A konfliktusmentesség egyben kommunikációmentességet is jelent

A konfliktus jelzi a biztonságot, hogy van bátorságunk megmutatni sebezhetőségünket, tökéletlenségünket, a másiktól eltérő véleményünket, anélkül, hogy attól félnénk, megbántjuk a másikat, vagy elveszítjük elfogadását és szeretetét. Egy őszinte és mély kötődés felszínre hozza a maszkok nélküli, tökéletlen, esendő embert, mert mindannyian azok vagyunk. Egy konfliktus alapja tehát az érzelmi biztonság, hogy ebben a kapcsolatban őszintén, szerepek nélkül vállalhatom önmagam, kiállhatok magamért, mondhatok nemet is, mert tudom, hogy a vitánk épít, a fejlődésünk része, és végül letisztázást, feloldást, megnyugvást hoz. A konfliktusoktól és azok megfelelő kezelésétől lesz a kapcsolatunk hiteles, életszerű és élettel teli, nem próbálunk egy tökéletesen működő látszatot beállítani a külvilág felé. Nem élünk kényszerű csendben, tagadásban, álnyugalomban, álboldogságban, nem leszünk a szőnyeg alá söprés, az elodázás művészei, nem kényszerítjük egymásra sem azt a hiedelmet, hogy ha nem beszélünk róla, akkor a probléma nem létezik.

Popper Péter írta: „Természetes, hogy konfliktusok közepette zajlik az emberi élet, mert a konfliktusnélküliség egyben kommunikációnélküliséget, kapcsolatnélküliséget is jelent. Nem a konfliktusnélküliség, hanem az azzal való méltó, megfelelő megküzdés az, amire törekednünk érdemes.”

Minél „tökéletesebbnek” tűnik egy pár, vagyis minél inkább mentes a problémáktól, a mélypontoktól, a krízisektől, annál inkább gyanakodhatunk, hogy abban a kapcsolatban nincs érzelmi kommunikáció, nincsenek közös úton, nincs szövetség. A konfrontáció egyenrangúságot jelent, azt, hogy biztonságban vagyok, felvállalhatom önmagam. Minden konfliktus visszajelzés, csak akkor tudunk fejlődni, változni, egymásért jobbá válni, ha visszajelzéseket kapunk. Legyen bátorságom, kedvem, erőm, alázatom belenézni a társam tükrébe, ami őszintén mutatja a gyarlóságomat, miben kell fejlődjek, csiszolódjak, hol tartok odaadásban, szeretet adásában, elfogadásban, türelemben, az indulatok, a konfliktusok kezelésében. Maga a kapcsolat is ekkor tud fejlődni, ha visszajelzéseket adunk és kapunk, hiszen az őszinteség és sebezhetőségünk megmutatása hoz közel igazán minket.

Ahol soha nincs semmilyen konfliktus, ott egyikőnk önalávetővé vált, feladta önmagát. Ahol csak felszínes és kulturált szerepviselkedés zajlik, és soha nem adnak visszajelzést egymásnak érzelmi állapotukról, ott lassan beáll a csend. A párkapcsolat legnagyobb ellensége pedig a csend, a megfagyott, dermedt, üres kommunikáció. Egy jó, konstruktív vita elsodorja a rossz, betokosodott rutinokat, kiszellőzteti a kapcsolatot, életet, friss levegőt visz bele. Célja a probléma jelzése, és a szándék, hogy mindkettőnknek változni kell a fejlődés érdekében. Nem kell kivetkőznünk önmagunkból, nem kell emberi méltóságunkat elveszíteni, inkább mindkettőnknek arra kell törekednie, hogy mielőbb egymást átölelve, megnyugodva, megelégedve lezárjuk a témát. A szitkozódás, becsmérlés, degradálás  nem törekszik konfliktuskezelésre, az és az övön aluli ütések célja a másik fél negatív címkékkel való elárasztása, földbe döngölése. Ennyi erővel tányérokat is dobálhatnánk, vagy bokszzsákot püfölhetnénk.

A vitának szabályai vannak. Az egyik legfontosabb: egymás meghallgatása kritika, vádaskodás és félbeszakítás nélkül. Ne vágjatok egymás szavába! Amikor egyikünk beszél, a másik értő figyelemmel hallgatja, majd félbeszakítás nélkül neki is joga van válaszolni. Ha minden kérdésünkre, bizonytalanságra, sérelemre választ kaptunk, akkor megtörtént kapcsolatunkban az érzelmi nagytakarítás, érezni fogjuk a megnyugvást, a feloldást, a megkönnyebbülést. Később a szenvedély újbóli fellángolását is meg fogjuk tapasztalni,  hiszen a tisztázó beszélgetések hatására egymás iránti érzéseink is felfrissülnek, felforrósodnak, energiával telitődnek. A párkapcsolatok leggyakoribb betegsége, hogy végig sem hallgatjuk, meg sem halljuk egymást, túlságosan el vagyunk foglalva saját magunkkal, pedig sokkal többet nyerhetünk azokból a pillanatokból, amikor a másikra figyelünk. Mégis sokszor csupán néhány másodpercig vagyunk képesek arra, hogy meghallgassuk egymás szempontjait, aztán hirtelen késztetést érzünk a közbevágásra.

A kapcsolatokat az érzelmek megosztása teremti és tartja fenn, mindaddig, amíg eldöntjük, ameddig működtetjük. Az emberi kapcsolatok természetes velejárója a konfliktus. Ez lehet zsákutcába futó hatalmi harcok és romboló viták forrása. És lehet fontos lehetőség a fejlődésre, amely megerősít abban, hogy képesek vagyunk megoldani kapcsolatunk nehézségeit.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? sikerkönyv és A kapcsolat, amiért megéri című új könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”

Fotó: House photo created by rawpixel.com - www.freepik.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk