A nők a gyermeküket védik tigrisként, mi férfiak pedig a területünket – interjú Pindroch Csabával

Pindroch Csaba Jászai Mari-díjas magyar színművésszel beszélgettünk Körkérdés című rovatunkban, melyben ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak.

Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?

Csokit loptam egy boltból.

Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?

Nem sokat mondott, de egy mondása nagyon megmaradt: „csak a buta ember verekszik”.

Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a gyermekeinek?

Még kicsik a gyermekeim, még nem fogalmaztam meg, de nyilván szeretném, hogy tisztességes és boldog emberek legyenek, mert ha a lelkük rendben van, akkor a testük is rendben lesz, és akkor a társaságukat keresni fogják a többiek. Próbálom őket megmenteni attól, ami engem is elkapott, és ami a mai világban annyi emberre jellemző: irigység, rosszakarat.

Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?

Én fiúgimnáziumban jártam, és nagyon jónak tartom, hogy nem voltak olyan meccsek – amiket a fiúk egymás között vívtak a lányokért – amik elvették volna a figyelmet a tanulástól. A lányok közelsége általános iskolás koromban egész lényemet befolyásolták. Azt gondolom, hogy 14–18 év között, amikor tombolnak a hormonok, nem tett rosszat nekünk, hogy csak fiúk voltunk. Azóta is összejárunk, és ez nem lenne így, ha lányok is lettek volna köztünk.

El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?

El tudok képzelni. Amikor a szeretteinket bántják és a józan ész nem hat, akkor helye lehet az erőszakos fellépésnek. A nők a gyermeküket védik tigrisként, mi férfiak pedig a területünket – akkor jöttem rá, hogy belőlünk ez hozza ki az oroszlánerőt, amikor betörtek hozzánk.

Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?

Szerintem ezt nem tudjuk irányítani. A sírás jöhet a fájdalomtól is, és a boldogságtól is. Én régebb próbáltam a színpadon sírni, de idősebb koromra rájöttem, hogy nem tehetem meg, hogy a színpadon sírok, mert az a nézők kiváltsága.

Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?

Elborzadva nézem, bár elfogadom, hogy vannak akik házaspárként külön kasszán vannak; számomra ez még házasság előtt sem volt így. Ha együtt vagyunk, együtt csinálunk mindent.

Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?

Mindenből kiveszem a részem, kivéve a mosást, a vasalást no meg a varrást. Minden mást szívesen és rendszeresen végzek: mosogatok, főzök, takarítok. A kerti munka is az enyém, és minden más kemény fizikai munkát vállalok – olyankor hősnek érzem magam. A pandémia alatt rengeteg szakmunkát végeztem otthon: burkolás, kertépítés.

Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?

Nem hajszolom túl magam. Negyvenéves korom óta tudatosan keveset vállalok, manapság szinte alig. Nehezen tudok elképzelni olyan munkát, ami elszólítana a családtól, mert olyan izgalmas lenne. Három éve öt napot Rómában töltöttem, és még életemben nem éreztem magam olyan rosszul, mint akkor. Előtte nyolc évvel New Yorkban töltöttem szintén öt napot, amiről azt hittem, buli lesz, de a feleségem már egy nap után nagyon hiányzott. Nagyon össze vagyunk nőve. Mostanában sok karitatív munkát vállalok, fontosnak tartom, ami meg nem az, annak elkérem az árát, épp azért, hogy ne kelljen annyit dolgozom, és többet lehessek a családommal.

Ön szerint mi a házasság értelme, célja?

Nem tudom, mi más lehetne, mint a kapcsolat maga. Nagyon boldog kapcsolatban élek. Sőt, én kapcsolatfüggő vagyok; és nagyon élvezem a legszebb, de még a kevésbé jó részét is. A család a legfontosabb kapocs, egy nő-férfi szövetség. Az otthon, ahova haza lehet menni. És persze a gyerekek. Egyszemélyes darabom mind a 85 perce erről szól: figyeljünk a másikra és értékeljük.

Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?

Nem vagyok benne biztos, hogy a színészetet választanám. Lehet, hogy nem is én választottam, hanem csak odasodródtam. Éppen ma beszéltem 31 év után Júlia nővérrel, aki 34 évvel ezelőtt engem választott egy versmondó versenyre, és nem az osztály menő fiúját. Akkor dőlt el.

Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?

Mindig van szükség hősökre, és nemcsak a színpadon, hanem például egy sportteljesítményben is. Amikor azt látjuk, hogy legyőzik önmagukat, és a számunkra felfoghatatlan fájdalmat, az erőt ad nekünk. Ha azt látjuk másokon, amit magunkról nem tudunk elképzelni. Például végtag nélküli emberként végigutazni a világot és előadást tartani a boldogságról. Elénekelni egy dalt úgy, hogy az első dallam után a közönség együtt énekeli. Hősök azok, akik az emberek lelkét szólítják meg.

Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?

Én nem álmodtam, inkább kétkedtem. Nem akartam olyan ember lenni, aki nem viszi semmire. És itt nem a színházi és a filmsikerekre gondolok; álmomba nem gondoltam volna, hogy ilyen ajándékokat és terheket kapok, hanem arra: mindenem megvan, amit nem is reméltem volna.

Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?

Júdással találkoznék, és megkérdezném tőle, mit gondol a történtekről, így utólag. Szent Pétertől is megkérdezném ugyanezt. Az ő válaszát nyilván tudom, de látni szeretném az arcát.

Mit jelent ön számára az, hogy „szent”?

Én úgy használom ezt a fogalmat, hogy „szent és sérthetetlen”, és ez számomra olyan fundamentumot jelent, ami megkérdőjelezhetetlen. És hogy mik ezek? Az olyan alapvető értékek, amik mentén tudunk egymás mellett létezni: például a szabadság vagy a családom és a tulajdonom tisztelete: anyámat nem szidhatod, feleségemhez és gyermekeimhez nem nyúlhatsz, a tulajdonomat nem veheted el. Másképpen mondva: a tízparancsolat.

NÉVJEGY – Jászai Mari-díjas magyar színművész.

  • Salgótarjánban született 1972. március 19-én.
  • Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban érettségizett 1990-ben. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerezte színészi diplomáját, 1997-ben. Szerepei közül a két leghíresebb a Frankie és Johnny, valamint A vágy villamosa.
  • 1997–2002 között a Budapesti Kamaraszínház tagja, majd 2002–2006 között a Vígszínház színésze volt. 2006–2011 között szabadúszó, majd a 2011–2012-es évadban ismét a Vígszínház tagja. 2012-2021 között a Thália Színház művésze volt.
  • 2002-ben a Valami Amerika című vígjáték hozta meg neki az igazi hírnevet, amiben Várnai Tamás filmrendezőt alakította, a film folytatását 2008-ban mutatták be a mozik. 2003-ban a Kontroll című filmben kapott még fontosabb szerepet. Bélus szinkronhangját adta a Nyócker! című animációs filmben, majd a Koltai Róbert rendezte Megy a gőzös című 2007-es vígjátékában láthattuk, Sándorként. 2009-ben a Marian Cozma kézilabdás haláláról szóló, Szíven szúrt ország című filmben kapott szerepet. Szabó Győzővel összesen tíz filmben játszanak együtt: Biztosítás, Az ötödik szoba, Valami Amerika, Szent Iván napja, Magyar vándor, Nyócker!, Megy a gőzös, Valami Amerika 2., Block-66 és a Magic Boys, (amelyben Michael Madsen amerikai színész is szerepet kapott).
  • Elismerései: Magyar Filmkritikusok Díja – Legjobb férfi epizódszereplő (2004); Madách-díj (2017); Jászai Mari-díj (2019).
  • Nős, 3 gyermek édesapja.

Antal-Ferencz Ildikó

 

Antal-Ferencz Ildikó újságíró, három gyermek édesanyja. Írásainak fő témája a család, de sok más is érdekli: interjúk közismert emberekkel, beszámolók kulturális eseményekről és jótékonysági ügyekről, riportok közéleti témákról (élet- és gyermekvédelem, oktatás, hit, fogyatékossággal élők). Blogot ír Ígyírokén címmel, több interjúkötetbe írt szerzőként, rádióműsorokat szerkesztett és vezetett, valamint házigazdaként kerekasztal-beszélgetéseket és konferenciákat.

*

Írjátok meg, kire lennétek kíváncsiak Körkérdés rovatunkban!

Körkérdés rovatunkban ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak. Nem csak egyfajta véleményre vagyunk kíváncsiak, hanem éppen hogy nagyon sokfélére, ezért igyekszünk a társadalmi, politikai, kulturális élet széles spektrumáról megszólítani válaszadókat. Mivel a legkülönfélébb válaszokra számítunk, ezért a rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül fogják tükrözni a Férfiak Klubja álláspontját, de tulajdonosukról nagyon sokat elárulnak majd.

Írjátok meg itt hozzászólásban vagy az info@ferfiakklubja.hu e-mail címre, kire lennétek kíváncsiak új, Körkérdés című rovatunkban!

Fotó: magyarkurir.hu

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk