Miért viselik a férfiak nehezebben egy kapcsolat megszakadását?

A gyerekek, és elsősorban a fiúk spontán érzelmi kommunikációját ma gyakran leblokkolják a szülők, és nem adnak helyette semmilyen támpontot, kapaszkodót arra vonatkozóan, hogy akkor hogyan is fejezzék ki az érzéseit. A férfiak így egyedül maradnak az érzéseikkel, és elsajátítanak valamilyen „technikát”, ami leggyakrabban az érzelmek elhárítása, elfojtása, és az elkerülő magatartás.

A férfiasnak számító tulajdonságok már a fiúgyerekek szocializációjában megjelennek. „Egy fiú nem sír”, „ne pityeregj már, mint egy lány”, „katonadolog”, „csak a lányok nyafognak”, „egy férfi megoldja, elvégzi magában”. Az érzelmek megfelelő kifejezésére tehát nincs minta. Ha mégis bármire van minta, az az érzelmek elhárítása, a kivonulás a helyzetből, az elkerülő magatartás, a csend. Illetve van egy másik minta: az érzelmek „női módon” történő kinyilatkoztatása. Azért női, mert nőktől lehet látni, tovább vinni. Férfiaktól nem.

Az elutasítás, elhagyatottság traumája fizikailag fáj. Értékes emberi kapcsolataink nagyon is fontos szerepet töltenek be az életünkben. Olyannyira, hogy az elutasítás, az alkalmatlanság élménye ugyanazokat az agyterületeket aktiválja, mint a fizikai fájdalom. Ráadásul, ha éppen velünk szakítottak, komoly sérülést szenved az önértékelésünk, és a lélek a szó szoros értelmében fáj, mivel az alacsony önértékelés az endorfinok túl alacsony szintjével jár együtt, melyek a szervezetünk természetes fájdalomcsillapítói.

A teremtés koronái, a sebezhetetlenség két lábon járó jelképei komoly lelki terhet cipelnek szakítás után, de a külvilág felé egészen másképp vetítik fájdalmukat. Ilyenkor jellemzően gyors hódítássorozatba kezdenek, hogy csorbult férfiegójukat önmaguk előtt is helyrerázzák.

A férfi nem beszél, pedig ő az „erő jelképe”, akiről azt hinnénk, már csak büszkeségből is, de hamar túljut az eltaszítottság lelki sebein és kudarcán, majd pillanatok alatt újabb kalandba, flörtbe, vadászatba kezd. Látszólag így is van, de mélyen legbelül a férfiak még hónapok, évek múltán is ragasztgatják összetört szívük darabjait, és sokkal nehezebben találnak rá az új szerelemre. Az évek múlásával egyre erőteljesebben vágynak a stabilitásra, ezért intenzívebben reagálnak, ha egy veszteség során elvész a lábuk alól a talaj. Általában nem tudják megosztani bánatukat. Maguknak is nehezen fogalmazzák meg az érzéseiket, nem beszélve másokról. Több férfi egyszerűen nem hisz abban, hogy újra megtalálhatja a nagybetűs Nőt, pedig tényleg nem csak egy igazi létezik.

A férfi és a női kommunikáció eltér egymástól, és ez félreértések sokaságát okozhatja. Ha nem ismerjük és nem értjük a köztünk lévő különbözőségeket, akkor a másik szavainak, tetteinek gesztusainak megítélésében ösztönösen önmagunkból indulunk ki, ami félreértésekhez vezethet. A férfiak elzárják érzelmeiket, szimbolikusan és valóságosan is, sokkal nehezebben beszélnek arról, hogy mi zajlik bennük, vagy nyomasztja őket. A nők gondolkodását, közléseit az érzelmeik színezik és befolyásolják. A nő hamarabb megnyílik és sírja el bánatát egy anya, nővér, vagy barátnő vállán, a nő lételeme a kommunikáció, főleg ha baj, szívtörés történt. Ha a nőnek lelki fájdalma, meg nem értettsége, problémája, frusztrációja van, akkor beszélgetni akar és fog. Sokkal inkább a probléma kibeszélése, a fájdalom lassú elengedése, az együttérzés, az empátia billenti helyre lelkivilágát, ez vigasztalja, gyógyítja a lelkét.

A férfiak a fájdalmas szakítással gyakran a gyászfolyamat legelején rekednek, nem törődve fizikai egészségükkel sem, az egyéjszakás, érzelemmentes kaland hosszú távon is elegendő lehet számukra.

Nem kérnek segítséget, és sokszor tényleg magukra maradnak az érzéseikkel, mert ha kifejezik azokat úgy, ahogyan a nőktől látták, akkor feminin módon nyafognak, hisztiznek, panaszkodnak, másképp meg nem tudják, mert arra nem kaptak megfelelő mintát. A nők tehát mindig, minden esetben, így egy hibátlanul működő kapcsolat alatt is sokkal intenzívebb érzelmi életet élnek, így van hová menekülni lelki vészhelyzetben. Ezzel szemben a férfiak nagy többsége nem, vagy csak felületesen és nagyon nehezen avatja be még a barátait is lelki, érzelmi életébe. A férfi sokáig úgy hordozhatja sebeit, hogy nem beszél róluk senkinek, pedig a kibeszélés, ventillálás segítené őt a veszteségek feldolgozásában is.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? sikerkönyv és A kapcsolat, amiért megéri című új könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”

Fotó: Couple arguing photo created by Drazen Zigic - www.freepik.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk