Csillagtánc – lélegzetállító egyéni, páros és csapatszámok a Fővárosi Nagycirkusz legújabb műsorában

December 12-én az adventi naptárban öt cirkuszi belépő bújt meg, így aznap utunk a Fővárosi Nagycirkuszba vezetett, gyermekeink nagy örömére, a Csillagtánc című műsort néztük meg.

Gyakorlott Fővárosi Nagycirkuszba járó család vagyunk, szinte mindegyik műsort láttuk az utóbbi jónéhány évben, így nyugodtan mondhatom: nemcsak az épületben (vagyis annak közönség számára nyitott részeiben) érezzük magunkat otthon, hanem a műsorszámokat illetően is: vannak művészek, akiket már jól ismerünk, vannak egyéni és családi kedvenceink. És akárhányszor is nyerhetünk bepillantást a cirkusz varázslatos világába, sosem unjuk, amikor újra és újra emberfelettinek tűnő, az emberi test fizikai teljesítőképességének és az emberi fantázia szellemi határait feszegető produkciókat láthatunk – ezek mindig ugyanúgy elvarázsolnak, mint legelőször.

Fekete Péter, az EMMI kultúráért felelős államtitkára és a cirkuszművészet megújításáért felelős miniszteri biztos által rendezett mostani műsor a karácsony szellemét megidéző harangjátékkal kezdődött, az egyes produkciók között pedig balettművészek jelképesen meggyújtottak egy-egy gyertyát és a végén egy karácsonyfa körül forogtak-búcsúztak a fellépők. Mint utólag megtudtam, a harangjáték egy formabontó kísérlet részeként, Kárászy Szilvia zongoraművésznek köszönhető, aki egy valódi, Európában egyedülálló, hangszerkészítő mesterek által alkotott, 16 fém harangocskából álló, kalapácsok által megszólaltatott és elektromos zongora által szabályozott hangszert bocsátott a cirkusz rendelkezésére. A balettművészek pedig a most bemutatkozott új balettkar; soraiban számos világ-, Európa- és magyar bajnok táncművésszel.

A karácsonyi hangulatot-varázslatot nemcsak ezek, hanem természetesen maguk a produkciók is fenntartották, például azzal, hogy mindegyik műsorszám egy-egy csillagképhez kötődött. Az orosz Duo Devlikamos nevű páros – tornászokból lett artistaművészek romantikus, könnyednek tűnő, de hatalmas fizikai erőfeszítést és koncentrációt feltételező Memories nevű rúdszáma például a hol nagy M, hol nagy W alakú Cassiopeiához. A másik orosz házaspár, Oleksii Grigorov és Marina Glavatskikh nem kevésbé romantikus és látszólag könnyed, de rengeteg nehéz egyensúlyi gyakorlatot tartalmazó Secret of my Soul nevű lírai levegőkarika-száma (saját kedvenc) viszont a szerelmes Orion, vagyis a Vadász csillagképhez. A moldovai-orosz Sergei Eftode, Anastasia Sarycheva és Valery Kruglov trió a Sergei vállán nyugvó, hét méter magas fémrúd tetején bemutatott lélegzetállító trükkökkel pedig a Nagy Medvéhez, vagyis a Göncölszekérhez. Mindhárom, biztonsági kötelek nélkül végrehajtott produkció a bizalmon, egyensúlyon és szerelmen alapuló férfi-nő kapcsolat cirkuszművészeti eszközökkel kifejezett bizonyítékai voltak.

A cseh cirkuszi dinasztikus gyökerekkel rendelkező spanyol Pavel Valla Bertini egykerekűek használatával mutatott (egyik fiam kedvence) a Herkuleshez, a kubai Nirio Rodriquez Tejeda – akinek produkciójában ötvöződik az erő, a precizitás, a hajlékonyság és az egyensúly (nem véletlenül lett a férjem kedvence) – a Dél Keresztje csillagképhez, az olasz Michael Zorzan lendületes diabolo száma (lányom kedvence, aki csak simán jojónak hívta) pedig a Sarkcsillaghoz kapcsolódott. Miközben az orosz Valeriya Sheshukova szaltókkal, átfordulásokkal színesített, egyszerre elvarázsoló és megborzongató, művészi lengőtrapéz száma a Hattyú csillagképet, vagy más néven Északi Kereszthez, Mihail Nyikolajevics Ermakovnak, egy százéves orosz cirkuszi dinasztia tagjának focilabdás zsonglőr és vidám kutyás produkciója (másik fiam kedvence) természetesen a Kis kutya és a Nagy kutya csillagképeket idézte.

A Troupe Ethiopia izgalmas szaltókkal fűszerezett látványos produkciója az etióp zászló címerében szereplő ötágú, napsugaras csillagra, a kolumbiai RCC Aruba ugródeszka csoport elképesztően látványos, két deszkán bemutatott szaltói és trükkjei a Bika és az Oroszlán csillagképekre emlékeztetett. Az utóbbi produkció volt az abszolút családi és a nézőtéri visszajelzések alapján az abszolút közönségkedvenc, az újdonsága és a kreativitása miatt is, de mindkét produkcióra jellemző volt a maximálisan összehangolt csapatmunka, az ügyesség, a kitartás és a kölcsönös bizalom.

Bár hazafele úton felsoroltunk néhány korábbról megszokott és most hiányolt zsánert – illuzionista, bohóc, csoportos trapéz, lovas számok –, erős hiányérzet azért nem volt bennünk. És abban is megegyeztünk, hogy a biztosító kötél nélkül végzett mutatványok, illetve az a tény, hogy többen is megbillentek vagy itt-ott rontottak csak még izgalmasabbá tette a produkciókat, ugyanis egy-egy hiba vagy billenés utána sokkal jobban izgultunk a művészek testi épségéért és a műsorszámok sikeréért. Köszönjük az élményt, jövünk még, a januári Cirkuszfesztivált biztosan nem hagyjuk ki!

Antal-Ferencz Ildikó

 

Antal-Ferencz Ildikó újságíró, három gyermek édesanyja. Írásainak fő témája a család, de sok más is érdekli: interjúk közismert emberekkel, beszámolók kulturális eseményekről és jótékonysági ügyekről, riportok közéleti témákról (élet- és gyermekvédelem, oktatás, hit, fogyatékossággal élők). Blogot ír Ígyírokén címmel, több interjúkötetbe írt szerzőként, rádióműsorokat szerkesztett és vezetett, valamint házigazdaként kerekasztal-beszélgetéseket és konferenciákat.

*

Fotók: Antal-Ferencz Ildikó

Küldés
Hozzászólások (0)
Nincsenek hozzászólások
A weblap bizonyos funkcióinak működéséhez (cookie-kal) gyűjt információkat. Ha nem engedélyezi őket, számítógépe böngészőjében bármikor beállíthatja a tiltásukat / eltávolításukat. További információk