. Nem hagyhatom ki a gyerekeket sem, hiszen pszichológiai vizsgálatok igazolták, hogy az erőszakot elszenvedő gyermekek nagy része maguk is erőszaktevőkké válnak. Talán már nincsenek olyan elnyomás alatt, mint régen, de még mindig jelentős erőszakot kell nap-mint nap elviselniük. Ez az elnyomás annyira megszokott, annyira „természetes” és ilyen-olyan magyarázatokkal (pl. muszáj a gyereket szigorúan fogni, különben elkanászodik) álcázott, hogy észrevétlen marad a hétköznapi élet keretei között. Az, hogy a szülők parancsolnak a gyerekeiknek – ahelyett, hogy partnerként bánnának velük – teljesen természetes még ma is. Hogy az óvodákban, iskolákban a pedagógusok eredményességét jórészt azon mérik, mennyire tudnak fegyelmet tartani, szintén „rendjén való”. Csak akkor kapjuk fel a fejünket, amikor megerőszakolt, éheztetett, megkínzott gyerekekről hallunk. Nincsenek pontos adatok a gyermekek ellen elkövetett fizikai erőszakról, de nagyon ritka az olyan gyerek, akinél ne csattant volna el egy-két „atyai”-, „anyai” pofon. A verbális erőszakról, érzelmi bántalmazásról pedig végképp nincsen semmilyen adat, de látva a gyerekek viselkedését biztos vagyok benne, hogy napi szinten éri őket ilyen agresszió a családon belül és kívül is. Valójában az erőszak mindennapi életünk szervező elve. A félelemre alapozó erőszak az egyetlen motivációs eszköz, amivel a céljaik felé törekvő emberek egymásra hatnak, amivel együttműködést elérni igyekeznek. Erőszak nélkül jelenlegi társadalmunk egyszerűen széthullana. Elképzelhetetlen következményekkel járna ugyebár, ha megengednénk az embereknek, hogy azt tegyék, amihez kedvük van, és olyanok legyenek, amilyenek maguktól lennének. Hova jutnánk? Elég csak leülni néhány percre egy játszótér padjára, és hallgatni a csöppségek és a szülők közti kommunikációt, hogy megbizonyosodjunk: mindent átitat az erőszak. Hol nyíltan, hol burkoltan: nyílt fenyegetés, testi erőszak, manipuláció vagy vesztegetés, érzelmi zsarolás formájában. És ezt nevezzük mi szeretetnek, gondoskodásnak. Megteszed, amit mondok, olyan leszel amilyennek én akarlak vagy nem szeretlek! Csak a te érdekedben üvöltözöm veled, csak azért verlek, pofozlak, hasítok szíjat a hátadból, mert szeretlek! Mi van e mögött, ha nem állati félelem, ami azt diktálja: Uralj, vagy téged uralnak! Viszont van az uralkodásnak, mint együttműködési stratégiának egy elég kellemetlen velejárója: az érem másik oldala. Az egyik nincs a másik nélkül. Ha uralni akarok valakit, akkor én is uralom alá kerülök, mégpedig azonnal és nem valaki más által, hanem a saját cselekedetem által. A botnak mindig két vége van. Amikor elnyomok, leigázok, uralkodok valakin, akkor az Uralkodás fog uralkodni fölöttem. És itt a fagyi visszanyal! Már nem szerethetem tiszta szívvel sem őt sem magamat. Nem lehetünk egyenrangú társai, partnerei egymásnak. Saját magamat is megnyomorítottam, megcsonkítottam, mintha a szívem egy részét kivágtam volna. Nem arról van szó, hogy nem szeretném szeretni. A tragédia az, hogy már nem vagyok rá képes! Elrontottam a szoftverem! Ez a kritikus pont, amit nekünk férfiaknak, érdemes lenne belátnunk és tudatosan vállalnunk érte a felelősségünket! A hogyan tovább csak ezután következhet.
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk