Boldog párkapcsolat – Legyen a legbiztonságosabb helyem és a legnagyobb kalandom

A boldog párkapcsolatokban a szokásaink képesek összefonódni, egymásba olvadni és egyetlen szokásrendszerré alakulni, hagyományokat, ismétlődő szokásokat, egy megbonthatatlan mikrokultúrát, szeretetburkot teremtünk, melyet vigyázunk, melyen nem támadhat rés. De emellett tudnunk kell kissé elérhetetlennek is lenni, izgalmasnak maradni, legyen saját életterünk, autonóm birodalmunk, örömöt hozó, privát tevékenységeink, melyek során feltöltődünk. Teremtsünk hiányérzetet, járjunk időnként saját utunkon, és az hozzon megelégedettséget, hogy újra és újra megtanuljunk vágyakozni egymás iránt.

A kíváncsiság, a rácsodálkozás, a folyamatos felfedező vágy szűnik meg egymás iránt, mert az a másik ember úgyis ott marad, mindig elérhető, mindig kiszámítható, és mindig jelen van. A kíváncsiság fenntartásán áll vagy bukik minden párkapcsolat működőképessége és sikere. Az elkötelezett kapcsolatokban az érzelmi biztonság és szenvedély dinamikájának egyensúlyára kellene törekednünk. Az egyensúly nem terem magától, és nehéz folytonosan megújulni, új oldalunkat mutatni, mégis ez fontos ahhoz, hogy ébren tartsuk a szeretetteljes kötődést és a szenvedélyt. Ha egy kapcsolatban nem tanuljuk meg, hogyan őrizzük meg a szerelmet és a vágyat, a következőben sem leszünk képesek rá. Megkeresni, felébreszteni, újra – és újratanulni a vágyat, ez a tartós kapcsolatok kihívása.

„Az elkötelezett szerelem egyik nagy illúziója, hogy azt hisszük, birtokoljuk partnerünket. Pedig különállása megkérdőjelezhetetlen, és mindig lesz, ami rejtve marad előttünk. Amint képesek vagyunk ezt elismerni, a tartós vágy valós lehetőséggé válik” – írja Esther Perel A szeretkezés fogságában című könyvében.

A vágy, a szenvedély kiszámíthatatlan, spontán és zabolátlan, nem ismeri a megszokást, a komfortot, a folytonos ismétlést, a monotóniát. A vágy legnagyobb ellensége pedig éppen az, ami egy tartós kapcsolatban biztonságot hoz, és amire annyira vágyunk: a stabilitás. A tartós párkapcsolat megbízhatóság, biztonság és közelség, de a vágy és a szenvedély féktelen, nem bírja a kontrollt, szereti az újdonságot, az ismeretlen, járatlan utakat, és bizonyos távolságot preferál. Minél inkább benne vagyunk a kapcsolat biztonságos komfortzónájában, annál jobban vigyázunk a bevált mozdulatokra, a közösen bejáratott forgatókönyvre, vagyis arra ügyelünk, hogy benne maradjunk a komfortzónában. Az egyforma keretek azonban idővel elfáradnak, színeket vesztik, unalmassá válnak. Az újító, friss energiákat csak úgy tudjuk beengedni a szerelmi életünkbe, ha kapcsolatunkban valódi, érzelmi kommunikáció történik, vagyis igényeinkért és szükségleteinkért bátran szót emelünk egyéb terepeken is. Egy ellaposodott, csendes, „biztonságuralta” kapcsolatnak fizikai következményei is vannak, jönnek a napi fedőkonfliktusok, amelyek nem a valódi problémáról szólnak,  ösztönösen „leverjük” a másikon a hiányt, a frusztrációt, mert a kapcsolatunk egyensúlyt vesztett, a kiszámíthatóság, monotonitás irányába billent.

A szenvedély ahhoz kell, hogy ne szűnjünk meg vágyni egymást, a biztonság pedig ahhoz, hogy átadjam, megadjam, és elkötelezzem magam a társamnak, „pecsétként a szívére helyezem magam, pecsét leszek az ő szívén”, ahogyan az Énekek éneke leírja. Szorongást, bizonytalanságot szül, ha a szenvedély kerül túlsúlyba, ha pedig csupán a biztonság uralja kapcsolatunkat, akkor az unalom, a monotonitás őröl fel. A boldog, elkötelezett kapcsolatok titka a biztonságérzet és a szenvedély egyensúlya.

Egyrészt igényeljük a kiszámíthatóságot, a stabilitást, a nyugalmat, amelyeket a biztonságban, a tartós kapcsolatokban kaphatunk meg, másrészt vágyjuk a szenvedélyt, a titokzatosságot, a spontaneitást, ami nem teljesen az előbbiek sajátja. Az elkötelezett kapcsolatokban az érzelmi biztonság és szenvedély dinamikájának egyensúlyára kellene törekednünk. Az egyensúly nem terem magától, és nehéz folytonosan megújulni, új oldalunkat mutatni, mégis ez fontos ahhoz, hogy ébren tartsuk a szeretetteljes kötődést és a szenvedélyt. A kifogáskeresés, a „másfelé álmodozás” csak annyit jelez, nem teszünk meg minden tőlünk telhetőt ennek az egyensúlynak a fennmaradásáért.

Időnként távolság kell. Kell egy bizonyos távolság, hogy vonzó maradjon az ember a másik számára. Vonzani csak akkor lehet bárkit is, ha az nincs túl messze, de nem is fonódik rá egészen a másikra. Ha az ember időnként el tud távolodni, és egyedül is izgalmassá, sikeressé, pozitívvá képes válni, ha megélheti, hogy hiányzik neki a társa, mindez fenntartja a kíváncsiságot, az érdeklődést, és így a vágyat is egymás iránt.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? sikerkönyv és A kapcsolat, amiért megéri című új könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”

Fotó: Sensual couple photo created by gpointstudio - www.freepik.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk