Ha a hűtlenséget vészcsengőnek tekintjük, mely felhívja a figyelmet a kiüresedésre, akkor a félrelépés a meggyengült kapcsolat feltámasztójává is válhat

Együtt vagyunk, és lelki értelemben nem is vágyunk másra, elméletben tudjuk, hol, ki mellett a helyünk, biztosan tudjuk, hogy érzelmi komfortot, otthon melegét, elfogadást, törődő szeretetet csak mellette találunk. Mégis a szürkülő rutin, a megszokás, az egyre ritkuló minőségi idő kifelé fordíthatják a figyelmünket, ha engedjük...

Együtt vagyunk, és lelki értelemben nem is vágyunk másra, elméletben tudjuk, hol, ki mellett a helyünk, biztosan tudjuk, hogy érzelmi komfortot, otthon melegét, elfogadást, törődő szeretetet csak mellette találunk. Mégis a szürkülő rutin, a megszokás, az egyre ritkuló minőségi idő kifelé fordíthatják a figyelmünket, ha engedjük. Gyakran nem is a szex hiánya motiválja a szeretői kapcsolatokat, és nem is az, hogy egymást már nem szeretjük. A betokosodott, stagnáló élethelyzetet unjuk ilyenkor, és talán nem is a külső kapcsolat vonz, hanem a bizsergető érzés, hogy a szerelmi háromszögben a titkos harmadikkal máshogy élhetjük meg önmagunkat, mások lehetünk. Mindez a figyelem szükségletéről, önmagam új oldalainak megismeréséről szól, hogy olyan dolgokat tapasztaljak meg, amit már rég elveszettnek hittem, vagy amit még soha nem tudtam felszínre hozni.

Passzív állapotunkban a boldogságot gyakran másoktól várjuk, mintha csak a nyugalmas megelégedettség érzése a külső körülményeken múlna. A kapcsolatunk falain belül kellene először elkezdeni a rendrakást, mert a boldogság állapotáért, lelki-testi komfortunkért folyamatosan nekünk magunknak kell tennünk. A másik emberre, a kihűlt kapcsolatra fogni a hűtlenséget tévutakra visz, csupán a lelkiismeret háborgását csökkenti ideiglenesen, és látszólag legalizálja az új viszonyt. Ha megszüntetjük a közösen eltöltött minőségi időt, akkor az egymás iránti ragaszkodást tesszük kockára, kapcsolatunk szálai lazulni kezdenek, vagy ami még rosszabb, egy idő után azt gondoljuk, nem is kell már rajta dolgozni. Jól elvagyunk, együtt vagyunk. Akkor hol a probléma? Ott, hogy egy nap nézzük, de már egyáltalán nem látjuk egymást, semmiségeket mondunk, üres frázisokat, nulla információt, fájdalmasan tompa tőmondatokat. Az elkülönülésére visszahúzódással reagálunk, még inkább távolodunk egymástól, és a kapcsolatunk pajzsán óhatatlanul rés támad. Nem az együtt töltött idő mennyisége, hanem a ráfordított figyelem és lelki energia határozza meg, hogy milyen a kapcsolatunk.  Az energia azonban, amit nem a működtetésébe fektetünk, valahol teret kell, hogy nyerjen magának: függőségekben, munkamániában, a gyerekekről való túlgondoskodásban, vagy egy szeretői kapcsolatban, a figyelem, az elismerés, a szenvedély, a szex morzsáit keresve egy harmadik személy karjaiban.

Hűtlenség miatt megrekedt kapcsolatban a párok gyakran terelnek, valójában elterelik a figyelmet az igazi problémáról, amelyet nehezükre esik kinyilatkoztatni, megfogalmazni, felvállalni a másik előtt. A bizalom helyreállításában mindkét félnek fontos segítő szerepe van! A csenddel, az elhúzódással csak a saját magunkba vetett bizonytalanság növekszik. Mi az, ami nem működik, és miért nem? Mi az, amin feltétlenül változtatnunk kellene? Ha valaki ki tudja mondani: én nem eldobni akarom, hanem megjavítani, akkor mutatkozik meg igazi, tiszta emberi tartása. Sok esetben csak terápiás beszélgetések segíthetnek abban, hogy elinduljanak a gyógyító, bizalmat helyreállító folyamatok.

Csak akkor tud beférkőzni egy harmadik két ember kapcsolatába, ha azon rés támad. A rés, a hajszálrepedés, mindig valamilyen hiányállapotot tükröz. A hűtlenek nem csak úgy „elindulnak megcsalni”, hanem eleinte próbálják hallatni a hangjukat, próbálják jelezni, érzékeltetni belső vívódásukat, hogy a másik is érzékelje, vegye észre, repedés, rés keletkezett a kapcsolaton. Ezek a jelzések sajnos nem kerülnek világosan kinyilatkoztatásra, és gyakran provokálásnak, kötekedésnek, hisztinek tűnnek, és a társam nem észleli, hogy a megjegyzések valójában elkeseredett, tanácstalan segélykiáltások. Ha képesek vagyunk túljutni a félrelépés okozta krízisen, és új esélyt adunk a szerelemnek, ha a hűtlenséget villogó, sípoló vészcsengőnek tekintjük, mely felhívja a figyelmet a résre, a kiüresedésre, a kapcsolat meggyengülésére, akkor a félrelépés a halódó szövetség feltámasztójává is válhat.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? sikerkönyv és A kapcsolat, amiért megéri című új könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”

Fotó: Woman photo created by master1305 - www.freepik.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk