A boldogsághoz valójában bátorságra van szükség

Szeretünk mások veséjébe látni, megpillantani igazi arcát, teljes, lemeztelenített valóját, de félünk láttatni mindezt önmagunkban, rettegünk, hogy valódi énünk, amit fel tudunk ajánlani – nem elég. Ha tiszta érzelmekre vágyunk mégis a sebezhetőség, a fedetlen, retusálatlan, igazi arcunk, és a kipakolt múltcsomagunk az egyetlen út. A sebezhetőség vállalása bátorság, annyi, mint megszeretni valakit, aki nem is biztos, hogy viszontszeret, aki talán nem is képes megadni érzelmi biztonságunkat, aki akár el is hagyhat minket egyetlen szó nélkül, vagy aki éppen hű lesz mindhalálig, vagy megcsal, megszégyenít holnap.

Húzzuk, vonszoljuk magunk után a múlt sleppjét, pedig a miértek keresése már fölösleges, mihaszna időtöltés, a romok között csak az átkelni képtelen múlt szelleme járkál. Fogalma sincs, mikor „van ideje a szaggatásnak, és a megvarrásnak”. Mélyen legbelül mindannyian közelségre vágyunk. Testünk vágyik az érintésre, a biztonságra, és védelemre törekszünk, elfogadásért könyörgünk. A félelem azonban közénk áll, mert bár ragaszkodnánk vigasztalhatatlanul, ugyanakkor hatásos lélekvédelmi rendszert építünk magunk köré.

Kockáztatás nélkül pedig nincsenek igazi találkozások. Egyetlen ölelés, őszinte beszélgetés meghúzza a vészharangokat a fejben. Mit akar tőlem? Mit kezdjek vele? És ő mit kezd majd velem? Ha őszintén kiadom magam, az veszélyes, kockázatos művelet, sérülök, és sérteni fogok, mert sebezhető leszek, és megsebzek. Beengedni valakit, megmutatni igazi, kitakart, retusálatlan arcomat, vállalni, megadni magam, kockáztatni. Ez a mai kapcsolatok kihívása. Ha szeretünk valakit, akkor tehát elkerülhetetlen, hogy érzelmileg kiszolgáltatottá váljunk, és talán ijesztő, de ez az élet normális rendje. Ha csupán félig vagyunk jelen benne, ha nem mutatjuk meg lecsupaszított valónkat, ha nem adjuk meg magunkat, ha nem értjük meg, ha gátakat szabunk érzéseinknek, akkor gátakat állítunk saját boldogságunk elé is.

Nem csak szerelmen és szenvedélyen kell alapulnia ahhoz, hogy tartós maradjon egy kapcsolat: a barátság is nélkülözhetetlen hozzá. Az igazán boldog párok úgy vélik, a társuk a legjobb barátjuk is, ez felerősíti a romantikus érzelmeiket is, és az egész kapcsolatra pozitív hatással van. A szerelmen, a testi vonzalmon és a kiteljesedett intimitáson túl a barátság segíti őket abban is, hogy jobban kommunikáljanak egymással, ami mélyebb bizalmat, biztonságosabb kötődést és elköteleződést eredményez. A barátság segíti az egymásra fordított időt, a közös bolondozást, a minőségi idő örömteli eltöltését, ami még inkább összekovácsolja szövetségüket. A barátság biztos alapként szolgálhat minden párkapcsolat fejlődéséhez. Ha a fizikai vonzalom, a szexualitás és az intimitás erre épül, akkor sokkal nehezebben inog meg a kötelék krízishelyzetekben, mert a bajban összekapaszkodunk, százszoros erőt mozgósítunk együtt.

Igaz barátságról mikor beszélhetünk? Amikor fájdalmunkat, legmélyebb vívódásunkat, örömünket mindenféle szépítés, ködösítés nélkül megoszthatjuk egymással. Egy igaz barátság azt jelenti, hogy őszintén, kendőzetlenül vállaljuk önmagunkat, érezzük az erőt, a szorítást az ölelésünkben, érezzük az összetartozást. Nem pózolunk, nem taktikázunk, és gondolkodunk előre, hogy mi lesz ha megmutatom valós arcomat. Mi lesz ha őszintén megmutatom a valódi érzéseimet? Ebben az érzésben nincs „szeretlek, ha...” és nincs benne „mi lesz, ha...”, mert egyedül az ilyen őszinte állapotból születhetnek az igazi szeretetkapcsolatok, amelyek megtartanak, segítenek egész életünk során, de működtetésük időt és energiát igényel.

Bátran élni bátor önérvényesítést is jelent. Alapvető fontosságú, hogy a lehető leghamarabb kimondjuk mindazt, ami bánt, és a kapcsolat kezdetétől pontosítsuk határainkat. Ha megosztunk egy érzelmet, akkor elmélyítjük a bizalmat. Ha pedig nem engeded a szívedbe a másik embert, eltávolodsz tőle. Ha nem beszélünk, az hosszú távon kétséget, bizonytalanságot, gyanút, szorongást kelt. Sokan azt gondolják, a konfliktus és veszekedés ugyanaz a fogalom, pedig a konfliktus két világ konfrontációja, a veszekedés pedig hatalmunk fitogtatása, hatalomszerzési vágy a másik felett. Sokan eltökélten hiszik, kapcsolataikat csak konfliktuskerülő magatartással tudják fenntartani, megőrizni, így küzdenek a szeretetért, az elfogadásért, a figyelemért. Hiszen a csendet nem kell megmagyarázni, kifejteni, alátámasztani. Aki nem tudja pontosítani a határait, a lelke legmélyén folyton tipródik, saját igényeinek megtagadása, az egészséges önszeretet, a nyílt önérvényesítés hiánya miatt. Mert a határok pontosítása minden kapcsolatban valójában az önbecsülésem és a méltóságom barikádja.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? sikerkönyv és A kapcsolat, amiért megéri című új könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”

Fotó: Husband wife photo created by freepik - www.freepik.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk