Feketén-fehéren a szexuális nevelésről, avagy felelősek vagyunk gyermekeinkért – a Muzslai házaspár hiánypótló könyvéről

Évek óta keresem azt a szexuális nevelésről szóló könyvet, ami segíthet eligazodni szülőként, és nemcsak abban, mikor és mit mondjunk ezzel kapcsolatban gyermekeinknek, hogyan segítsük őket ezen a téren, hanem keresztény alapokon nyugszik, a szexualitást holisztikus szemléletben kezeli. Továbbá nemcsak a fizikai aspektusait hangsúlyozza, valamint olvasása közben nem(csak) azt érzem, hogy a világ végtelenül veszélyes, és mi már reménytelenül elmulasztottunk egy csomó mindent, hanem azt (is), hogy olyan szülői felelősségünk van, amivel minden nap egyre jobban élhetünk. Végre megtaláltam. Igaz, néha döbbentem olvastam, hogy már mi mindenről kellene (kellett volna) beszélgetnünk, de összességében sokkal inkább megerősített, minthogy elbizonytalanított volna szülői kompetenciáinkban.

Muzslainé Nagy Etelka és Muzslai Gábor tizenegy gyermekes és tíz (nemsokára tizenkettő) unokás házaspár, a 2=1 Családsegítő és Házasmisszió magyarországi vezetői, mindketten házassági és gyermeknevelési tanácsadók, valamint teológusok. A családalapítás és a gyermeknevelés támogatása, valamint a családvédelem területén kifejtett kiemelkedő szakmai tevékenységük elismeréseként 2016-ban Pro Familis-díjat, 2020-ban Kopp-Skrabski-díjat kaptak közösen. Bár én is ismerem őket személyesen, már többször is beszélgettünk munkásságukról, a könyvüket is természetesen olvastam, személyes benyomásaim helyett mégis inkább a könyvajánlót író, a Keresztény Orvosok Magyarországi Társaságának elnökét, az 40 éve házas, ötgyermekes Balláné Dr Molnár Mártát idézem: „Nagyra becsülöm példamutató családi életüket, a szolgálatukat, melyet kitartóan végeznek a házasságok, családok tanításában. Céljuk, hogy Isten gyermekei, férfiak és nők megismerjék és megéljék Isten csodálatos, felszabadító, örömteli akaratát a házassági kapcsolatukban, családjukban. A szexuális nevelésről szóló könyvük hiánypótló, őszinte és alaposan szerkesztett olvasmány. Posztmodern korunkban a szexualitást elferdült módon csak testi kapcsolatként értelmezik és a hosszú távú kapcsolatok helyett a pillanatnyi örömszerzésre helyezik a hangsúlyt. Gyermekeinket bombázzák a különböző reklámok, filmek, melyek a szexualitás örömteli ajándékát megcsúfolva, elferdítve az egyén szabadságát ígérik, miközben pusztulásba vezetik. A békés folyó medréből kiáradva pusztít.”

Az ajánlóval és a szerzőkkel maximálisan egyetértek abban is, hogy szülőként felelősek vagyunk gyermekeinkért, és abban is, hogy szexuális nevelésre (ahogy általában a gyermeknevelésre is) igenis szükség van. Egyrészt mert „gyermekeinket már az anyaméhben tanítjuk, akár tudunk róla, akár nem”, és mert „ahogyan mi, szülők – férfiként és nőként – beszélünk a szexualitásról, ahogyan megéljük a romantikát, az befolyásolja gyermekeinket” (ahogyan az is, ha ezt nem tesszük, azaz nem beszélünk a szexualitásról és nem éljük meg a romantikát); másrészt, ha mi nem foglalkozunk a nevelésükkel aktívan és tudatosan, megteszi más, mégpedig a média és a kortársak. Utóbbiak természetesen mindenképpen hatnak rájuk, de ha mi szülőként helyes alapokat és mintákat tudunk nekik nyújtani, azok bizonyos fokig megvédhetik őket a külső hatásoktól; illetve így lesz hova visszatérniük, ha azoktól messzebbre sodródnának. A könyv tehát a szerzők bevallása szerint azért született, hogy „szülőként teljes képet kapjunk arról, hogyan tudjuk segíteni gyermekeink egészséges szexuális nevelését, nemi identitásának, illetve orientációjának kialakulását”.

A másik fontos tézis, amit a házaspár megfogalmaz: „az emberi szexualitás olyan, nemi tevékenységgel, illetve nemi identitással és viselkedéssel kapcsolatos folyamat, amelyről meg kell állapítanunk, hogy a teljes embert érinti, vagyis hatással van a testére, a lelkére és a szellemére egyaránt”; illetve „nemcsak az egyénre van hatással, hanem más személyekre is, ezért is elengedhetetlenül fontos a szexuális nevelés”. A szerzői gondolatmenet így folytatódik: „ha elfogadjuk, hogy a biológiai adottságok, folyamatok és a hatalmas befolyással bíró szocializálódás, vagyis a szexualitás eltanulása mekkora szerepet játszik abban, hogy egy személy, vagy egy csoport milyen szexuális kultúrát követ, akkor érthető, miért olyan fontos számunkra, hogy válaszokat keressünk, irányt próbáljunk megfogalmazni, és esetenként állást foglaljunk.”

A harmadik fontos alaptézisük pedig az, hogy gyermekeinket az életkoruknak megfelelően kell tanítanunk és nevelnünk. Mint írják, ennek fontosságát az agykutatók csak a XX század második felében ismerték el, miközben a Biblia jóval korábban már rámutatott; a fejezetek így összefoglalják a gyermek fejlődésének lépéseit, élettani és lélektani sajátosságait és a szülők ehhez való helyes viszonyulását, egészen a születéstől kezdve a kamaszkorig. A teljesség igénye nélkül felsorolok néhány elemzett témát, hogy lássuk, mennyi minden lehet fontos gyermekeink szexuális nevelése terén (és hogy milyen teljeskörű a könyv):

0-3 éves korban a tárgyalt témák: szoptatás, hiszti, ölelgetés, apa szerepe a gyermekgondozásban, a szülők kapcsolata;

3-6 éves korban: óvodaérettségi alapismeretek, nemi jelleg és agyi különbözőségek; együttfürdés szülővel, hívő szülők előnyei és a negatív Istenkép dominóhatása, kisgyermekkori abúzus, önkielégítés, nemi szervek megnevezése;

6-10 éves korban: nemi érés, önkielégítés, szexuális addikció destruktív következményei, dicséret, jelenlét, kortársak, a családi összetartozás titkai;

10 éves kortól: szülői jelenlét, hormonok hatása, abortusz, idő előtti szexuális kapcsolatok, a jó vitatkozás és a határállítás szabályai, értékrendprobléma, pornófüggőség és leszokást segítő lépések; szexting, közösségi oldalak, okostelefon, bulizás, randizás, anális szex, maszturbálás, házasságon kívüli szexualitás, szexuális tisztaság, BDSM szex (fenyítés-kötözés, dominancia-alávetettség), meleg osztálytársakhoz, transzneműséghez, valamint nemátalakító műtétekhez való viszonyulás.

A könyv nemcsak reális (saját fiatalkori, illetve szülői élményen, valamint szakmai tapasztalaton alapuló) problémákat vet fel, hanem valós segítséget (iránymutatást, bátorítást, ötleteket, eszközöket) is ad. A szerző házaspár válaszai minden esetben a bibliai tanításból indulnak ki, ezért is tudnak annyira egyértelműek és világosak lenni még a legkényesebb(nek tűnő) kérdések kapcsán is; utólag sokszor nem is értjük, miért is tartottunk egy adott témáról való beszélgetéstől, vagy miért is tűnt számunkra annyira bonyolultnak, homályosnak egy adott kérdéskör. Szülői feladataink természetesen nem érnek véget a könyv elolvasásával, sőt, csak akkor kezdődnek igazán, de immár nemcsak konkrét eszközökkel lettünk felvértezve, hanem bátorságot is kaphattunk a gyermekeinkhez való odaforduláshoz, és hitet, hogy minderre nemcsak szükség van, hanem képesek is vagyunk rá, hiszen minden nap egy új lehetőség arra, hogy (még) jobban megismerjük és segítsük őket.

Antal-Ferencz Ildikó

 

Antal-Ferencz Ildikó újságíró, három gyermek édesanyja. Írásainak fő témája a család, de sok más is érdekli: interjúk közismert emberekkel, beszámolók kulturális eseményekről és jótékonysági ügyekről, riportok közéleti témákról (élet- és gyermekvédelem, oktatás, hit, fogyatékossággal élők). Blogot ír Ígyírokén címmel, több interjúkötetbe írt szerzőként, rádióműsorokat szerkesztett és vezetett, valamint házigazdaként kerekasztal-beszélgetéseket és konferenciákat.

Fotó: Mészáros Péter, family.hu 

Könyvről: keresztenykonyvek.hu 

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk