Ingyen pénz

Munka nélkül pénzt kapni? Ez bizony elég csábítóan hangzik! Ezért lottózunk, tippmixelünk, játékgépezünk, rulettezünk, sőt, ugyanezért tőzsdézünk, hogy az ölünkbe pottyanjon a nagy vagyon anélkül, hogy nekünk ezért vérrel-verejtékkel meg kellene dolgoznunk. (Most biztosan lesznek olyanok, akik azt mondják, hogy a tőzsdézés az pedig kemény munka, és lehet, hogy igazuk is van, bár a dolog erősen véleményes.)

Majdnem mindenkit megkísért az életben legalább egyszer, hogy milyen jó lenne ingyen pénzhez jutni, és ezen felbuzdulva vesz mondjuk egy lottószelvényt. (Több olyan embert is ismerek, akik így is maradtak: minden héten megteszik ugyanazokat a számokat a lottón immáron évtizedek óta.) Vagyis hiába súgja azt a lelkiismeretünk és látjuk be józan ésszel is, hogy pénzt keresni becsülettel csak munkával lehet, titkon mégis örülnénk, ha lenne valami kiskapu. Ezért számíthat népszerűségre az az időről-időre bedobott politikai ötlet, hogy minden állampolgárnak alanyi jogon, feltétel nélkül járjon egy alapjövedelem, amelyet az állam biztosít. Az ötlet azért is tűnhet még vonzónak, mert látszólag megerősíti az állam esélykiegyenlítő szerepét, azaz a jól kereső vállalkozásoktól és magánszemélyektől beszedett adókat a szegényebbeknek (is) osztja ki.

Már ma is lehet az államtól munka nélkül pénzhez jutni, csak nem feltétel nélkül, bizonyos kritériumoknak meg kell felelni. Például ha valaki önhibáján kívül nem talál munkát, vagy kiskorú gyerekeket nevel, vagy az egészsége károsodott. Ehhez hasonló juttatás a nyugdíj is, amelynek az a feltétele, hogy valaki előtte bizonyos időt munkában töltsön. (Persze gondolhatunk a nyugdíjra úgy is, hogy az valójában visszatartott munkabér, amivel az állam a járulékfizetővel szemben felhalmozott tartozását egyenlíti ki. Nem véletlen, hogy a nyugdíj formája biztosítás, amely mindkét szerződő fél – az állam és a magánember – számára hordoz bizonyos kockázatot.)

A világon először a mai értelemben vett nyugdíjat, ezt a párját ritkítóan szociális intézkedést, egy, a szigorúságáról és konzervatív nézeteiről ismert német politikus, Otto von Bismarck, a Vaskancellár vezette be 1889-ben és 70 év felett valamint 30 év munkaviszony után járt. A másik jelentős intézkedés egy szintén konzervatív politikus, Konrad Adenauer nevéhez fűződik, aki 1957-ben 60 évre szállította le a korhatárt, és jelentősen megnövelte a nyugdíjakat, amit az aktív dolgozók megemelt befizetéseiből fedeztek. Ezzel megteremtődött az a tehetős német nyugdíjas réteg, akikkel a négycsillagos szállodákban lehet találkozni világszerte.

Cikkajánló: Temetnénk a munkát? – Dolgozni erkölcsi kötelesség!
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útjaAz FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetekKörkérdés (interjúk), Férfiegészség.

Magyarországon 1928-ig kellett várni az általános nyugdíj bevezetéséig, amit a második világháború teljesen lenullázott. Ezt követően csak 1975-re vált a népesség egésze nyugdíjbiztosítottá, ahol a nyugdíjakat szintén az aktív dolgozók befizetéseiből fedezik.

A nyugdíjrendszer bevezetésének természetesen voltak nem várt következményei is. Korábban valakinek élete végéig dolgoznia kellett vagy a családjára, elsősorban a gyerekeire támaszkodnia idősebb korában, ha nem akart éhen halni. Az utódok jelentették a „társadalombiztosítást”, ahogy a világ sok országában, ahol nincs állami nyugdíjrendszer, mind a mai napig ők jelentik. Az általános nyugdíj bevezetése hatással volt a népszaporulatra, bevezetése óta az emberek idős korukra már nem az utódaiktól, hanem az államtól függenek, le is csökkent a gyerekszám, természetesen nem csak emiatt. A nyugdíj bevezetése továbbá hozzájárult a nagycsaládok felbomlásához is, amikor három vagy még több generáció él együtt. Az idős embereknek saját jövedelmük van, ezért nem szorulnak rá arra, hogy a fiatalok eltartsák őket. Sőt, számos esetben éppen ők támogatják a fiatalokat, hogy a saját lábukra állhassanak.

Ma kétféleképpen dönthet egy ember, amikor eléri a nyugdíjkorhatárt: dönthet úgy, hogy tovább dolgozik és úgy is, hogy abbahagyja a munkát. Azokra, akik nem tudnak, vagy nem akarnak tovább dolgozni, mára egy egész iparág épült. Az idősotthonok házért, lakásért és, illetve vagy az állami nyugdíjért cserébe lakhatást, ellátást és gondozást biztosítanak az idős emberek számára. Ha bevezetnék a feltétel nélküli alapjövedelmet, könnyű elképzelni, hogy történne. Ugyancsak lennének olyan emberek, akik szeretnének mellette dolgozni, és olyanok is, akik nem szeretnének. Továbbá ezen a piacon is azonnal megjelennének az olyan vállalkozások, amelyek az alapjövedelemért cserébe kosztot és kvártélyt biztosítanak, ingyenes wifivel és kábeltévével, hogy a lakóiknak legyen mivel elütniük a rengeteg időt, amivel rendelkeznek. Aki sokáig benne van egy olyan rendszerben, amelyikben nem kell dolgoznia, az egy idő után nem is lesz képes rá. Eszébe sem fog jutni például családot alapítani vagy gyereket vállalni, mert az többletköltséggel járna. Itt a Férfiak Klubjának az oldalain is írtunk már arról, hogy milyen alulmotiváltak az életkezdésre a „mamahotelben” lakó fiatal férfiak, akik ha a legalapvetőbb szükségleteik ki vannak elégítve, megelégszenek azzal, hogy a pincében a kedvenc videojátékaikkal játsszanak naphosszat. Egy munka nélkül megszerezhető alapjövedelem ezen a helyzeten csak rontana, a fiatalok egy része még motiválatlanabb lenne. Ezt pedig jó lenne elkerülni.

C. Kovács Gábor

Fotók: kirillslov képe a Pixabay -en. 

Frantisek Krejci képe a Pixabay -en. 

Alexas_Fotos képe a Pixabay -en. 

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk