A magányigény nem a kapcsolat elutasítását jelenti

Nincs lelkesítőbb egy szeretetteljes, odaadó párkapcsolatnál, melyben együtt haladunk, fejlődünk, folyamatosan úton vagyunk. Kapcsolatunk akkor harmonikus, amikor ezen az úton szabadon követhetjük egymást. Egyikünk lemarad, érzékeljük, kicsit egyedül haladna az úton. Ilyenkor új élmények érnek mindkettőnket, ezek megújítanak, frissítenek, időt hagynak. Egymást közben azonban mindvégig látjuk, és mindannyiszor bevárjuk.

Egy érett felnőtt nem törekszik állandó, amőbapárként együtt lélegző, összefonódó együttlétre, és nem telepszik a másikra elvárásai súlyával. Nem küzd figyelemért, szeretetért, elismerésért. Nem rendeli alá önmagát a másik igényeinek, testi-lelki jóllétének. A gyakorlatban ezt általában érzelmi diszkomfort, fuldoklás kiséri. Egy kapcsolat nem attól válik szorossá, hogy két ember örök szimbiózisban, soha le nem váló közösségben él, hanem attól, hogy feltétel nélkül megbízunk egymás hűségében és döntésében. A szerelemhez, a vágy életben tartásához ugyanis távolság kell. Mindkettőnknek vannak örömöt hozó privát tevékenységei, kedvenc időtöltései, független, autonóm birodalmunk, énidőnk. Nem támaszkodunk, és nem válunk energiarablóvá, hanem maradunk inspiráló társak akár egy életen át. Távolság kell. Kell egy bizonyos távolság, hogy vonzó maradjon az ember a másik számára, mert szabadon engedni, elengedve szeretni nem egyenlő a hűtlenségre való felbujtással. A párkapcsolatban mindenkinek meg kell élnie saját autonómiáját, függetlenségét, miközben elkötelezettségét a társa felé nyilvánvalóvá teszi, nem hagyja őt kétségek között. A kapcsolat falain kívüli baráti kötődések iránti vágy megjelenése, vagy a magányigény idővel természetes folyamat. A magányigény nem a kapcsolat elutasítását jelenti.

A kapcsolat fejlődése során természetes a kifelé fordulás, a kívülről érkező megerősítések, sikerek ugyanúgy fontossá válhatnak, de ezek nem hoznak tartós megelégedettséget, ha nem oszthatjuk meg azzal, akit szeretünk, aki a legfontosabb. Idővel létrejön a párok között egy hallgatólagos megegyezés, ami lehetővé teszi az autonómiával rendelkező Én, valamint a gondoskodást, figyelmet és érzelmi biztonságot adni tudó Mi közötti megnyugtató egyensúlyt, ami valójában a közelség és távolság egyensúlyán alapul.


Cikkajánló: Ahol a beszélgetésekben nincs jelen az empátia, ott valójában egyedül vagyunk
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útjaAz FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetekKörkérdés (interjúk), Férfiegészség.

Időnként tehát távolság kell. Kell egy bizonyos távolság, hogy vonzó maradjon az ember a másik számára. Aki unatkozik, az untat. A párkapcsolatban mindenkinek meg kell élnie saját autonómiáját, függetlenségét, miközben elkötelezettségét a társa felé nyilvánvalóvá teszi, nem hagyja őt kétségek között. Mindkettőnknek legyen levegője, autonóm birodalma, szenvedélye, énideje, örömet hozó, privát tevékenységei. Mert szabadon engedni nem egyenlő a hűtlenségre való felbujtással és a magányigény nem a kapcsolat elutasítását jelenti. Selma Lagerlöf svéd írónő így fogalmazott: „Sokszor elmondták már, nem könnyű látni annak az értékét, ami állandóan a szemünk előtt van. A távolság és a vágy kellenek hozzá.” A közelség és távolság egyensúlya fontos eleme a jól működő párkapcsolatnak. A boldog, harmonikus párkapcsolat egyik lényeges feltétele, hogy képesek legyünk egyensúlyban tartani az együtt és a külön töltött időt. A túlságosan sok külön töltött idő azonban eltávolodáshoz, az intimitás meggyengüléséhez vezet.

A távolság és közelség egyensúlya a hosszú távú kapcsolatok egyik legjobb eszköze. Ha az ember időnként el tud távolodni, és egyedül is izgalmassá, sikeressé, pozitívvá képes válni, ha megélheti, hogy hiányzik neki a társa, mindez fenntartja a kíváncsiságot, az érdeklődést, és így a vágyat is egymás iránt. A párkapcsolatban mindkét félnek szükséges megélnie saját autonómiáját, függetlenségét, miközben elkötelezettségét a társa felé nyilvánvalóvá teszi, nem hagyja őt kétségek között. Vonzani csak akkor lehet bárkit is, ha az nincs túl messze, de nem is fonódik rá egészen a másikra. Az, aki önbizalomhiánnyal küszködve kapaszkodik, előbb-utóbb elveszti a szexepiljét.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? sikerkönyv és A kapcsolat, amiért megéri című új könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”

Fotók: People photo created by cookie_studio - www.freepik.com

Jenny Marvin on Unsplash

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk