Akkoriban még szombaton is dolgozni kellett. Az egyetemeken is. Nem Budapesten különösen. Ott, és akkor játszódott le a következő, sűrített öt perc.

A Főnök a titkárnő írógépénél ült, és félig hátra fordulva osztotta a következő hétre szóló instrukciókat nekünk, fiatal tanároknak.

(A Főnök szerette, és tisztelte a nőket, persze sajátos értelmezési tartománnyal és értékkészlettel. Legyen elég annyi, hogy a papucsférjeket nem szívelte. Az élete nyitott könyv volt ugyan, de számos lap össze volt ragasztva.

Fővárosi múltja is elkísérte. Amikor a gondnok jelentette a vezetésnek, hogy a dékáni hivatalban késő este rendszeresen zárt ajtók mögül zajokat hall, majd egy hölgy és egy szemüveges úr távozik, rögtön elővették, ő pedig engem hordott le a sárga földig, hiszen én is szemüveges voltam. Később kiderült: egy harmadik szemüveges versenyző volt a tettes, de ez nem érdekes.)

A lakás nagy kincs volt. Különösen a fiatal házasoknak. Az egyébként elképesztően szigorú Főnök nagy elánnal segített bennünket e tekintetben is.

Szóval, kopognak, és belép egy pár hónapja kollégánk, okos, rendes, de a felesége, hát, naponta feltüzelte: reklamáljon, miért nincs már lakás kiutalás. Ő pedig két tűz között, állandó félelemben. Szorongásban. Világos volt, hogy maximum hónapokról van szó, de a szerencsétlen kollégánk – házastársi nyomásra – a földet bámulva, akadozva előadta, hogy a neje és ő visszamennek Pestre, ha egy héten belül nem kapnak lakást.

- Mit mondtál Gabi? – kérdezte a Főnök. Csernai Gabi megismételte.

A Főnök visszafordult a jó öreg Continentálhoz, majd hihetetlen sebességgel, négyujjasan írni kezdett. Kivette a papírt, lepecsételte, aláírta.

- Itt a felmondóleveled, Csernai, azonnali hatállyal, a viszontlátásra.
Amikor Gabi az ajtóhoz ért, a Főnök zakója belső zsebéből kivett egy négyrét hajtott papírt.

- Csernai, fordulj vissza, és nézd meg, mi van a kezemben. Tudod, mi ez?

- Nem.

- Az egyetem által kapott újabb lakás kiutalása. A Tietek. Volt.

Darabokra tépte a papírt, majd hozzánk fordult:

- Te és te hétfőn reggel hatkor jelentkeztek, hogy megtanultátok a Csernai tárgyát.

- Levizsgáztatlak benneteket. Ti fogjátok oktatni. Átmenetileg. Most mindannyian megyünk, és iszunk egy sört. Végül is szombat dél van.

Kedves Férfiak és Nők! Kedves Olvasók!

A Ti történeteiteket is publikáljuk! Sőt, könyvben is ki szándékozzuk adni az összegyűjtött, honlapunkon is megjelent/megjelenő sztorikat.

Mindannyiunknak vannak rövid, frappáns, vagy éppen vicces történetei, amelyek a különböző helyzetek férfias megoldásairól szólnak. Amikor az átlagemberben megvillan az Érték, a Férfi. Mindnyájunknak vannak ilyen hősei: a nagyapánk, az iskolaigazgató, a tornatanár, a főnök vagy épp a liftben utazó idegen. Ezen történetek tanulságaival rendszerint csak a második sör után szórakoztatjuk a környezetünket. Pedig ennél több férfit – és nőt is – megörvendeztethetnénk a csattanós, tanulságos, szórakoztató, vagy épp elgondolkodtató, férfiasan ütős történeteinkkel...

Ha jó sztorid van, írd meg a ladanyi.norbert@ferfiakklubja.hu címre, mi közzétesszük!