A paraszti bölcsesség több az okosságnál – interjú Bíró Lászlóval

Bíró László magyar katolikus püspökkel, katonai ordináriussal (2009–2021) beszélgettünk Körkérdés című rovatunkban, melyben ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak.

Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?

Parasztgyerek vagyok és büszke vagyok rá. Anyám minden reggel megfejte a tehenet, és kirakta kannába a tejet, amit nekem kellett elvinni iskola előtt a családokhoz, akik havonta egyszer fizettek érte. Egyszer elhagytam az így kapott száz forintot, ami akkor óriási összegnek számított. Anyám olyan bölcs volt, hogy semmi rosszat nem szólt, pedig egyébként tíz fillérekkel elszámolt velem, amikor a boltba küldött; és nemcsak velem, mindenki mással is. De ezt a veszteséget szó nélkül hagyta. Felnőttként is visszaemlékszem erre a paraszti bölcsességre és nagyvonalúságra.

Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?

Nem tudnám felsorolni, mert rengeteget tanultam tőle. Nemrég volt a liturgiában a Bölcsességek könyvének egy rövid kis szakasza, amelyben Salamon így szól: „Kértem az Urat és megadta az okosságot. Könyörögtem neki, és megadta a bölcsességet.” Valaki nemrég kérdezte tőlem, miért vagyok annyira büszke paraszti gyökereimre. Azért, mert az ő bölcsességük több az okosságnál; gondolkodásuk pedig az igazsághoz igazodó gondolkodás. És ezt nemcsak apámhoz kötöm, hanem az egész családomhoz. Ha valaki nem megfelelően viselkedett, akkor nem haragudtak rá, azt mondták: „ezzel a hibával lett eladva”. Nem tartották a haragot egymás között sem; és ha jött egy családi ünnep, azt mondták: tegyünk félre mindent, ott a helyünk. Egy disznóvágást is csak összefogással tudtak megoldani, így mindig a közösségi szempont volt a legfontosabb. A parasztember a másikéra éppúgy vigyázott, mint a sajátjára, mert az is az övé volt. És világos prioritási sorrendben éltünk – tanulás, munka, játék –, ami egész életünkre tartás adott. De hogy egy közvetlenül apámhoz kötődő bölcsességet is mondjak: amikor a Kádár-diktatúra elején a bátyámmal együtt elkezdtünk iskolában járni – ugyanoda, mint a szüleink –, apám így szólt hozzánk: Gyerekek, a tanárok az iskolában azt mondják, amit pénzért mondaniuk kell. Az igaz pedig az, amit mi mondunk, itthon.” Így aztán bennem semmi kettősség nem volt.

Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a jövő generációnak?

Olyan világban élünk, amelyben az ember elengedi a lét igazságát, helyette a semmit választja, és azt hiszi, hogy ettől szabad lesz. De ez nem így van; ettől csak cseppfolyóssá válnak a szavak: házasság helyett együttélés, nemzés, prokreáció helyett reprodukció lesz. Ragaszkodjunk a lét igazságához, mert különben összedől minden; és ez nemcsak egy hívő gondolat, létünk függ rajta.

Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?

Olyan szerencsés vagyok, hogy mindig fiúk voltak körülöttem a családban is, és gimnazista bencés diákként is. A fiútársaságnak megvolt a saját hangulata – negyvenen voltunk egy hálóban – , egymást helyre tették, rendbe rakták. Ha a helyedre akartál kerülni köztük, meg kellett dolgoznod érte. Hálás vagyok a Jóistennek, hogy így nőhettem fel. Ha valaki nem koedukáltan nő fel, pár év alatt szépen a helyére kerülhet benne minden a másik nemmel kapcsolatban, ugyanakkor azt is látom, hogy van, aki meggondolatlan döntéseket hoz, szinte „belerohan” a másik nembe. Nem dönteném tehát el ezt a kérdést.

El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?

Nem. Egyházi ember vagyok, de nemcsak ezért gondolom azt, hogy az erőszak erőszakot szül.  Jézus mást mond és én nagyon egyet értek vele. Egy bencés történelemtanárunk így magyarázta: a mohamedánok istene szigorú egyisten, a Fátum, ezért a muszlimok fanatikusak. És ha izomból akarunk rendet rakni, erőszakkal akarjuk elérni, hogy az emberek bizonyos ideológiák szerint éljenek, abból nem sok jó származik.

Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?

A Házas Hétvége Közösségben éppen ezt tanuljuk meg: az érzések szintjén nincs különbség férfi és nő között. Az érzelmek azonban mások, és itt van a keveredés. Az érzésben nincs benne az ember értelme és akarata, az érzelembe viszont már belekeveredik. A férfi és a nő az érzéseit egyformán éli meg, de az érzelmek kifejezésének szintjén lehet különbség köztük: a férfi ebben fegyelmezettebb, bár sokszor a nő is az. Az a jó házasság, amelyben a férfi megtanulja kimondani az érzéseit, mert azokkal nem tudja a másikat megbántani, hiszen azokkal mindig önmagát közli.

Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?

Az én 70 évem alatt több nagy társadalomváltás is történt. A férfi és a női keretek korábban a helyükön voltak. Egyszer egy feleség panaszkodott, hogy a férje keveset segít neki, pedig ő pelenkázta a gyermeket is, viszont annak apja szóvá tette, hogy ez nem a férfi dolga. Ez már generációk közötti probléma. Amióta a férj és feleség is dolgoznak, már nem lehet hagyományos munkamegosztásban gondolkodni. De a férfi és a női szerepek között mindig megmarad egyfajta különbség, mindig lesz olyan munka, ami kifejezetten a férfihoz, illetve a nőhöz fog tartozni. Ebben a kérdésben is azt tartom a legfontosabbnak, hogy a férj és a feleség megfelelő mintát kapjon és adjon otthon a családban.

Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?

Cölibátusomból adódóan: ha nem mosogatok el, akkor ottmarad. Szeretek este elmosogatni.

Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?

Magam is hajlok a túl sok munkára. Egyszer egy idős bácsi mondta nekem: az ember becsaphatja a másikat, az Isten megbocsájt, de a saját biológiánkat nem csaphatjuk be. Egy másik idevágó mondás: Est modus rebus. Van mérték a dolgokban – ez nagyon igaz, de nem könnyű betartani.

Ön szerint mi a házasság értelme, célja?

Enélkül nincsen emberi társadalom; a család alapsejtje mind a társadalomnak, mind az egyháznak. Nemcsak a reprodukciót jelenti, hanem egészséges gondoskodású, másokra figyelő embereket. A humánerőforrás hetven százaléka családból származik. Ha nincs család, a társadalom egyre betegebb lesz.

Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?

Négyéves korom óta pap akartam lenni, és a Jóisten megadta. A fantáziámban sem tudok tőle eltérni, mert a génjeimben van.

Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?

Katonák között voltam tíz éven keresztül katonapüspök, így sok alkalmam nyílt arra, hogy a hősiességről beszéljek, gondolkodjak vagy másokat erről hallgassak. Ugyanazt tudom mondani, mint a családról: enélkül nincs társadalom. De nemcsak azt hívom hősnek, aki hősi halált hal a hazáért, hanem a napi helytállást is, tehát a hősiesség – is – mindig kicsiben kezdődik. Vegyük észre, hogy a nagy hősies gesztusok mögött mindig ott vannak az aprók. Ahogy a házasság, úgy a hősiesség, a hazaszeretet fogalma is erodálódott; észnél kell lennünk, hogy ne vesszen ki teljesen.

Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?

Csak olyan van, ami teljesült.

Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?

Vég nélküli lenne a felsorolás... Nagyon hálás vagyok a szüleimért, a nagyszüleimért, a család öregjeiért, a tanáraimért és nagyon sok munkatársért, és nem szeretnék választani közülük.

Mit jelent önnek az, hogy „szent”?

Egyszer egy keresztelőn azt kívántam a mamának, hogy a fia szent legyen. A hölgy majdnem elejtette riadtában a kisgyermekét. Csak az ne – válaszolta. A szentről valami embertől idegen, bágyatag valaki jut eszünkbe, aki nem életrevaló. De nem ez a szent. A mi szentségeszményünk Jézusból ered, aki megtestesült, tehát minden, ami idegen az embertől, az a megtestesülés titkát is tagadja. Minél inkább ember valaki, a legteljesebb értelemben, az isteni igazsághoz igazodva, annál inkább szent. És annál inkább ember.

NÉVJEGY – magyar katolikus püspök, 2009-től 2021-ig katonai ordinárius (tábori püspök)

  • Szekszárdon született 1950. október 31-én.
  • A győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban érettségizett, majd a Győri Hittudományi Főiskolán folytatott filozófiai és teológiai tanulmányokat. 1974. június 23-án szentelték pappá Szekszárdon.
  • Húsz éven át a Pécsi egyházmegye szolgálatában állt. 1974–1977-ig segédlelkész Mágocson, 1977-ben káplán Szigetváron. 1977–1978-ban káplán a Pécsi székesegyházban, közben 1978-ban szentszéki jegyző. 1980–1989-ig püspöki szertartó és titkár, közben 1983-ban az Egyházmegyei Hivatásgondozó Bizottság moderátora. 1989–1994-ig a Pécsi székesegyház plébánosa, közben 1990-ben püspöki bírósági helynök, 1991-ben mesterkanonok és 1994-ben teológiai tanár.
  • április 18-án II. János Pál pápa Castra Galbae-i címzetes püspökké és kalocsa-kecskeméti segédpüspökké nevezte ki. 1994. május 21-én szentelték püspökké a kecskeméti Társszékesegyházban. Jelmondata: Tecum pro te (Veled, érted).
  • június 1-jétől 1995. augusztus 1-jéig a Kalocsa-Kecskeméti főegyházmegye helynöke volt. Emellett 1995-2000-ig a Főegyházmegyei Szinódus koordinátori feladatait is ellátta.
  • 1994-től a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Családügyi Bizottságának elnöke, és egyidejűleg a budapesti Központi Papnevelő Intézet rektora és az Egyetemi templom igazgatója. 2003-tól a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Hitoktatási Bizottságának is elnöke.
  • 2009-től 2021-ig tábori püspök.

Antal-Ferencz Ildikó

 

Antal-Ferencz Ildikó újságíró, három gyermek édesanyja. Írásainak fő témája a család, de sok más is érdekli: interjúk közismert emberekkel, beszámolók kulturális eseményekről és jótékonysági ügyekről, riportok közéleti témákról (élet- és gyermekvédelem, oktatás, hit, fogyatékossággal élők). Blogot ír Ígyírokén címmel, több interjúkötetbe írt szerzőként, rádióműsorokat szerkesztett és vezetett, valamint házigazdaként kerekasztal-beszélgetéseket és konferenciákat.

*

Írjátok meg, kire lennétek kíváncsiak Körkérdés rovatunkban!

Körkérdés rovatunkban ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak. Nem csak egyfajta véleményre vagyunk kíváncsiak, hanem éppen hogy nagyon sokfélére, ezért igyekszünk a társadalmi, politikai, kulturális élet széles spektrumáról megszólítani válaszadókat. Mivel a legkülönfélébb válaszokra számítunk, ezért a rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül fogják tükrözni a Férfiak Klubja álláspontját, de tulajdonosukról nagyon sokat elárulnak majd.

Írjátok meg itt hozzászólásban vagy az info@ferfiakklubja.hu e-mail címre, kire lennétek kíváncsiak új, Körkérdés című rovatunkban!

Fotó: magyarkurir.hu/ 

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk