Bátran élni, bátran szeretni

Nem csak szerelmen és szenvedélyen kell alapulnia ahhoz, hogy tartós maradjon egy kapcsolat: a barátság is nélkülözhetetlen hozzá. Az igazán boldog párok úgy vélik, a társuk a legjobb barátjuk is, ez fokozza és felerősíti a romantikus érzelmeiket is, és az egész kapcsolatra pozitív hatással van. Mindezek mellett növeli a boldogságérzetüket, érzelmi biztonságukat, és csökkenti a válás, szakítás valószínűségét. A szerelmen, a testi vonzalmon és a kiteljesedett intimitáson túl a barátság segíti őket abban is, hogy jobban kommunikáljanak egymással, ami mélyebb bizalmat, biztonságosabb kötődést és elköteleződést eredményez. A barátság segíti az egymásra fordított időt, a közös bolondozást, a minőségi idő örömteli eltöltését, ami még inkább összekovácsolja szövetségüket. A barátság biztos alapként szolgálhat minden párkapcsolat fejlődéséhez. Ha a fizikai vonzalom, a szexualitás és az intimitás erre épül, akkor sokkal nehezebben inog meg a kötelék krízishelyzetekben, mert a bajban összekapaszkodunk, százszoros erőt mozgósítunk együtt.

Igaz barátságról mikor beszélhetünk? Amikor fájdalmunkat, legmélyebb vívódásunkat, örömünket mindenféle szépítés, ködösítés nélkül megoszthatjuk egymással. Egy igaz barátság azt jelenti, hogy őszintén, kendőzetlenül vállaljuk önmagunkat, érezzük az erőt, a szorítást az ölelésünkben, érezzük az összetartozást. Nem pózolunk, nem taktikázunk és nem gondolkodunk előre, hogy mi lesz ha megmutatom valós arcomat. Mi lesz ha őszintén megmutatom a valódi érzéseimet? Ebben az érzésben nincs „szeretlek, ha” és nincs benne „mi lesz, ha”, mert egyedül az ilyen őszinte állapotból születhetnek az igazi szeretetkapcsolatok, amelyek megtartanak, segítenek egész életünk során, de működtetésük időt és energiát igényel.

A párkapcsolat ugyanígy működik. Ha csupán félig vagyunk jelen benne, ha nem mutatjuk meg lecsupaszított valónkat, ha nem adjuk meg magunkat, ha nem értjük meg, ha gátakat szabunk érzéseinknek, akkor gátakat állítunk saját boldogságunk elé is. Ha szeretünk valakit, akkor elkerülhetetlen, hogy érzelmileg kiszolgáltatottá váljunk, és talán rémisztő, de ez az élet normális rendje. Ha tiszta, őszinte, igaz érzelmekre vágyunk mégis az egyetlen út bátran szeretni, megmutatni a fedetlen, igazi arcunkat, sebezhetőségünket. Bátran szeretni azt jelenti, mint meghozni a döntést, időt, figyelmet, szeretetet áldozni, és a legjobbat kihozni egymásból. Kockáztatni, hogy sérülni és sérteni fogunk, mégis vállaljuk, megadjuk és átadjuk önmagunkat.

A legtöbb viselkedésmintát a múltból, a gyerekkorból hozzuk, az önérvényesítést, vágyaink, igényeink kifejezésre juttatását, és annak módjait is gyermekként tanuljuk meg. Ahol látszatharmónia uralkodott, ahol szőnyeg alá söpörték a problémákat, ahol nem lehetett egy hangos szó sem, ahol a harag, a düh, és egyéb negatív érzelmek elfojtásra kerültek, ahol egymásba fojtották a szót, ahol tiltották, vagy veréssel torolták meg, ha a gyermek kifejezte negatív érzéseit, ott hamar el lehetett sajátítani a képletet: a nyílt önérvényesítés ördögtől való, jobb csendben maradni, bólogatni, és mélyre szorítani a fájó, negatív érzelmeket, mint elviselni a hangos veszekedéseket. Látszatmegoldás kell, minek során fennmarad a látszatharmónia, nincs kiabálás, nincs veszekedés, és látszólag nincs konfliktus sem.

Aki nem tud határozottan nemet mondani, valószínűleg már gyerekkorában megtanulta, hogy a nem kockázatos válasz, mert pusztító és romboló valami, csak bűntudatot kelt, konfliktust, sértődést, veszekedést szül. Ezért a szeretetért és látszólagos békéért, a látszatharmóniáért behódol, megtanulja, saját akarata és az önálló döntés képessége mint olyan, nem létezik. Ezt a káros beidegződést hurcoljuk tovább felnőtt lelki csomagjainkban, és nagyon nehezen tudjuk letenni azokat. Pedig mennyivel szebb lenne egy cseperedő, fejlődő lelket nem megnyomorítani elvárásaink szörnyű súlyával, hanem alternatívákat ajánlani számára, és megadni neki a szabad választás lehetőségét, a döntés szépségét. Igen, egy ideális világban a határozott, nemleges választ mindenki elfogadná és tiszteletben tartaná.

Bátran élni bátor önérvényesítést is jelent. Alapvető fontosságú, hogy a lehető leghamarabb kimondjuk mindazt, ami bánt, és a kapcsolat kezdetétől pontosítsuk határainkat.

Ha megosztunk egy érzelmet, akkor elmélyítjük a bizalmat. Ha pedig nem engeded a szívedbe a másik embert, eltávolodsz tőle. Ha nem beszélünk, az hosszú távon kétséget, bizonytalanságot, gyanút, szorongást kelt. Sokan azt gondolják, a konfliktus és veszekedés ugyanaz a fogalom, pedig a konfliktus két világ konfrontációja, a veszekedés pedig hatalmunk fitogtatása, hatalomszerzési vágy a másik felett. Sokan eltökélten hiszik, kapcsolataikat csak konfliktuskerülő magatartással tudják fenntartani, megőrizni, így küzdenek a szeretetért, az elfogadásért, a figyelemért. Hiszen a csendet nem kell megmagyarázni, kifejteni, alátámasztani. Aki nem tudja meghúzni a határait, a lelke legmélyén folyton tipródik, saját igényeinek megtagadása, az egészséges önszeretet, a nyílt önérvényesítés hiánya miatt. Mert a határok pontosítása minden kapcsolatban valójában az önbecsülésem, és a méltóságom barikádja.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? sikerkönyv és A kapcsolat, amiért megéri című új könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”

Fotó: Everton Vila on Unsplash

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk