Szeretetkapcsolatainknak fontos szerepe van a lelki egészség megőrzésében

Az anyaság, az anyai ösztön velünk születik, ott van bennünk mélyre szorítva, vagy felszínre hozva. Az anyai ösztön szunnyad, felébred, kiteljesedik, virágzik, vagy örökre a felszín alatt marad. Az apaság nem születik együtt a fiúkkal, apává válni kell, az apaságra nevelni, szocializálni kell a fiúkat, nem elegendő azt mondani, hogy manapság sok a rossz apa, azon kell elgondolkodni, hogy hol rontottuk el, és segítenünk kell a fiainkat abban, hogy jó apákká válhassanak, ahogyan Ranschburg Jenő fogalmazza meg Egy egész életre szóló találkozás című írásában.

Az apa és az anya is speciális feladatok hordozói a családban. Egy nő egyedül nem tud férfit nevelni, és később a házasságban sem az a dolga, hogy érzelmileg éretlen társából gondoskodó, családjáért felelősséget vállaló, teremtő férfit kovácsoljon. A férfi képes arra, hogy megfeleljen az anyai feladatoknak, de csupán elvégzi, végrehajtja azokat, és soha nem válik olyan jó anyává, mint amilyenné a nő válhat. És mindez fordítva is igaz: egy nő soha nem lehet igazi apja a gyermekének. A „csonka családmodell” kifejezést sokan sértőnek, degradálónak, túl szókimondónak találták, pedig igenis kell a szembesítés, az a család csonka, mert valaki, aki ugyanúgy fontos lenne, hiányzik belőle. Az anya, vagy az apa hiányzik, nem szülő 1 és szülő 2, mert a szülő nem uniformizálható. Talán a többségnek nem fáj annyira a szembesítés, ha az új, egyszülős családmodell kifejezést használjuk, mégis azt a káros üzenetet hordozza, hogy gyakorlatilag mindegy melyikük hiányzik, anya, vagy apa, a szülő egyedül is rendben van, legfeljebb kettő van belőle.

„A mamát meleg, folyamatos, ritmusos kommunikáció jellemzi, az apa kommunikációjában tüskék vannak, kiugrások, tehát megjelenik – és végigkíséri a gyermekkort – az apa játékos kiszámíthatatlansága. (...) Amikor az apa a levegőbe dobálja a gyereket, az anya haja az égnek áll, a gyerek meg sikongat örömében. Vizsgálatok igazolják, hogy az apa játékstílusának »kalandossága«, izgalmas kiszámíthatatlansága (a »veszély«, melynek hátterében a teljes biztonság rejlik) igen fontos szerepet játszik a gyerek intellektuális fejlődésében. A kisgyerekkortól fölfelé egészen a kisiskolás korig megjelennek a játéknak azon formái, amelyek miatt a találkozás valóban sorsdöntő apa és gyereke között, ezek a birkózó játékok. Tulajdonképpen nem is játék ez, hanem aréna, ahol a gyereknek meg kell védenie magát, ahol ki kell számítania a másik reakcióját, meg kell tanulnia, hogyan viselkedjen, mit tegyen bizonyos váratlan helyzetekben, hogyan kell – a másik gondolataiba »belelátva« – küzdeni, milyen érzés a győzelem és milyen a vereség. Számos pszichológiai vizsgálat és tapasztalat bizonyítja, hogy a gyerek bontakozó kreativitásában, önértékelésében, empátiájában, abban, hogy bele tud helyezkedni mások gondolatvilágába, ebben az apai játéknak fontos szerepe van” – írja Ranschburg. Az apa máshogyan kommunikál, és máshogyan játszik a gyerekkel, izgalmasan, kiszámíthatatlanul, birkózva, küzdve tanít győzelemre, vereségre, empátiára, kreativitásra, és arra, hogyan védje meg magát, Az apai játék felbecsülhetetlen fontosságú. Kalandos, veszélyes, „apás”, mégis messzemenően biztonságos. Megmutatja, milyen az anya által teremtett, zárt, vatta puha biztonságon túli élet, a küszöbön túli világ.

Számtalan vizsgálat támasztja alá, hogy a házasságban és családban élő személyek egészségkilátásai jobbak, mint a családon kívül élőkéi (az infarktus-kockázat például nagyobb az egyedül élő, mint a házas férfiaknál).

Sőt, a már kialakult betegségek gyógyulási és rehabilitációs esélyei is jobbak azoknál, akik családban élnek. A magányos életmód bizonyos mentális betegségek – a depresszió, az öngyilkosság, az alkoholizmus – szempontjából kifejezetten kockázati tényezőnek minősül. Az ember veleszületetten társas lény, szüksége van a melegségre, az odaadásra, arra az érzésre, hogy tartozik valahová, valaki számára fontos. A becsontosodott magány megbetegít, boldogtalanná tesz, mégis a fogyasztói társadalom az elidegenedés, a magány felé sodor, az „érezd jól magad egyedül, szeresd önmagad, ragadd meg a pillanatot” attitűdöt sugallja.  A párkapcsolatok megéréséhez idő kell, mégis sokan a „használd és dobd el” egyszer használatos, tárgyakra vonatkoztatott, modern időkben trendivé vált értéktudatot viszik át a párkapcsolataikba, mintha mindig csak egy pozitív tulajdonságokkal felruházott ideált látnának, és idővel, a tűz lanyhulásával kiüresedést éreznek, magányt és végtelen unalmat. Szomorúan állapítják meg, már „nem működik a kémia és túl sok a probléma”. Így kapcsolatról, kapcsolatra vándorolnak, mert szerintük azok mindig „sikertelenek”, kihűlnek valamiért, és elvesztik varázsukat. Úgy bánnak az emberekkel akár a tárgyakkal, amelyek, ha meghibásodnak, azonnal lecserélhetők.

Az érintés gyógyítja a testet, felmelegíti a lelket, a harag is elsimul. A szeretetteljes kézfogás fájdalomcsillapító erejű.

A vajúdás fájdalmát átélő nők számolnak be arról, hogy a legnehezebb,  pillanatokban mennyi erőt adott számukra társuk érintése, simogatása. Valahogy ösztönösen érezzük, csupán az, hogy fogjuk egymás kezét, testünkre, lelkünkre pozitív hatással van, és úgy tűnik, ez a megérzés tudományos alapokkal bír. Számos kutatás alátámasztja, hogy egészségesebb és harmonikusabb az élete azoknak, akik stabil, örömteli szeretetkötelékben élnek. Nem a tökéletességre törekvés a lényeg, hiszen tökéletes közös élet még a romantikus filmekben sem létezik. Hanem az, hogy a problémákat nyugodtan meg tudjuk beszélni, negatív érzéseinket kinyilatkoztatjuk, és ebben a folyamatban tudunk egymástól támogatást kérni és kapni.  A tartós, boldog párkapcsolatokban, házasságban, családban élő személyek azon túl, hogy figyelnek egymás életmódjára, a tudat is fontos, hogy szeretetben, érzelmi biztonságban élnek, fontosak valaki számára, és van kiről gondoskodniuk. Akik ilyen támogató kötelékben élnek, nem csak jobban alszanak, és egészségesebben táplálkoznak, hanem a feszültséget, a stresszt is jobban tudják kezelni.

Jól működő, jól működtetett kapcsolatainknak elengedhetetlen szerepe van lelki egészségünk megőrzésében. Szeretetkapcsolataink is olyanok, mint egy rendszer, működésükhöz befektetett energia és megfelelő kommunikáció szükséges. Nem az a cél, hogy mindig mindent tökéletesnek mutassunk kifelé, hanem hogy minden  életszakaszunkban, életciklus-változásban és krízisben törekedjünk az egymáshoz vezető visszaút megtalálására.

Király Eszter

Köszönjük szépen a Férfiak Klubja Női Támogató Körének az aktivitását!

Király Eszter író, mentálhigiénés szakember, a Meddig tart a kapcsolatunk? sikerkönyv és A kapcsolat, amiért megéri című új könyv szerzője, három gyermek édesanyja. Írásainak, előadásainak témakörei a harmonikus és stabil párkapcsolat, a család, a kiveszőfélben lévő, hagyományos értékek megőrzése. Elhivatott segítője a pároknak, mottója: Két ember egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy visszatalálnak-e egymáshoz, az legtöbbször döntés kérdése.”

Fotók: Baby photo created by freepic.diller - www.freepik.com

People photo created by teksomolika - www.freepik.com

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk