A monogámia lassan olyan lesz, mint valami életfogytiglani szabadságvesztés, amitől inkább óvakodni kell

A tartós kapcsolatokba, házasságba vetett hit és kép torzult, az elköteleződés, a tartós kapcsolat, a monogámia lassan olyan lesz, mint valami életfogytiglani szabadságvesztés, amitől inkább óvakodni kell, semmint egy vágyott, révbeért állapotként tekinteni rá. Sok fiatal úgy kommunikál, hogy a monogámia korlátozás, jobb elkerülni.

Miközben szívünk mélyén biztonságra vágyunk, és arra, hogy ne kelljen folyamatosan gyanakodni, szorongani, figyelni a mellettünk lévő ember érzelmi állapotát, és abból következtetéseket levonni, mindezt felülírják tudattalan érzelmi hárításaink és folyamatos védekezésünk az elköteleződéssel szemben. Ha az egyikünk mégis kötődni kezd és bevonódik érzelmileg, akkor gyorsan tisztázni kell a játékszabályokat, vagy mielőbb kilépni a kapcsolatból.

Esther Perel belga pszichoterapeuta írta, hogy az elköteleződés ma egyre inkább olyan állapot, melyben „Fel kell áldoznod a céljaidat és az ambícióidat egy olyan dologért, ami felett nincs irányításod, és amelyben el is bukhatsz. A kapcsolatok a függetlenség elvesztését jelentik. Amikor az ember romantikus értelemben beenged egy másik embert az életébe, neki kevesebb helye marad.” Vedd meg, fogyaszd, használd, cseréld le, ez a mai kor jelmondata, amit átültettünk párkapcsolatainkra is, csak addig vagyunk együtt, amíg minden rózsaszín, hibátlan és tökéletes, a döcögő kapcsolatainkba már nem fektetünk energiát.

Mi állhat a férfi elköteleződési problémáinak hátterében?

A tartós kapcsolatokba, házasságba vetett hit a rossz családi minták miatt megdől, a párkapcsolatokról alkotott kép torzult. Úgy gondolják, elkötelezett kapcsolatok hosszú távon nem léteznek, nem őrizhető meg a szerelem, az izgalom és a szenvedély, ezért félnek a tartós viszonyoktól. Az első problémák, konfliktusok felmerülésekor inkább a szakítás mellett döntenek. Amikor eljönnek a hétköznapok, és a „majdnem szerelem” kimerül, lerobban, mint fáradt motor, akkor mossa kezeit, hiszen ő tudta előre, ő megmondta, hogy kár az elfecsérelt időért, nem fog ez működni.

A felnőtt lét magában foglalja a küzdést és a kitartást, a tetteinkért, döntéseinkért, saját életünkért, szeretteinkért való felelősségvállalást. Ha gyerekként túlféltették, ha nem engedték, hogy meglépje, megtapasztalja az érett felelősségvállalás különböző szintjeit, ha nem tanulta meg, hogy a célok elérésért dolgozni kell, akkor nem képesek férfivá válni, védelmezni, gondoskodni, így elköteleződni sincs kedvük.

Ha gyerekként a legfontosabb, érzelmileg legközelebb álló emberek elhagyták, eltűntek, majd feltűntek az életében, folyton hazudtak, becsapták, vagy soha nem váltották be ígéreteiket, akkor a gyanakvás, a bizalmatlanság ugyanúgy átlengi a felnőttkort, mert gyermekként azt tanulta meg, hogy még a szeretetkapcsolataiban sem bízhat. A gyermekkori traumák okozta bizalomvesztés is eredményezhet elköteleződési problémákat. A manipulatív vagy kontrollmániás, szeretetlen, érzelmileg távoli, esetleg hűtlen anya megnyilvánulásai érzelmileg megnyomoríthatja, végigkísérheti egész életét, és rányomja a bélyegét induló kapcsolataira. Sérült a bizalmuk egy nő iránt, a legfontosabb szeretetkapcsolat, az anya iránt, ezért igyekeznek nem beleereszkedni érzelmileg a kapcsolatokba, így védve önmagukat az újabb csalódástól, ám eltaszítva azokat, akik túl közel kerülnek.

A férfiakat sokkal tovább kísértik a fájdalmas szakítások rossz emlékei. Azt hinnénk, már csak büszkeségből is hamar túljut az eltaszítottság lelki sebein és kudarcán, majd pillanatok alatt újabb kalandba, flörtbe, vadászatba kezd. Látszólag így is van, de mélyen legbelül a még hónapok, évek múltán is ragasztgatják összetört szívük darabjait, és sokkal nehezebben találnak rá az új szerelemre, mint a nők, akiket ugyanúgy elhagytak, vagy önként léptek ki a kapcsolatból. A közhiedelemmel ellentétben sokkal erőteljesebben vágynak a stabilitásra, ezért intenzívebben reagálnak, ha egy veszteség során elvész a lábuk alól a talaj. Általában nem tudják megosztani bánatukat, még önmaguknak is nehezebben fogalmazzák meg az érzéseiket. Sok férfi egyszerűen nem is hisz abban, hogy újra megtalálhatja a nagybetűs Nőt, pedig tényleg nem csak egy igazi létezik.

Nagyon fontos újra megtanulni hinni, bízni először önmagunkban, hogy igenis képesek vagyunk elköteleződni, minden, múltban szerzett sérülésünk ellenére átadni és megadni magunkat egymásnak, megmutatni sebezhető énünket. Ehhez engednünk kell az induló párkapcsolatot végig haladni a fejlődési szakaszokon, miközben a szó szoros értelmében megtanuljuk egymást, vagyis mindkettőnk számára komfortos és elfogadható kommunikációs és konfliktusmegoldó módozatokat „gyakorlunk be”, amit később szépen tudunk alkalmazni a mindennapokban. A tartós kapcsolatoknak egyébként mindez kiemelten fontos építőköve lenne.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? sikerkönyv és A kapcsolat, amiért megéri című új könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”

Fotó: Kris képe a Pixabay -en. 

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk