„Isten nem hagyta, hogy gyermek nélkül maradjak” – interjú Szerednyey Bélával

Szerednyey Béla Jászai Mari-díjas magyar színésszel, rendezővel, érdemes és kiváló művésszel beszélgettünk Körkérdés című rovatunkban, melyben ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak.

Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?

Volt egy nagyon nagy puska végére rakható, szuronyra emlékeztető nagy konyhakésünk. Én indián voltam, és ezt a kést élével felfele beledöftem egy fatörzsbe a lőrinci telkünkön. Nem ment bele, hanem lecsúszott az éle és majdnem levágta a hüvelykujjamat. Nagy riadalom volt, össze kellett varrni a kezem. A heg azóta egyre nagyobb...

Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?

Azt mondta: nincs lehetetlen, csak tehetetlen. A mai napig addig szoktam csinálni mindent, amíg nem sikerül. Csak akkor hagyom abba, ha már végképp nem sikerül.

Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a fiának/lányának, a jövő generációnak?

Az adott szó erejének reneszánszát meg kellene teremteni az ő életükben. Az adott szó ma már nem működik; rengetegen hazudnak, csalnak. Régen ilyen nem volt, vagy ha igen, akkor párbaj lett belőle. Pár emberöltővel ezelőtt a parola – két ember kézfogása – szerződés helyett is jó volt, különösen a magyaroknál; ma már az írott szerződés sem sokat ér...

Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?

Szerintem jó. Nyilván megvannak az előnyei, hátrányai, hiszen a fiúk lassabban érnek, mint a lányok, de azok a jó kis gyerekkori szerelmek elmaradnának, ha nem lenne koedukáció.

El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?

Nem. Akkor sem kell átvenni a harcmodort, ha megtámadnak. Sokkal feljebb van a bíró...

Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?

Nem értek vele egyet. Mindenki, aki már sírt valaha, tudja, hogy utána egy nyugodt időszak következik. Nagyon sok feszültséget vezet le az emberben, amit jobb kiengedni, mint magunkban gyűjteni, és esetleg egy daganatos betegségbe kicsúcsosodni hagyni.

Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?

A tüzet én szoktam megrakni, amikor grillezünk, vasalni nem szoktam, de minden mást megpróbálunk ketten csinálni. Még a lapra szerelt bútort is együtt rakjuk össze.

Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?

Örököltem a kirepülő nagyfiútól: én lettem szemétfelelős, ezenkívül ki-be pakolom a mosogatógépet és néha kitakarítok.

Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?

Egyáltalán nem érzem problémának. Van, amikor 16 órázunk; olyankor este kicsit elfáradunk, de aztán másnap lehet pihenni. Ez nekem nem munka, ahogy azoknak sem, akiknek a hivatása a munkája. És otthon sincs belőle konfliktus, mi egy nagyon nyugodt család vagyunk, én két konyhakész gyereket örököltem, akik már ki is repültek a fészekből. A feleségem pontosan tudja, hol vagyok, egy színésznek nagyon nehéz elbújni, máshova menni, különben benne lesz a hírekben. Ami a pihenést illeti, meg kell tanulni a gyors pihenést, például relaxációval. Én a forgatások alatt két felvétel közötti 10 percben is tudok pihenni és éjszaka is elég mélyen alszom. És azzal is pihenek, ha valami egész mást, például kétkezi munkát csinálok.

Ön szerint mi a házasság értelme, célja?

A magyar nyelvben nagyon jól benne van a „fele-ség”. A magyar ősi vallás és a kereszténység is úgy fogja fel, hogy Isten egy egységet teremtett, aminek két oldala a férfi és a nő. Ezt az egységet kell megtartani, ez a házasság célja, a következménye pedig az utódlás.

Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?

Többnyire igen. Talán az utódlást jobban meggondolnám.  Ezzel a munkával ugyanis eléggé belterjesen házasodunk, és a két színész közötti házasság általában valakinek a kárára van... Leggyakrabban a férfi azért adja fel, mert egy színésznő mindig eltéveszti a mássalhangzókat: nem GYeReKeT akar, hanem SzeRePeT! Nekem is elég későn nőtt be a fejem lágya... valószínűleg én ott csúsztam le az utódlásról. De nem lehet tervezni. Van egy nagyon jó, talán amerikai mondás: „Hogy lehet Istent megnevettetni? Úgy, ha közlöd vele a hosszú távú terveidet.” Viszont nagyon harmonikusan élem meg, hogy kaptam négy gyermeket: a húgomnak van kettő, a feleségem is hozott kettőt. Isten nem hagyta, hogy gyermek nélkül maradjak.

Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?

Ha valamikor volt szükség hősökre, ideálokra, akkor az ma van. Ma nagyon arrafelé megy minden, hogy megpróbálnak mindent elvenni az emberektől, a hovatartozásukat, sőt még a nemi identitásukat is, és egy nagy masszába, bólogató szavazógéppé gyúrni őket. A hősökre azért van szükség, mert olyanok akarunk lenni, mint ők: igazat mondók, igazságosak, erősek, alfa hímek.

Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?

Igen, a hajózás. Egyik kedvenc filmem volt A hét tenger ördöge; hajóskapitány akartam lenni. És végül is az vagyok, ha csak egy kis hajónak is.

Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?

Édesapámmal biztosan, mert nagyon korán ment el. 25 éves voltam akkor; épp csak kezdett a fejem lágya benőni, épp csak elkezdődtek azok a dolgok, amiket ő elvárt tőlem. Jó lenne, ha látná, hogy azóta mire jutottam.

Mit jelent önnek az, hogy „szent”?

Vallásos ember vagyok; azt gondolom, hogy a „szent” a legfontosabb jelző, mert örök és megkérdőjelezhetetlen.

NÉVJEGY – Jászai Mari-díjas magyar színész, rendező, érdemes művész.

  • Budapesten született 1958. február 22-én.
  • A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1981-ben végezte el, azóta a Madách Színház tagja.
  • Díjak: Jászai Mari-díj (1998); Greguss-díj (1998); Magyar Toleranciadíj (2011);Területi Prima díj (2011); A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2012); Érdemes művész (2014).
  • Házas, két nevelt gyermeke van.

Antal-Ferencz Ildikó

 

Antal-Ferencz Ildikó újságíró, három gyermek édesanyja. Írásainak fő témája a család, de sok más is érdekli: interjúk közismert emberekkel, beszámolók kulturális eseményekről és jótékonysági ügyekről, riportok közéleti témákról (élet- és gyermekvédelem, oktatás, hit, fogyatékossággal élők). Blogot ír Ígyírokén címmel, több interjúkötetbe írt szerzőként, rádióműsorokat szerkesztett és vezetett, valamint házigazdaként kerekasztal-beszélgetéseket és konferenciákat.

*

Írjátok meg, kire lennétek kíváncsiak Körkérdés rovatunkban!

Körkérdés rovatunkban ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak. Nem csak egyfajta véleményre vagyunk kíváncsiak, hanem éppen hogy nagyon sokfélére, ezért igyekszünk a társadalmi, politikai, kulturális élet széles spektrumáról megszólítani válaszadókat. Mivel a legkülönfélébb válaszokra számítunk, ezért a rovatban megjelenő vélemények nem feltétlenül fogják tükrözni a Férfiak Klubja álláspontját, de tulajdonosukról nagyon sokat elárulnak majd.

Írjátok meg itt hozzászólásban vagy az info@ferfiakklubja.hu e-mail címre, kire lennétek kíváncsiak új, Körkérdés című rovatunkban!

Fotó: https://jozsefattilaszinhaz.hu/profile/szerednyey-bela/ 

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk