Ahogyan a hűség döntés, a hűtlenség is az

Elsajátítottuk a hűség definícióját is, tudjuk, egyszerű döntés, mint ahogyan az életvezetés, a gondolkodásmód, és a boldogság is. Mégis van, hogy gyarlón elhajítjuk, zsebünkbe rejtjük, mint megcsaló a jegygyűrűt, és megragadjuk a pillanatot, hadd vakítson a hamis imitáció olcsó gyöngyházfénye, az úgysem szól hosszú távra, az élet pedig oly rövid.

Nem is a szex a legfőbb mozgatórugója egy külső kapcsolatnak, és nem is az, hogy a társamat már nem szeretem. Ezek a kapcsolatok legtöbbször nem annyira rosszak, hogy felrúgjuk azokat. De azt gondoljuk, nem is elég jók ahhoz, hogy benne maradjunk. Az állandósult rossz közérzetben a szerető egy menekülési útvonal a tiszta, nyílt kommunikáció helyett. A szerető a kedélyjavító, ami azonnali enyhülést ad a felhalmozódott feszültségekre, a frusztrációra, a meg nem értettségre, a figyelem iránti kínzó vágyra. A szerető az elkerülő személy menekülőútvonala. Kivon a valóságból, eltávolít a valóság problémáitól, akár az alkohol, a szerhasználat és más függőségek. Nem is a szex a lényeg. Mindez a figyelem szükségletéről, önmagam új oldalainak megismeréséről szól, hogy olyan dolgokat tapasztaljak meg, amit már rég elveszettnek hittem önmagamban, amivel még soha nem is találkoztam, és amit már régóta nem tudok, vagy soha nem is tudtam a társam felé kommunikálni.

A mai ember különösképpen ki van éhezve a pozitív külső megerősítés-impulzusokra, folyamatos, jótékonyan stimuláló külső visszajelzésekre vágyik, hogy ő is szexi, szerethető, izgalmas, vagy különleges. Egy hűvös kéz a lüktető halántékon, néhány óra saját világon kívüli lét, amikor nem kell gondolkodni, agykerekeknek csattogni, elvárni és megfelelni. Bevesszük a „szerető pirulát”, és néhány órára megszűnik a rosszkedv és a rossz közérzet, azt gondoljuk, tartósan meg is oldottuk a problémát. Mert a szerető számára minden új és izgalmas, lelkesen és pozitívan tükröz vissza, sokkal lelkesebben, mint a társunk, aki az összes arcunkat ismeri már. A szerető látszólag újdonságokkal kecsegtet, olyan, mint egy felfedezni való új földrész, új látvány, új impulzusok. A félrelépés szó valamiféle véletlen, tudattalan, ideiglenes eltévelyedést sugall, mintha valaki tévedésből térne le eddigi útjáról, és nem is tehet róla, nem figyelt, így alakult, más irányba tévedt, félrelépett. Pedig aki félrelép, nagyon is tudatában van a döntésének, azért lép félre, mert az eddigi úton már nem akar járni, nem jó neki. Megunja a monotóniát, a járhatatlanságot, a nehézségeket, a rengeteg kimerítő hegymenetet, úgy gondolja, az az „út” már nem hoz számára újdonságot, kihívást, szépséget, izgalmat, és egyre pocsékabb a közérzete, majd a másik úton talán, ott majd más ember lehet, másnak élheti meg önmagát. Ha valaki letér az útról, szintén hozott egy döntést, és ezt kár szépíteni.

A hűtlenség ugyanakkor kegyetlenül megvallat és megcibál minden köteléket, lerombolja az önértékelést, az önbizalmat, és főleg a bizalmat, amit talán a legnehezebb helyreállítani.

A legfontosabb sérül: a kapcsolat ártatlansága. Hiába próbáljuk később minden eszközzel, szívvel és lélekkel helyrehozni a kicsorbult szerelmet, a vékony, alig-alig látható rések, repedések ott maradnak, fájó hiányérzetet okozva. A kezdeti ártatlanságot semmi nem hozza vissza már. A megcsalás terhét, hazugságokkal teli málháját egyikük mindig cipelni fogja, ha a hűtlenség ténye fényre derül, akkor ketten hordozzák majd kényelmetlenül feszengve, ha csak a megcsaló tud róla, akkor ő egyedül. Meg lehet bocsátani, de soha nem lehet elfelejteni. Fel lehet dolgozni, mert hiszen az idő tehetséges sebgyógyító. És fátylat lehet rá borítani, de soha nem tudjuk meg nem történté nyilvánítani.

A másik emberre, a rossz, működésképtelen, kihűlt kapcsolatra fogni a hűtlenséget tévutakra visz. Csak a lelkiismeret háborgását csökkenti ideiglenesen, és látszólag legalizálja az új viszonyt. Hogyan működnek ma a tartós kapcsolatok? Egyrészt igényeljük a kiszámíthatóságot, az érzelmi biztonságot, a nyugalmat, másrészt vágyunk a szenvedélyre, izgalomra, titokzatosságra. A tartós párkapcsolat egyenlő a megbízhatósággal és közelséggel, de a vágy féktelen, nem bírja a kontrollt, szereti az újdonságot, az ismeretlen, járatlan utakat, és bizonyos távolságot preferál. Minél inkább benne vagyunk a kapcsolat komfortzónájában, annál jobban vigyázunk az állandóságra, a bevált mozdulatokra, vagyis arra ügyelünk, hogy benne maradjunk a komfortzónában. Az egyforma keretek azonban idővel elfáradnak, színeket vesztik, unalmassá válnak. Ha egy kapcsolatban minden a rutinról szól, akkor nagyon nehéz vonzónak, vágyottnak maradni a társunk szemében. Nehéz folytonosan megújulni, új oldalunkat mutatni, mégis ez fontos ahhoz, hogy ébren tartsuk a szenvedélyt, a szeretetteljes kötődést.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? sikerkönyv és A kapcsolat, amiért megéri című új könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”

Fottó: Sad photo created by freepik - www.freepik.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk