Mert a kapcsolatunk nem magától értetődő

Nem tudom megőrizni a kapcsolatunkat, ha magától értetődőnek tartom, hogy ő mellettem van, és ez mindig így is marad. Nem látja bennem a nőt, és nem látom benne a férfit, ha már nem akarunk megújulni, friss energiákkal feltöltődni, új oldalról megmutatkozni, ha a másiknak úgyis mindegy. Nem látja bennem a nőt, már nem erősít meg nőiességemben, ha elismerő szavaival nem ösztönöz pozitívan, ha betokosodott a rutinba, a biztonságos állóvíz kapcsolatunk komfortzónájába. A teljességet, a harmóniát egy monogám kapcsolatban, egyetlen személy mellett találjuk meg. Ám ehhez fontos, hogy megmaradjon mindkettőnkben az a fajta erő, amivel ébren tudja tartani a másik ember érdeklődését. Nem elég magától értetődőnek, kiszámíthatónak lenni, nem elég csak beékelődni, megtalálni a helyünket, akár egy jellegtelen, funkció nélküli bútordarab a közös életünk díszletei között. Egyetlenné kell válni. És igen, ehhez nőként meg kell testesíteni a szeretett férfi számára az összes többi, elérhetetlen, vágyott nőt, akiket ha ideje, kedve, lehetősége, férfiösztöne engedné, meg akarna szerezni önmagának. Azt a nőt kellene megformálni valahogyan, akit minden férfi magáénak szeretne, mégis csak egyvalaki kaphat meg.

A kapcsolatunk sikeréért ketten vagyunk felelősek, de a megromlásáért is ketten vagyunk hibáztathatók. Az energia, amit nem a kapcsolatunk működtetésébe fektetünk, valahol mindenképpen teret kell nyerjen magának – munkamániában, függőségekben, a gyerekekről való túlgondoskodásban, vagy egy külső kapcsolatban, a figyelem, az elismerés, a szenvedély, a szex morzsáit keresve egy harmadik személy karjaiban. Sokan utólag csodálkozással vegyes döbbenettel szembesülnek a kapcsolatba be nem fektetett energia végzetes következményeivel.

Egyszer csak elkezdődik az „egymás mellett elvagyunk” állapot stagnálása, és már nem haladunk, már nem vagyunk úton. Sokan eleresztjük magunkat, mindenféle értelemben, és egyre kevésbé leszünk az a valaha vágyott, titokzatos és megszerzendő csodalény a társunk szemében, akik valaha voltunk. Már nem fordítunk elég energiát a kapcsolatra, és csodálkozunk, hogy a másik sem teszi. Már minden magától értetődő, és eljutunk a biztonság puha, komfortos fázisába, amikor félszavakból, egyetlen nézésből tudjuk, mit gondol a másik, és hajlamosak vagyunk beledermedni, bele is tokosodni ebbe az állapotba. A kíváncsiság fenntartásán áll vagy bukik minden párkapcsolat működőképessége és sikere. A kíváncsiság, az éhség, a rácsodálkozás, folyamatos felfedező vágy szűnik meg ilyenkor egymás iránt, mert azt gondoljuk, a másik ember úgyis ott marad, mindig elérhető, mindig kiszámítható, és mindig jelen van.

„Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” – írja a Zsoltárok könyve.

Így nem magától értetődő ajándék lesz minden, hanem lehetőség. Amivel élni kell, amit be kell tölteni, amiben százszázalékosan érzelmileg jelen kell lenni. És így lesz súlya és jelentősége a közös minőségi időnek, az együttlétnek. Súlya és jelentősége lesz a kapcsolatunknak.


Cikkajánló: A megbecsültség érzése és az egymás mellett való kiállás mindennél fontosabb
További cikkekért kattints rovatcímeinkre: A férfi útjaAz FK Női Támogatói Köréből (női szerzőink írásai), Férfiérték történetekKörkérdés (interjúk), Férfiegészség.

Ha napjaink, közös időnk mindig a rutinról szól, akkor nagyon nehéz vágyottnak, vonzónak maradni egymás számára. Hagyjuk meg egymás autonómiáját, gyógyítsuk a sérüléseit kommunikációval, tisztázó beszélgetésekkel, azonnali reagálással, közben törekedjünk a szenvedély feltüzelésére és fenntartására. Minden emberi kapcsolat lényege a haladás, a növekedés, a valahonnan valahová tartás, az emelkedés.

Akkor valódi és igaz a kapcsolódásunk, ha nem szűnik meg a kíváncsiság, az éhség, a rácsodálkozás, a figyelem, a folyamatos felfedező vágy egymás iránt, nem érezzük úgy, hogy az a másik ember úgyis ott marad, mindig elérhető, mindig kiszámítható, mindig jelen van.

Meddig tart egy kapcsolat? Ameddig egymást emeljük, és együtt tartunk valahová. Ameddig ketten éltetjük és működtetjük, ameddig fejlődünk, pozitívan változunk benne, kiaknázzuk belőle a legtöbbet, és egymásból „kiszeretjük a jót.”

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Király Eszter író, a Meddig tart a kapcsolatunk? című könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”

Fotó: Vince Fleming on Unsplash

Woman photo created by freepik - www.freepik.com

Heart photo created by freepik - www.freepik.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk