Stonewalling, vagy kivonulás a helyzetből – a néma játék, ami minden kapcsolatban külső segítség nélkül szakításhoz vezet

Miért nem elég a szerelem? Az érzelmi és fizikai közelség, az intimitás az, ami valójában összeköt bennünket a szeretetkapcsolatainkban. Szeretünk valakit, de egyre inkább nyugtalanít, és fájó hiányérzetet hoz a felismerés, hogy együtt nem tapasztalhatjuk meg a bizalmat és az érzelmi biztonságot, amely a kapcsolatunk fejlődéséhez szükséges. Érzelmi biztonságban lenni azt jelenti, hogy tudom: fontos vagyok, szerethető, alkalmas, törődnek velem, figyelnek rám, megérdemlem, hogy a társam a karjaiba zárjon. Nem kell félnem attól, hogy megbántanak, vagy megszégyenítenek.

Egy krónikus konfliktuskerülő társsal nem egyszerű az élet. Vele sajnos nagyon könnyű megélni az elszigeteltséget, a társas magányt. Nem húz határokat, nem mond nemet, de igent sem, ezért állandó gondolatolvasásra kényszerít, ami ha sikertelen, akkor passzivitással, durvasággal, vagy újabb elkerülő magatartással büntet.

A kivonódás, vagy stonewalling némaságba burkolózást, elvonulást, passzivitást, csendet jelent, így nem kell interakcióba kerülni a másikkal, nem kell részt venni a konfliktusokban. A kilépett fél semmiféle visszajelzést nem küld, nem válaszol, nem néz a másik szemébe, levegőnek nézi. Ez a tanult viselkedésminta akkor is fájó és romboló a magára hagyott fél számára, ha szó sincs fizikai bántalmazásról. A kivonódó partner folyamatosan elzárkózik bizonyos, kettejüket érintő témák és konfliktushelyzetek elől, így a társa azt érzi, hogy negligálva van, nem kap figyelmet, törődést, megbecsülést, vagyis nem számít, nem fontos. Ez pedig megakadályozza, hogy képesek legyenek a konfliktusokat közösen feloldani, a vége pedig egy kilátástalan ördögi kör, mely tele van felhalmozott feszültséggel, fedőkonfliktussal.

Ha valaki folyton kivonódik, ha nem mutat válaszkészséget, akkor az elutasítás, a kizárás, a figyelmen kívül hagyás, a semmibevétel, az elhagyás, a hűtlenség, az árulás és más fájdalmas megélések, az alkalmatlanság érzetét okozzák bennünk, hogy nem vagyunk elég jók, figyelemre, szeretetre, kapcsolatra méltók. Tehetetlenséget, szomorúságot, dühöt, szorongást élünk át, az elhagyatottság érzése fizikailag fáj. Úgy érezzük, egyedül vagyunk a kapcsolatban. Szeretetkapcsolatainkban pedig éppen az ellenkezőjét kellene megtapasztalnunk: megértést, a közelséget, támogatást, biztonságot, vigaszt és menedéket. Az érzelmi válaszkészség megtapasztalása azt jelenti, hogy tudom, a társam ott van, jelen van, a gondoskodás, az empátia, a vigasztalás egyértelmű jeleit mutatja, amely fizikailag megnyugtat, érzelmileg megérint. A folytonos kivonódás, a néma játék minden kapcsolatban előbb vagy utóbb, külső segítség nélkül, szakításhoz, váláshoz vezet.

Az érzelmi kivonulás gyakrabban a férfiaknál megfigyelhető viselkedés, és általában az alábbiak szerint nyilvánul meg:

„A beszélgetésnek részemről vége!”

„Hagyj már békén a folytonos nyavalygásoddal!”

„Ne nyaggass már!”

„Eleget hallottam!”

„Csinálj, amit akarsz!”

„Ejtettük a témát!”

Ha ezek után az elutasított társ mégis forszírozza a vitát, akadékoskodik, kérdezősködik, vagy felelősségre von, akkor ő kivonul a szobából, vagy megtorlóvá, agresszívvá válik, erőszakkal próbálja társába fojtani a szót. A stonewalling egy tanult viselkedés, és gyakran családi minta előzi meg. A gyerekek, és elsősorban a fiúk spontán érzelmi kommunikációját ma még mindig gyakran leblokkolják a szülők („katonadolog, egy fiú nem panaszkodik”, „Egy fiú nem sír”, „ne pityeregj már, mint egy lány”, „csak a lányok nyafognak”, „egy férfi megoldja, elvégzi magában”), és nem adnak helyette semmilyen támpontot, kapaszkodót arra vonatkozóan, hogy akkor hogyan is fejezzék ki az érzéseiket. A férfiak így egyedül maradnak az érzéseikkel, és elsajátítanak valamilyen technikát, ami leggyakrabban az érzelmek elhárítása, elfojtása, és az elkerülő magatartás. Nem kérnek segítséget, és tényleg magukra maradnak az érzéseikkel, mert ha kifejezik úgy, ahogyan a nőktől látták, akkor feminin módon „nyafognak, hisztiznek, panaszkodnak”, másképp meg nem tudják, mert arra nem kaptak megfelelő mintát. A férfiak elzárják érzelmeiket, szimbolikusan és valóságosan is, sokkal nehezebben beszélnek arról, mi zajlik bennük, vagy nyomasztja őket. Az érzelmek megfelelő kifejezésére tehát nincs minta. Ha mégis bármire van minta, az az érzelmek elhárítása, a kivonulás a helyzetből, az elkerülő magatartás, a csend.

Milyen lehetőségek állnak rendelkezésre a néma játékon kívül?

Ha az elkerülő fél nem áll készen a beszélgetésre, vagy nem képes beszélni valamiről, akkor biztosíthatja partnerét a szeretetéről, ragaszkodásáról, majd meg kell jelölnie egy konkrét időpontot a tisztázó beszélgetésre.

Időt kérhet, hogy megnyugodjon, majd 10-20 perc múlva szükséges visszatérni a témához. Ez a holtidő ne legyen több, mert csak fokozza a bizonytalanságot és feszültséget.

Terapeuta segítségét kérhetik, ha a konfliktuskörben való toporgásból nem látják a kiutat.

Egy elkerülő, helyzetekből kivonódó társ sokszor észre sem veszi, milyen pusztításokat végez a kapcsolatban, főleg azt nem, hogy ezzel mennyire megbántja a másikat.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? sikerkönyv és A kapcsolat, amiért megéri című új könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”

Fotó: People photo created by Drazen Zigic - www.freepik.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk